160516. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-feni-1,4-benzodiazepin-2-on-ok előállítására

160516 3 a maradékot benzolban oldjuk és 300 g szilika­gélen kromatograf áljuk. 1,5 liter 'benzollal tör­ténő eluálás után túlnyomórészt melléktermék­ből álló anyagot kapunk, amelyet nem haszná­lunk (fel. A 2,5 liter éterrel eluált frakciókat szárazra pároljuk és a maradékot metanolból átkristályosítjuk. Sárga, 116—íl20 "C-on olvadó oszlopocskák alakjában 24>enzil-7-klór-2,3~di­hidro-il-ifenil-4->(lH)-iizokinoloint kapunk. i2H(p-toluolszulifonil)-í.7^kló:r-2:,3-diihidro-l-(2-~fluor-fenil)-4-<l.H)-izokinolmból a fent ismerte­tett eljárással analóg módon 7-klór-l^[i2-(dietil­amino)-etil]-5-(2-fluorfenil)-4-(p-toluolszulfonil)­-il^^^-itetraihidro-iaH-íl^-lbenzodiazepin^-ont állítunk elő. Op. 179—182 °C. 2. példa: 5 g (13,8 millimól) 4-be:nzil-7-klór-l,3,4,5-tetra hidro-5-íeml-2.H-l,4^benzodiazeipin-2,-on 25 ml NyN-dimetilformamiddal készített oldatát 3,5 ml (16,5 millimól) 4,69 n metanolos nátriummetilát­oldattal kezeljük. 30 perc múlva keverés köziben 3,9 g (27,6 millimól) metiljodidot adunk hozzá. Az oldatot 18 óra múlva vákuumaiban szárazra pároljuk és a maradékhoz víz-jég elegyet adunk. A kiváló csapadékot szűrjük és előbb diklórme^ tán-'hexán elegyből, majd. metanollból átkristá­lyosítjuk. Fehér, 15d—1154 °C-on olvadó oszlo­pocskák alakjában 4-( benzil-7jkló:r-l,.3,4,'5-tetra­mdro-l-metil^5-tfenilH2H-<l,4-<benzodiazepin-2-ont kapunk. Kitermelés: 90%. 3. példa: mérsékleten, atmoszférikus nyomáson 100 ml hidrogén felvételéig hidrogénezzük (az elméleti mennyiség 97,6 ml). A reakciót ekkor megsza­kítjuk és az elegyet Celiten szűrjük. A szűrletet 5 ammóniumihidroxiddal meglúigosítjuk, a meta­nolt ledesztilláljuk és a csapadékot szűrjük. Me­tanolos átkristályosítás után 142—145 °C-on ol­vadó fehér prizmák alakjaiban 7-klór-l,3,4,5-tet­rahidro-l-imetil-5Hfenil-i2HHl,4Hbenzodiazepin-2-10' -ont kapunk. Kitermelés: 87%. 5. példa:' 15 2,0 g (7,35 millimól) 2-ibenzil-2,3-dihidro-7--metoxi-l-fenil-4-!(lH)-izokinolin 40 ml kloro­formmal készített oldatát 0 °C-ra hűtjük és ke­verés közben cseppenként 8 ml tömény kénsav-20 val elegyítjük. A reakcióelegyhez 1 óra alatt 1,2 g (18,4 millimól) nátriuimazidot adunk, mi­közben a hőmérsékletet 10 °C alatt tartjuk. A reakcióelegyet 90 percen át 50 °C-0:n keverjük majd jégfürdőn lehűtjük (30 °C) és előbb 5 g 25 káliumkarbonátot majd 20 ml 50%-os vizes ká­li umhidr oxid-oldatot adunk hozzá. Az oldatot szűrjük és a szűrletet 2x10 ml kloroformmal extraiháljuk. Az egyesített szerves rétegeket 30 %-os telített konyhasó-oldattal mossuk, vízmen-30 tes nátriumszulfát felett szárítjuk és szárazra pároljuk. A maradékot metanolból kristályosít­juk majd diklármetán-petroléter elegyből átkris­tályosítjuk. Fehér, 148—166 °C-on olvadó osz­lapoeskák alakjában 4-benzil-l,3,4,;5-tetrahidro-7-metoxi-(5-f enil-2H-il ,4-J benzodiazepin-2-ont ka-35 1 g (2,75 millimól) 4-fbenzil-7-.klór-l,3,4,5-tet­rähidro-5-'feml-2!lM,4Jbenzodiazepin-2-on 40 ml jégecettel, 10 ml tömény sóaavrval és 40 ml víz­zel készített oldatához 0,2 g palládium/aktív 40 szén katalizátort 'adurik (palládium-tartalom 10%). Az atmoszférikus nyomáson végrehajtott hidrogénezést 80 ml hidrogén felvétele után megszakítjuk (elméleti mennyiség 67 ml). A re­akcióelegyet Celiten szűrjük és aimmóniumhidr- 45 oxiddal meglúgosítjiuk. Az oldatot 100 ml di­klórmetánnal extraháljuk, 50 ml telített kony­hasóoldattal mossuk, vízmentes nátriumszulfát felett szárítjuk és szárazra pároljuk. A maradé­kot diklórmetán-hexán elegyből átkristályosít- 50 juk. Fehér, 183—.105 °C-on olvadó prizmák alakjában 7-klór-l,3,4,5-tetráhidro-i5^fenil-i2H­-l,4-benzodiazepin-2-on:t kapunk. Kitermelés: 67%. 55 4. példa: 1,5 g (0,0104 millimól) 44>enzil-7-klór-l,3,4,5--tetrahidro-l-metil-S-fenil-aH-l^benzodiaze- ®° pin-2-on 60 ml jégecettel, 60 ml metanollal, 60 ml vízzel és 20 ml tömény sósavval készített ol­datához 0,2 g palládium/áktív szén katalizátort .(palládium-tartalom 10%) adunk és szobahő- 6 5 punk. Kitermelés: 81%. 6. példa: 10 g 2-ibenzil-l,2r-dihidro^7-metoxi-l-fenil-4-(2lH)-izokinolon, 10,0 g hidroxilamin-ihidroklorid, 20,0 g nátriumacetát-hidrát, 1-00 ml víz és 200 ml etanol elegyét 0,5 órán át visszaifolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. Az elegyet lehűt­jük, a kiváló csapadékot szűrjük és vizes dí­oxán oldatból átkristályosítjuk. Az ily módon kapott 2-tbenzil-l ,2-diihidro-7-metoxi-l-f enil-4-(3H)-izokinolon-oxim olvadáspontja 192—194 °C. Kitermelés: 8i3,5%J 7. példa: 200 mg (0,68 millimól) 7^klór-2,3-dihidro-l­-íenil-4(l;H)-izokinolin-hidroklorid 30 ml kloro­iformmal készített szuszpenzióját jégfürdőn 0—3 °C-ra hűtjük, keverés köziben 4 ml tömény kén­savat adunk hozzá majd 1 óra alatt 10 °C-on, 1,0 g nátriumaziddal részletekben elegyítjük. A. reakcióelegyet l,ö órán át 50 °C-on melegítjük majd lehűtjük, jégre öntjük és szilárd kálium­karbonáttal semlegesítjük. 2 ml 50%-os kálium­hidroxidoldat hozzáadása után a képződött csa­padékot szűrjük és diklórmetánnal mossuk. A 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom