160342. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-(tiazoli-2)-piperazin-származékok előállítására

160342 nősítjük, dekarfooxilezzük, majd ismét észteresítjük, az, észtert alkohollal redukáljuk, és a kapott terméket halogeniddé alakítjuk. A Z—A— OH általános fcépletű primer alkoholokat általában pl. a megfelelő karbonsavak vagy észtereik redukciójával állíthatjuk elő, míg a szekunder és tercier alkoholokat a megfelelő ketonok redukciójával, vagy a fcetcmoik szerves fémvegyületekkel végrehajtott reakciójával képezhetjük. Ha a Z—A—OH általános képletű alkoholokat tionilkloriddal, brómhidrogénsavval, foísrfortribromiddal vagy hasonló halogénvegyületeikkel reagáltatjuk, a megfelelő, Z—A—Cl ill. Z—A—Br általános képletű halogén vegyületekhez jutunk. A szulfoniloxi-vegyületek előállítása során a Z—A—OH általános képletű alkoholokat a megfelelő savklofridokfeal reagáltatjuk. A Z—A—J általános képletű jódvegyületeket pl. úgy állíthatjuk elő, hogy a megfelelő p^toluolszulfonsavésztert káliumjodiddal reagáltatjuk. A (III) általános Iképletű piperazinnszárimazékokat piperazwn és '(V) általános képleltű tiazol-származékok, előnyösen 2-klór- vagy 2~bróm-tiazol-származékok reakciójával állíthatjuk elő. A (II) és (III) általános képletű vegyületek reakcióját az irodalomból isimert, aminők alkilezésére felhasznált módszerekkel hajtjuk végre. A komponenseket oldószer távollétében, adott esetben zárt csőben vagy autoklávban megömlesztjük, eljárhatunk azonban úgy is, hogy a reakciót közömbös oldószer, pl. benzol, toluol, xilol, aceton, butanon vagy egyéb ketonok, metanol, etanol vagy egyéb alkoholok, tetrahidrofurán vagy dioxán, vagy a felsorolt oldószerek egymással vagy vízzel készített elegyei jelenlétében végezzük. A reakcióelegyhez előnyösen savmegkötőszert adunk. Savmegkötősaerként pl. alkálifém- vagy alkáliföldfém-hidroxidokat, -karbonátokat, -hidrogénkarbonátokat, gyenge savak alkálifém- vagy alkáliföldfémsóit, előnyösen kálium-, nátrium- vagy kalciumsóit, továbbá szerves bázisokat, pl. trietilamint, dimetilanilint, piridint vagy kdnolkut alkalmazhatunk. A savmegkötőszer szerepét a (III) általános képletű piperazán-származék fölöslege is betöltheti, A reakcióidő a reakdókörülményektől függően néhány perc — 14 nap tehet. A reakciót 0—200 C°-os hőmérséklettartományban, általában 100—130 C°on hajtjuk végre. Ha a komponenseket oldószer távollétében, kb. 120 C°-on reagáltatjuk, a reakció kb. 0,5—2 óra alatt végetér. Ha a reakciót oldószer jelenlétében végezzük, jó hozam eléréséhez kb. 12—24 órás melegítésre van szükség. Egy további eljárásváltozat szerint a (I) általános képletű vegyületeket úgy is előállíthatjuk, hogy a (X) általános képletű vegyületeket — ahol Z jelentése a fent megadott, és m jelentése 1, 2 vagy 3 — katalitikus hidrogénezés közben reagáltatjuk a (III) általános képletű piperazinnszármazékokkal. A reakciót az irodalomból ismert reduktív alkilezési módszerek szerint hajtjuk végre. A (X) általános képletű aldehideket a meg-10 felelő, (II) általános képletű primer alkoholok (X = OH) oxidálásával, vagy a megfelelő savkloridok Pd/BaS04 katalizátor jelenlétében végzett hi.drogénezésével állíthatjuk •elő. Az (I) általános képletű vegyületeket továbbá a (IV) általános képletű piperazin-szártmazékok és (V) általános képletű tiazol-vegyületek reakciójával is előállíthatjuk. A (IV) általános képletű piperazin-származékokat úgy állíthatjuk elő, hogy valamely Z—A— Cl ill. Z—A—Br képletű halogénvegyületet 1--benzüpiperazinnal reaigáltatunk, majd a benzil-15 csoportolt -redukcióval lehasítjuk, vagy a (VI) általános képletű amiin-vegyületaket dfetanolaminnal, morfohnnal vagy bisz (2-Móretil)-aminnaI reagáltatjuk. (IV) általános képletű piperazinszármaizékként előnyösen a következő vegyülete-20 ket alkalmazhatjuk: l-:(tiazoll-5)-2-piperazino-etán, l-(tiazolil-5)-3-piperazino-piropán, 1- (tiazolil-5)-4-^)iperazino-bután, l-(2-metil~tiazolil-5)-2-piperazino-etán, l^(2-metil-tiazolil-5)-3-piperazimo-propán, l~(2-nie'til-tiaziolil-5)-4-piperazino 25 -bután, l-(4-metil-tiazolil-5)-2-piperazino-etán, 1--(4-metil-tiazolil-5)-3-piperazino-propán, l-(4-metil-tiazoliil-5)-4-piperaz;kio«bután, l-(2,4-dimetiltiazolil-5)-2-piperazinoHetán, l-j(2,4-dknetil-tiazolil-5(3-piperazino-propán, l-(2,4-dimetil-tia-80 perazinoetán, l-(pirazolil-3)-3-piperazkio-propán l-í(páírazolil-3)-4-piperazino-ibután, l-(l-metil-pirazolilH3)-fi-piperiazino-etán, l-i(l-metiil-pirazolil-3)-3HpiiperazinoHpropán, l-(lnmetilipirflzolil-3)-4--piperazino-ibután, l-i(5Hmetól-pirazolil-3-(2-<pipe-35 razano-etán, l-(5-nietil-jpiirazoliilH3)-3-ipiperazinopnopán, l-i(5-nietil-pi>razolü-í3)-4-jpiperazino-bután, l-i(lHmeitíl-iimidazQlil-5)-!2Hpipeírazino-etán, 1-4l-m.e1^-imd<iazoll'-5)-3-ipipeírazanoHpiroipán, 1-(1--mietil-iimidiazolil-5)^4-piperazi!

no-i'bután. 40 Az (V) általános képletű tiazol-származékok egy része ismert vegyület. Az új származékokat atz irodalomból ismert imódon, 2^halogén-tíazol-vegyületekből állíthatjuk elő. A (IV) és (V) ál-45 tadános képletű vegyületeket az N-alkilezés szokásos körülményei között reagáltatjuk. Az (I) általános képletű vegyületeket továbbá a piperazin-gyűrű utólagos kiépítésével is előál-50 líthatjuk. Így pl. a {VI) általános képletű aminokat (VII) általános képletű aminotiazol-származékoiklkal reagélltatihaitjulk. A <(VI) általános képletű amindkat a (II) általános képletű vegyületek és ftálimid-fcálium reakciójával, vagy a meg-55 felelő nitrilek redukciójával állíthatjuk elő. A (VII) általános képletű vegyületek előállítása során az (V) általános képletű 2-haIogén-tiazolokat dietanolaminnal, vagy 2-airmnotiazolt ill. 2-aniino-4-metil-tiazolt etilénoxiddal reagáltatunk, majd a hidroxil-csopoirtot pl. tionilkloriddal halogén-60 atomra cseréljük. (VI) általános képletű kiindulási anyagként előnyösen a következő vegyületeket alkalmazhatjuk: l-.(tiazolil-5)-2Hamino-etán, 1--(tiazolil-5)-3-amino-propán, l-(tiazolil-5(-4-ami-es no-bután, l-(2-metil-tiazolil-5)-2Hamino-etáin, 1-3