160342. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-(tiazoli-2)-piperazin-származékok előállítására

9 zük, és a reakciót a számított mennyiségű hid­rogén felvétele után megszakítjuk. A fenti eljárásokkal előállítható (I) általános képletű vegyületeket szokásos módon, pl. extrak­cióval különíthetjük el a reakcióelegyből, és desz­tillációsai, vagy a bázisok ill. sóik, előnyösen hidrokloridjaik kristályosításával tisztíthatjuk. Az ©elválasztást és tisztítást kromatográfiás úton is végrehajthatjuk. A találmány szerint előállítható (I) általános képletű piperazin-szarmiazekokat savakkal rea­gáltatva ismert módon savaddíciós sóikká ala­kíthatjuk. A reakcióban olyan savakat haszná­lunk fel, amelyek gyógyászatilag elviselhető só­kat képeznek a bázisokkal. A sóképzést pl. szer­ves és szervetlen savakkal, így alifás, aliciklikus, aralifás, aromás vagy heterociklikus, egy- vagy itöbbázisú karbon- vagy sziűfonsavakkal, pl. han­gyasawal, ecetsavval, propionsavval, pivolin­sawal, dietiileoetsaiwal, oxálsawal, malonsawal, borostyáinkosavval, pimelinsawal, fumársawal, inaleinsawal, tejsavval, foorkősawal, alrnasav-. vai-, aiminokaaíbonsava'kkal, tszulfarninsavval, ben­zoesawal, szalicüsawal, ífarálpxopdoinsaiwal, cit­romsawal, glükonsavvial, aiszkorbinsawal izonikotinsäwal, metánszulfonsaiwal, etán­diszulfonsavval, /Miidroxi-etánszulfonisavval, p­-d3oluolszulfonsawal, naftaliin-mono- és -diszul­fonsawal, kénsavval, salétromsavval, halogén­hidrogénsatvalkkal, pl. sósavval, vagy brórnhidro­génsawal vagy tfoszforisaivaklkal, pl ortofoszfor­savval végezhetjük. Az (I) általános képletű bá­zisokat kívánt esetben erős bázisokkal, pl. nát­rium- vagy káliumhidroxiddal, vagy nátrium­vagy káliumkarbonáttal szabadíthatjuk fel sóik­ból. Különösen előnyösnek bizonyultak azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyekben Z adott esetben 1 vagy 2 metil-csoporttal helyet­tesített tiazolil-5 csoportot, pirazolil-3-, 1-metil­-pirazoM-3-, 5nmetól-pirazoilil-3- vagy l^metil­-imidazolil-5-csoportot, A —GH2CH2—, —CH2-CHáCH2 — vagy —CH2CH2OH2CH2— csoportot és/vagy R—CH3 csoportot jelent. Az (I) általános képletű vegyületeket a szoká­sos hordozóanyagokkal az ember- vagy állatgyó­gyászatban felhasználható készítményekké ala­kíthatjuk. Hordozóanyagként a vegyületekkel reakcióba nem lépő, a parenterális, enterális vagy helyi felhasználás céljainak megfelelő anyagokat alkalmazhatjuk. Ezek a hordozóanya­gok pl. a következők lehetnek: víz, növényi ola­jok', polietilénglikolok, zselatin, tejcukor, kemé­nyítő, magnéziumszitearát, talkum, vazelin, ko­leszterin stb. Parenterális felhasználás céljaira előnyösen oldatokat, célszerűen olajos vagy vi­zes oldatokat, továbbá szuszpenziókat, emulzió­kat vagy implantációs készítményeket állítha­tunk elő. Az enterálisan alkalmazható készítmé­nyek tabletták vagy drazsék, a helyi felhaszná­lásra szánt készítmények szappanok vagy kré­mek lehetnek. A gyógyászati készítményeket kí­vánt esetben sterilizálhatjuk, vagy segédanya­gokkal, pl. konzerváló-, stabilizáló- vagy nedve-10 sítősízierékkel, pufferanyagokkal, vagy az ozmó­zisnyomást befolyásoló sókkal elegyíthetjük. A gyógyászati készítmények dózisegységen­ként előnyösen 0,1—50 mg (I) általános képletű 5 hatóanyagot tartalmazhatnak. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részlete­sen ismertetjük. 10 1. példa 14,5 g 3-metil-5-(2-klóratál)-pirazol és 36,6 g N-(4-anetil-tiazolil-2)-piperazin elegyét 100 C°-os 15 fürdőbe helyezzük. A fürdőt 120—130 C°-ra me­legítjük. Ezután az elegy hőmérséklete gyorsan kb. 150—160 C°-ra emelkedik, majd ismét csök­ken, miközben a reakcióefcgy részben megszilár­dul. A maximális hőmérséklet elérése után 5 20 perccel az elegyet tohűtjük, éterrel extraháljuk, az éteres oldatot szűrjük és bepároljuk. A mara­dékot 4 térfogatrész aceton, 3 térfogatrész ben­zol, 2 térfogatrész kloroform és 1 térfogatrésa metanol elegyében 100 g Kieselgel-en szűrjük. 25 Az eluátumokat bepároljuk, a kapott nyers N-[2-(3HmJetü-p,irazoM-5-etil]--N'-(4MmetiltiazoMl-2)­-piperazint etanolban oldjuk, és az oldathoz éte­res sósavoldatot adunk. A kapott triihidroklorid­hidrát 254—256 C°-on olvad. 30 A fenti eljáráshoz hasonlóan 4-metil-5-(2-klóretil)-tiazolból N-[2-(4-metil-tia­zoM-5)-etü]^N%(4-m'etíl^tiazolil-2)-piperazint (f.p.: 184—188 C° 0,05 Hgmm, trihidroklorid o.p.: 226—228 0°); 3S 4-metil-5-(4-klórbutü)-tiazolból N-[4-(4-metü-tía­zolÜ-5)-butil]-N'-(4-metil-tiazolil-2)-pipera2dnt .(f. p.: 195-498 C°/0V05 Hgmm), 2,4-döimetil^^(2-.ba:ómetil)-tiiazolból ;N-[2-(2,,4-di­metü-tiazolIl-5)^tffl]-N'-(4-metil-tiaE5olil-2)-(pipe-40 razdint, (f.p.: 200—205 C°/<M>5 Hgmm), 2,4-d'metil-5-(3-klórpropil)-tiazolból N-[3-(2,4-di­metilr-tíazolil-5)-propiil]-N'-(4-metil-tiazolil-2)­-piperazint {f.p.: 202—204 Co /0,01 Hgmm), 2,4-dimetdl-5-(>4-klóributil)-tiazoIból N-[4-(2,2,4-d 45 2,4-dóimieitdl-5-(44dórbuitilHiazolból N-[4-(2-2,4--dinietil-tiazolil-2)-piperazint f.p.: 205—210 C°/ /0,01 Hgimim, dimaleát OJ&.: 130—131 C°), l,5-dimettl-3-(2-klórertal)-pir,azolból N-[2-(l,5-di­mietól-pirazoMl-3)Hetil]-N'-(4Hmetil-tiazoiMl-2)--50 -piperazint (f.p.: 202—205 C°/0,05 Hgmm), l,5-dim.etil-3-(3-klórpropil)-pirazolból N-[3-(l,5--dimetil-pirazoll-3)-propil]-N'-(4-"metil-tiazolil­-2)-(piperazimt (f.p.: 203—206 C°/0,05 Hgmim), l,5-dimetil-3-(4-iklórbutil)-pirazolból N-[4-(l,5-di­metll-piraziolil-3)-butil]-N'-(4-metil-tiazoMl-2)­piperazint (f.p.: 206—208 C°/0,05 Hgmm), l,3-dimetil-5-(2-klóretil)-pirazolból N-[2-(l,3-di­mistil-pirazoHl-5)-etil]-N'-(4-metil-tiazio!lil-2)­piperazint (f.p.: 200—.203 C°/0,05 Hgmm), 1,3-dimetil-5-(4-klórbutil)-pirazolból N-[4-(l ,3-di­inetü-pkiazohl-5)-butil]-N, -'(4-nietil-tiazolil-2)­-piperazint >(f .p.: 205—208 C°/0,05 Hgmm), 4(5)-(2-klóretil)-átmáidazolból !N-^2r(iiimMazolil-4/5)­-etil]-N'-(4-metil-tiazolil-2)-piperazint (dimaleát 65 o.p.: 129—131 C°), 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom