160456. lajstromszámú szabadalom • Eljárás neoaaamicin tartalmú vizes oldatok hatóanyagának dúsítására egy harmadik fázist létrehozó extrakcióval, valamint gyógyászati tisztaságú neomicinsók előállítására

5 160456 6 az extrakcióhoz n-butanolt basznál. Az n-butanol vízben nem teljesen oldhatatlan és ezért az ipari alkalmazása nem gazdaságos. A nagyon alacsony 1(0,4—1,0 pH-oi- végzett reextraíkcióban a neomicin ismert savérzékenysége miatt nagymértékű bomlást szenvedhet. A szerkezet bizonyító lebontást 3 n. sósavas hidrolízissel végezték. [S. A. Waksmann: Neomycin, its nature and practical application 76. .(1958) és B. E. Leach, C. M. Teeters: J. Am. Chem. Soc. 73, 2794 (1951)]. Az anionoknak fcaloiumszulfát formában történő eltávolítása a hatóanyag tartalmú vizes oldatból sem megfelelő megoldás, a kalciumszulfát oldhatósága miatt; így ugyanis nem lehet megfelelő (előírás szerinti) hamm tartalmú készítményt előállítani. A 84,708 számú cseh szabadalmi leírás minden példája a sztreptomieinre vonatkozik, a neomicint nem sorolja fel azon .antibiotikumok közt, amelyekre a leírás vonatkozik. Az ott leírt eljárás szerint nátrium^alkil-^aru-szulfonátokat használ a 6,5 pH^n végzett extrakcióhoz. A reextnakcióhoz valamilyen 'amin szulfátját alkalmazza alkoholos oldatban. Hibája a leírt eljárásnak, hogy többszöri extráikéi ó eredményez csak megfelelő hozamot. Hasonlóképpen kizárólag streptomdcinre vonatkozik .az a folyadék-íolyadék extrakciós eljárás, amely munkánk kiindulópontja volt [Heding, H.; Jorganísen, J. H.; Andresen, E. S.: Ion pair extrakción of streptomycin. J. Antibiotics, Japan, 21, 361—362 (1968)]. A ßtreptomioin extrakciéjáboz Beding és társai kétbázisú organikus savak félésztereit alkalmazták. A legjobb hatásfokú extrakciót az izo-oktil- és n-deciMélészterekkel kapták, pH 8,0— 8,5 intervallurniban. Az ioncserélő és extrakciós eljárások általaiban megegyeznek abban, hogy a kiindulási sejtmentesre szűrt fermentléhez képesít a kapott oldatok jóval kisebb térfogatban tartalmazzák a hatóanyagot. Ezek az oldatok azonban szenynyezőanyagokait is tartalmaznak nem elhanyagolható mennyiségben, melyek eredhetnek a táptalajból, és a feldolgozási műveletek során adagolt segédanyagokból, ül. vegyszerekből és a hatóanyag bomlástermékeiből. Ezeknek a szennyezőknek az eltávolítása feltétlen szükséges a gyógyászati minőségű termék előállítása céljából. A gyógyászati minőség meghatározása 'és biztosítása független attól, hogy a kapott termék aiz ember- vagy az állatgyógyászatban használják-e fel. Nyilvánvaló, hogy a szennyezések eltávolítása veszteséggel jár, és eltávolításuk egylépésben nem valósitható meg. Eeért több fajta tisztítási műveletet kell összekombinálni a megfelelő minőségű termék készítése céljából. A tisztítási műveletek kiválasztásában és alkalmazásuk sorrendjének meghatározásában arra kell törekedni, hogy a lehető legkevesebb hatóanyag veszteséggel kapjuk a gyógyászati minőségű terméket. A gyógyászati minőség követelmények a gyógyszerkönyvek tartalmazzák. A követelmények gyógyszerkönyvenként mások lehetnek és attól is függnek, hogy a .termék parenterálisan 5 vagy perorálisan kerül felhasználásra. Az angol gyógyszerkönyv (D. P. 69) előírása szeriint per os alkalmazás esetében az antibiotikum készítményeknek nem kell feltétlenül sterileknek, szálmenfeseknek és pirogénanyag-menteseknek 10 lenniök. Mi olyan módsizert írunk le, olyan műveleti lépéseket alkalmazunk megfelelő sorrendben a vizes oldatok, elsősoriban a szűrt fermentlevek neomicin tartalmának kinyerésére, hogy az egy-15 szeri kicsapással kapott termék minősége kielégítse a psronálisan felhasználható gyógyszerekre vonatkozó gyógyszerkönyvi előírásokat. Célul tűztük ki, hogy olyan tisztítási műveleteket használjunk a feldolgozás folyamán, melyek a 20 legkevesebb hatóanyag-veszteségét okozzák, megfelelő hatásfokkal rendelkeznek és kivitelezésük lehetőleg nem jár vegyszerlhevitellel. Eljárásunkban a neomicin tartalmú derített 25 és szűrt fermentlé vagy bátnmilyen neomicin tartalmú .vizes oldat hatóanyagtartalrnát folyadék-folyadék extrakcióval vonjuk ki, azaz koncentráljuk. A kapott vizes koncentrált oldatból ezután eltávolítjuk a szennyező anyagokat és 30 a termékét végül neomicinsó formájában kinyerjük. Az extrakcióhoz segédanyagként alacsony és közepes szénatomszámú, kétbázisú, aromás 35 vagy nyilt szénláncú szerves savak félésztereit alkalmazzuk, melyek közül különleges jelentőséggel bírnak ,az oktn-alkoholokkal képezett félészterek. Ezekkel az anyagokkal ugyanis az extrakeió során azt a meglepő jelenséget ta-40 pasztaltuk, hogy ha oldószerként valamilyen észtert alkalmazunk, akkor 7—0 pH intervallumban és a neomicin jelenlétében egy harmadik fázis jön létre, amely a vizes és szerves fázis között helyezkedik el. Az oldószerként al-45 kalmiazható észterek közül előnyben részesítettük az alacsony és közepes szénatomszámú alifás alkoholok ecetsavas észtereit. A harmadik fázisnak négy fő alkotórésze van, 50 a neomicin, a félészter, az oldósaerül használt észter és a víz, ezért a következőkben ezt „komplex fázis"-nak fogjuk nevezni. A komplex fázis neomicin tartalma a félészterek mennyiségétől, a fázisok arányától, a közegek hőmérsék-55 lététől függ. Ha az nnbu'til-iacetátban oldott félészter mennyisége eléri a 10%-ot és a vizes meg az oldószeres fázisok térfogataránya legalább 5:1, továbbá ha a közegek hőmérséklete nem magasabb 20 °C-nál, akkor a neomicin 60 csaknem teljes mennyisége a (komplex fázisban található meg. Az extrakciót követően a komplex fázisban található neomicint 'reextralkcióval ismét vizes oldatba visszük vissza. Ehhez a művelethez nem fi5 kel a komplex fázist elválasztani az n-butil-3