160389. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tömb- ill. rétegkondenzátor előállítására

3 160389 4 anyakondenzátor homlokoldialát kontaktfémmel vonjuk be, oly módon, hogy a hosszú (tömböt fémfröccsölő berendezés előtt vezetjük el. Az egyes kondenzátor részekre való darabolása a közbenső rétegek zónájában, valamint erre harántirányban történik, minek folytán téglalap alakú kapcsolási elemeket kapunk. Ha az ainyakondenzátorokat: nagy átmérőjű dobra tekercseljük, akkor a kapacitív szempontból nem hatásos közbenső betéteket vele együtt úgy tekercseljük, hogy a dobon több közbenső réteg által elválasztott anya tekercs radiális irányban tekercselődik egymásra. A darrabolás az anyakondenzátorok kerülete mentén történák a kiapaaitív szempontból nem hatásos közbenső rétegek tartományában. A dobon levő anyakondenzátorokat nemcsak kapacitív szempontból hatásos fóliákból tekercseljük, hanem dielektromos szempontból hatásos fólia rétegek és fémrétegek közé egy sereg dielektromos szempontból nem hatásos fémvagy műanyag réteget is iktatunk. A nem kapacitív hatású tartományok szélessége olyan, hogy az alkalmazott, ismert darabolási eljárásnál a dielektromos szempontból hatásos fóliákat pl. a homlokoldali maszkelj árassal, érintkező fémtől távol tartunk. A dobon levő teljes anya tekercs sok ilyen egymáson levő, egymástól fcözbenső réteggel elválasztott anyakondenzátorból áll. A 892 321 sz. német szabadalmi iratból megismerhető alapkondenzátoir, amelynek vastagsága és szélessége többszöröse a később leosztott kondenzátorokénak, a tekercsmenetre harántirányba és azokkal párhuzamosan pl. téglalap alakú vagy körszektor alakú egyedi kondenzátorokra van leosztva. Ezeket az egyedi kondenzáitorokat, ezután fémfröccsöléssel a két felületen érintkezőkkel látják el, míg költséges intézkedésekkel (az anya tekercs fóliáinak fémezésének megszakításával) arról gondoskodnak, hogy mindég csak az egyik pólushoz tartozó rétegeket rögzítsék egymáshoz a fémfröcscsölés során. Ezeknek a kondenzátoroknak elvileg az alábbi hátrányuk van: a téglalap alakú fűrészelt daraboknál a kondenzátortechniikábain szokásosan .alkalmazott megoldást, hogy két egymást követő dielektrikum réteg egymásihoz képest el van csúsztatva, nem valósíthatjuk meg. Ez az elcsúsztatás a felgőzölt fémréteg kifogástalan érintkezése szempontjából szükséges. Ügy ez, mint más nehézségek miatt ennek az elvileg ismert lehetőségnek gyakorlatilag jól realizálható kivitelét nem sikerült megvalósítani. A 165 760 és a 165 829 sz. holland szabadalmaknál az alapkondenzátort dobra tekercselik, amely így anyafcondenzátort alkot és amelynek egymáshoz képest elcsúsztatott dielektrikum szalagjai vákuumban felgőzölt fémrétegekkel dobra vannak feltekercselve, olyan vastagságig, míg a kívánt vastagságot meg nem kapják. Ennek az anya tekercsnek homlokoldalait azután fémfröccsölési eljárással olyan fémréteggel vonják be, amely az egyik pólushoz tartozó rétegeket mindig összeköti. Ezt követően az alapkondenzátort:, az egyes kondenzátorok tekercselési síkjára harántirányú vágásokkal darabolják. 5 Ez az eljárás, mint ahogy azt az alábbi megfontolás mutatja, gazdaságtalan. Ha ugyanis a kapacitási értékekeit 0,01—1 /x F kapacitás tartományon belül akarják előállítani, akkor a szokásosan alkalmazott műanyag dielektriküm-1° mai, amelynek vastagsága 3—10 I/A és 8—13 mm széles, 5 mm vastag alaptelkercset kell készíteni. Azonban az ilyen keskeny gyűrűkre való fámfröoosölés igen gazdaságtalan, mivel szokásos fémífröccsölő berendezések fémfröccs ölési sugár 15 átmérője néhány cm nagyságú. A találmány szerinti több anya tekercset, pl. 10—20 db-ot is egymásra lehet tekercselni, »azokat közösen homlokoldalukon fémmel lehet soppolni, majd később ezeket könnyen el lehet egymástól vá-20 lasztani. Az elválasztási művelet szempontjából négy különböző eljárás alkalmazható. Az elválasztás az anya tekercs tekercselésének befejezése után, vagypedig az anyaitömbkondenzátor tömbjének 25 elkészítése után előnyösen úgy oldható meg, hogy az egymáson fekvő anyakondenzátoroikat kiapaiciitív szempontból hatástalan közbenső réteggel tekercseljük együtt, amely a homlokoldalon kiáll. Az; elválasztó rétegek előnyösen 1,5 30 mm-re állnak ki. Ennél nagyobb kiálló szélek esetén, fent a homlokoldalon, a fröocsölés művelete során maszkhatás veszélye áll fenn. A közbenső rétegekkel szomszédos rétegeket azután nem konitaktozzák. Az elválasztó rétegek-35 nek adott merevségűeknek kell lenni, de ennek ellenére jól fekercselhetők kell, hogy legyenek, tömítetten kell az any akondenzát orom elhelyezkednliök. Az említett elválasztó rétegek segítségével darabolják azután az anyákon demzáto'rok 40 hoanlcikoldalára teljes felületével felvitt érintkező rétegeiket. Előnyös, hogy ha a felfiröccsölési érintkező anyag az elválasztó rétegeken nem tapad -meg. Ha közbenső betétekkel, ill. elválasztó rétegekkel ellátott anyakondenzátorok 45 az érintkező fémnek homlokoldali réteg felvétele után pl. az anya tekercset az elválasztó rétegekre harántiirányban két vagy több vágással radiális irányban felvágjak, akkor valamennyi anyakondenzátor két vagy több szeggé mensre válik szét. Emellett a betét rétegeknek könnysn kell szótválniuk. Elválasztó rétegként előnyösen 0,05—0,1 mm vastag fémrétegek alkalmazna/tők. Különösen a, kikeményítetlen szalagiacél mutatkozik a követelmények sziempont, jából előnyösnek. A második elválasztási műveletnél a közbenső beitétek szélessége olyan, mint amilyen a kapacitív szempontból hatásos rétegek szélessége. A közbenső rétegek homlokoldali részét, a homlok** oldali férnek felvitelekor egészben vagy részben letakarjuk. A részbeni letakarásnál a közbenső rétegekkel szomszédos kapacitív rétegeket a homlokoldali érintkező fém teljes, egészében éri. 65 A részbeni letakarást azért választjuk, hogy a 2