160404. lajstromszámú szabadalom • Eljárás delta-piperidino-2-amin-butirofenon-származékok előállítására

3 csoportra való kicserélése útján a (X) általános képletnek megfelelő y-piperidino-ibutirofenon­-szánmazékokíhoz — e képletben R7 hidrogén­atomot, halogénatomot vagy hidroxilcsoportot képvisel, R2 , R 3 és R 4 jelentése pedig a fentivel s egyező — juthatunk; ezt az eljárást egy másik szabadalmi bejelentésünkben írtuk le közelebb­ről. Mind az említett (X) általános képletnek megfelelő vegyületek, minid pedig az utóbbiak előállításának kiindulóanyagaként is felhasznál- 1( ható, jelen találmányunk szerint előállított (I) illetve (II) és (III) általános képletű analóg 2--amino-, illetve helyettesített amino-származé­kok farmakológiai szempontból értékes termé­kek; elsősoriban a központi idegrendszerre hat- ,, nak és a gyógyászatban szorongásgátló, pszi­chózisellenes, nyugtató és antikonvulzáns sze­rekként alkalmazhatók. Az (I) áltaálnos képletű vegyületeket a talál­mány szerint az (A) reakciósorban vázolt mó- „. don állítjuk elő. A képletekben R2, R 3 , R 4 , R 5 és R6 jelentése a fent megadott. Az eljárás során közbenső termékként fel­használt (VIII) általános képletű In^-íS-indolil)- „, 4propionü]-piperidin-vegyületeket az (V) általá­nos képletű indolüprqpionsav-szárírnazékok vagy reakcióképes származékaik, pl. a megfelelő sav­kloridok savbromidok, savanlhidridek, vegyes savanhidridek, p-nitrafenil-észterek vagy ha­sonló vegyületek és a (VII) általános képletű piperidin-származékok reakciójával állíthatjuk elő. A reakciót célszerűen lúgos reagens kon­denzálószer, pl. piridin, trietüamin, nátrium­karbonát, nátriumhidroxid, diciklohexilkanbodi­imid vagy hasonló anyag jelenlétében, közöm­bös szerves oldószerben, pl. tetrafaidrof'uránban, éterben, dioxánban, benzolban, toluoliban, kloro­formban, dimetilformamidban vagy hasonló ol­dószerben hajtjuk végre. 40 A fenti reakcióban vegyes amhidridként az (V) általános képletű vegyületek klórhangyasav­etil- vagy izobutilészterrel vagy hasonló ve­gyületekkel képezett származékait alkalmazzuk. A (VIII) általános képletű közbenső terméke- 45 ket a (VI) általános 'képletű fenilhidrazon-szár­mazékok melegítésével is előállíthatjuk. A fenil­ihidrazon-származé.ko;kat előnyösen valamely savjellegű kondenzálószer, pl. sósav, kénsav, foszforsav,; cinkklorid, rézklorid, íbórfluorid, poli- 50 foszforsav vagy hasonló vegyület jelenlétében, megfelelő oldószerben, pl. etanolban, izopropa­nolban, terc. butanolban, ecetsavban, benzolban, toluolban, víziben vagy hasonló anyagban me­legítjük. 55 Az így kapott (VIII) általános képletű ve­gyületeket azután redulkálószerekkel reagáltat­juk. Redukálószerként alkálifém-alkohol elegyet, katalizátor jelenlétében hidrogént, fémhidridet 60 és hasonló íredúkálószereket alkalmazhatunk, azonban elektrolitikus redukciót is végezhetünk. A reakció útján a (IX) általános képletű ve­gyületekhez jutunk. fi5 4 Redukálószerként különösen előnyös fémhid­rideket, pl. lítiumalumíniumhidridet, diizobutil­alumíniumhidridet, triizopropilalumíniumhidri­det, bórhidridet vagy hasonló vegyületekeit al­kalmazunk. A reakciót közömbös szerves oldó­szerben, pl. éteriben, tetrahidrofurániban, dioxán­ban, N-etilmomfolinban vagy hasonló anyagok­ban hajtjuk végre. A (II) általános képletű y^piperidino-butiro­fenon-szárimazékofcat úgy állítjuk elő, hogy a (IX) általános képletű 3-y^piperidino-propil­-indol-Aregyűleteket oxidálószerekkel reagáltat­juk. Az oxidációs hasításhoz oxidálószerként előnyösen ózont, hidrogénperoxidot, penhangya­savat, perecetsavat, perbenzoesavat, krómsavat vagy káliumperananganátot használunk fel, azonban egyéb oxidálószereket is alkalmazha­tunk. A reakció szobahőmérsékleten általában köny­nyen végbemegy, kívánt esetben azonban a reakció sebességét az elegy melegítésével vagy hűtésiével szabályozhatjuk. Oxidálószerként cél­szerűen krámisavat vagy ózont alkalmazunk. A reakciót előnyösen oldószer jelenlétében hajtjuk végire. Oldószerként a felhasznált oxidálószertől függően vizet, acetont, széntetrakloridot, ecet­savat, kénsavat vagy hasonló anyagokat alkal­mazhatunk. Az oxidálószert sztöohiometrikus. vagy annál nagyobb mennyiségben adjuk a reakcióelegyihez. A reakció hőmérséklete a fel­használt oxidálószertől függően változik. Ha az oxidációt ecetsav jelenlétében króm­savval végezzük, a krómsavat előnyösen 2^3 ekvivalens mennyiségben adjuk a reakcióelegy­hez és a reakciót szabiahőméréskleten hajthat­juk végre. A 3-y-piperidincHpropil-indol-szár­mazékot az oldószerben oldjuk vagy szuszpen­dáljuk, és az oxidálószert keverést közben ad­juk az oldathoz vagy szuszpenzióhoz. A reakció áltáléban 24 órán belül végetér. Ha oxidálószerként ózont alkalmazunk, a reak­ciót célszerűen szobahőmérsékleten hajtjuk végre. A 3-y-piperidino-propil-indol-származé­kot oldószerben, pl. hangyaisavban, ecetsavban, széntetrakloridban vagy hasonló anyagban old­juk vagy szuszpendáljuk, és az oldatba 'vagy szuszpenzióiba keverés közben ózon-oxigén ele­gyet vezetünk. A képződött y-piperidino-butirofenon-szárma­zékokat a reakcióelegy semlegesítése után vagy anélkül extrafceióval elkülönítjük, és a kivona­tot szárazra pároljuk. A kapott nyers terméket kívánt esetben megfelelő oldószerből, pl. eta­nolfoól, izopropanolból vagy hasonló anyagból átkristályosítva tisztíthatjuk. A kapott i(II) általános képletű vegyületeket hidrolízissel a megfelelő, (III) általános kép­letű dezacilezett vegyületekké alakíthatjuk. A hidrolízist ismiart módon, lúgos vagy savas kö­zegben hajtjuk végre. Mind a (II), mind a (III) általános képletű vegyületek — amint fentebb már említettük — az (I) általános képletű ve-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom