160456. lajstromszámú szabadalom • Eljárás neoaaamicin tartalmú vizes oldatok hatóanyagának dúsítására egy harmadik fázist létrehozó extrakcióval, valamint gyógyászati tisztaságú neomicinsók előállítására

7 -lacetátos fázistól. Gélszerübb a kettőt együtt (a tovabbiafebam u. i, újból hozzá kellene adni nbutilacetátot) kirázni ill. kikeverni hígított 2 pH-jú ásványi savval és, amiíkioris a komplex fázis alkotórészei úgy oszlanak .meg a vizes (kén- 5 savoldiait lés az n-lbutil-aoatát között, bogy a neonácin a vizes fázisba, a félészter pedig az n-Jbutil-acetátos fázisba kerül. A fázisok szétválasztása után a vizes oldatot a neomkán tiszti basára és kinyerésére, a félészter taaitalmú n-ibutil-aoe- io tatot pedig aljább extrafcciához lehet felhasználni. A kiét lépésben végrehajtott extnaíkció eredményéképpen a vizes oldat hatóanyag tartalma is 20—40^szer töményebb lesz, mint a kiindulási szűrt fenmenitiélben volt. A reextrah'ált lé szárazanyag tartalmának csak kéthanmad-háromnegyed része neomicin. 20 A nem kívánatos szennyezőanyagokat a tisztítási műveletek: során távolítjuk el. A legfeltűnőbb szennyezés, ami a neoniicint kíséri a színeziő-anyagioik:. Ezek kémiai természetét közelebbről nem lismerjük, még kevésbé ismerétes fi- 25 ziológiai hatásuk. A színezőanyagok eltávolítása a neomicin vizes oldatából bármilyen pH-n végzett szenezéssel és szűréssel nagy hatóanyag veszteséggel jár, mivel többször meg kell ismételni ahhoz, hogy a megfelelő derítést elérjük. í0 Ezért mi a reextrahált lének kevés aktívszénnel való kezelését csak azért végezzük, mert az ioncserés tisztításokhoz könnyen szűrhető oldatra van szükségünk. 35 Színtelenítésre olyan adszorpciós derítő gyantát alkalmazunk., lasnely a hatóanyagból csak elhanyagolható mennyiséget adszorbeál. Ilyen célra előnyösen alkalmazunk — a derítő oldat térfogatára számított egynegyedrésznyit — We- ^ fatit EZ jelzésű gyantát. A derítés után az oldat szmmtenzilíása az eredetinek 10—40%-ára csökkent. A további tásatítás céljaiból a neomicint vizes oldatban bázissá alakítjuk. Az izzitási maradé- 45 kot képező ezannyezésiek ugyanis. így könnyen eltávolMtatók az oldatból. E célból a derített neoimiciinsó oldatot hidroxil ciklusban levő Varion AD jelzésű anioncserélő gyantán bocsátjuk át. A gyantaoszlopról lefolyó vizes oldat a neo- 50 miciinbázison kívül csiak a katáonos szennyezéseket taitalmazza még. Ezek főleg anorganikus anyagok i(a3itoáB- és lalkáliföldféimek), s a termék izzítás! imlaradákiát nwelik. Eltávolításuk céljéból a neoiniciiribázis vizes ol- 55 datát ammoniums© formában levő Wefatit CP-—300 jelzésű feationeserélő gyantával kezeljük. A hatóanyag megkötözésének megakadályozása céljából a katiorarnentesítendő oldatban az ammónia konoentráeióját 1%-írta álMtjuk be a szüik- ^ eéges tömény ammónia oldat hozzáadásával. A kationmenitesített neomieinbázis oldatot ezután 20—©0 °C között csökkentett nyomáson bepároljuk, miinek hatására az ammónia és más illó szennyezések eltávoznak. A Ibepádást legalább 65 8 30% szárazanyag tartalomdg végezzük. Az így kapott töményitett neamicitnibázds oldatban a hatóanyagot a kiválasztott i(ásványi-)savvail sóvá alakítjuk, az oldatot pH 2-re beállítva. Az oldat pH-ját ezuitán dietilaminnal visszaállítjuk 4-re, és a maradék színanyag eltávolítása végett anynyi telített brómos vizet elegyítünk hozzá, hogy a bróm színe néhány percig megmaradjon. Egy félóra várakozás után a pH-t tovább emeljük 6-os értékre, szintén dietilaminnal, majd az oldat hatóanyag tartalmára számított 10—15% aktívszenet keverünk ibele, amit srövid várakozás után kiszűrünk. A szűrletet ötszörös térfogatú metanollal elegyítjük, aminek hatására az amorf neomicinsó kiválik. A termieket ezután szűrjük, metanollal alaposan mossuk, és vákuumban 60 °C-on szárítjuk. összkátermelés a kiindulási fermentlé hatóanyag tartalmára vonatkoztatva 50~®ü%, az eddigi érték 2—3-HSZorosa. A neomicin mennyiségét a feldolgozás minden fázisában kémiai úton határoztuk meg. lElemzési módszerül az orcinos színreakciót választattuk, amely az irodalmi, forrás és saját tapasztalataink szerint a mikrobiológiali módszerrel megegyező eredményt ad, de jóval gyorsabb és kevésbé munkaigényes. {Laurova, M. F. Antibiotika, 1956/1. 55. o.) összefoglalásképpen mégegyszer felsoroljuk eljárásunk előnyeit: Extrakció segítségével koncentrálást, azaz térfogatcsökkentést hajtunk végre, ily módon kevesebb folyadékot kell a gyantaoszlopra, ill. oszlopokra felvinni. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy kevesebb gyantára van szükség. A szene-* zést erősen redukáltuk, ami azért lényeges, mert az aktívszén tetemes mennyiségű neomicint köt meg. Az aktív szén helyett használt derítőgyanta tehát erős mértékben csökkenti a neomicin veszteséget. Az egész eljárás során egyetlen egyszer alkalmazunk kicsapást — akkor amikor a tiszta végterméket állítjuk elő — vagyis a hatóanyagot, a neomicint, mindaddig oldatban tartjuk, amíg a szennyezéseket el nem távolítattuk, és csak ezután kerül sor a tisztított, közvetlen felhasználható neomicinszulfát szilárd alakban történő előállítására. Eljárásunkat iaz alábbi példán mutatjuk be. Példa: Mililiterenikénit 5334 Mg neormcinszulíátnak megfelelő hatóanyagot tartalmazó 2!l liter szűrt fermentlevet '(== 1112 g neomicinszulfát, orcinos meghatározási módszer) keverővel és alul leeresztőcsappal ellátott üvegedényben összerázunk 7 lit, literenként 5© g monooktil-ftalátot tartalmazó n-buitilaeetát oldattal. Ezután addig adunk a kétfázisú rendszerhez tömény vizes ammónia-oldatot —. az elegyet iaz egyes adagok hozzáadása után 1/2—1 percig keverve — arnig a vizes fázis kémhatása beáll 7—S-es pHnéntékre. (A pH-t Merck-tféle univerzál indikátor papírral és üvegelektródás pH-mérővel ellenőrizni