160325. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dibenzo-cikloheptenil-piperazinilalkil- imidazolidinon-származékok előállítására

3 Ezeket az észtereket a (II) képletű szabad bázisokkal előnyösen valamely oldószer jelenlétében reagáltatjuk. Alkalmas oldószerek azok, amelyek az adott reakciókörülmények között közömbösek, például szénhidrogének, mint ben- 5 zol, toluol vagy xilol, halogénezett szénhidrogének, mint kloroform, éterszerű folyadékok, mint éter vagy dioxán, valamint rövidszénláncú alkanonok, mint aoeton, metiletilketon vagy dietilketon. A reakcióhőmérsékletek kb. 50° és 150° io között, előnyösen az alkalmazott oldószer forráspontján vannak. Egy mólegyenértékű reakcióképes észternek egy mólegyenértékű szabad bázissal való reak- 15 ciójánál egy mólegyenértékű savat hasítunk le. Ez a sav a feleslegben levő (II) általános képletű bázishoz vagy a kétbázisú reakciótermékhez kötődhet, előnyösen azonban valamely savmegkötőszert adunk a reakcióelegyhez. Alkalmas sav- 20 megkötőszerek például alkálikarbonátok, mint nátrium vagy káliumkarbonát, továbbá tercier szerves bázisok, minit pl. piridin, trietilamin vagy N,N diizopropil-Hetilamin. Feleslegben levő tercier bázisok oldószerként is alkalmazhatók. 25 A (II) általános képletű kiinduló anyagok közül például a 8-klór-10-(l-piperazinil)-10,ll-dihidro-5H-dibenzo[a,d]cikloheptén az irodalomban le van írva. A 8-metil-10-(l-piperazinil)-10,ll-dihidro-5H-dibenzo[a,d]cikloheptén egy 30 más eljárás útján, pl. a következőképpen állítható elő: 8-metil-10-klór-10,ll-dihidro-5H-dibenzo[a,d]ciklohepténből indulunk ki, amit benzolban 1-piperazinkarbonsav-etilészterrel 4-(8-metil-10,ll-dihid;ro~5H-dibenzo[a,d]ciklöheptén- 35 -10-il)-piperazin-l-karbonsavetilészterré kondenzálunk; ezt követően a kondenzációs terméket etanolos közegben káliumhidroxiddal melegítve hidrolizáljük és dekarboxilezzük. További (II) általános képletű kiindulóanyagokat ha- 40 Somlóképpen állíthatunk elő. A találmány szerinti eljárás második reakciókomponensei a (III) általános képletű vegyületek reakcióképes észterei. Ezek közül a vegyüle- 45 tek közül pl. az l-(2-klór-etil)- és az l-(3-klór-propil)-3-metil-2-imidazolidinon, valamint az l-(2-klór-etil)-3-butil-2-imidazolidinon ismertek és különböző eljárások szerint állíthatók elő. További ilyen típusú vegyületek hasonló módon ál- 50 líthatók elő. Egy második találmány szerinti eljárásváltozat szerint olyan (I) általános képletű vegyületeket, amelyekben n értéke 2 úgy állítunk elő, hogy valamely (II) általános képletű vegyületet 55 — e képletben X és R2 az (I) képletnél megadott jelentésű — egy (IV) általános képletű vegyülettel — e képletben Y halogénatomot jelent, Rí jelentése pedig megegyezik az (I) képletnél «0 megadottakkal — reagáltatunk és adott esetben a reakcióterméket valamely savval addíciós sóvá alakítjuk. A (IV) általános képletű vegyület Y gyöke elő'nyösen klór- vagy brómatom. 65 4 A (II) általános képletű szabad bázis találmány szerinti reakciója, a karbamid^származékokkal, illetve ezek alkálifém-származékaival ugyanazokban az oldószerekben vagy hígítószerékben és ugyanolyan hőmérsékleten végezhető, mint az első eljárásváltozatnál. Egy mólegyenértékű szabad bázisnak egy mólegyenértékű szabad karbamid-származékkal való reakciójánál két mólegyenértékű halogénhidrogént hasítunk le, amit ugyanazokkal a savmegkötőszerekkel köthetünk meg. A (II) általános képletű kiinduló anyagok előállítását az első eljárásváltozattal kapcsolatban már leírtuk. Egy kiindulóanyagot, amely a (IV) általános képlet körébe tartozik, az l-metil-3,3--bisz-(2-klór-etil)-toarbamidot, dietanolaminból kiindulva kaphatjuk. A dietanolamin 1-metílizocianáttal az l-metil-3,3-bisz-(2-hidroxi-etil)-karbamidot adjia, amely kéndioxid és klórhidrogén lehasiadása közben reagál tionilkloriddal. További (IV) általánois képletű kiinduló anyagok hasonló módon állíthatók elő. Egy harmadik találmány szerinti eljárásváltozat szerint valamely (V) általános képletű vegyület — e képletben X és R2 az (I) képletnél megadott jelentésű — valamely reakcióképes észterét egy (VI) általános képletű vegyülettel — e képletben Rt és n az (I) képletnél megadott jelentéssel rendelkeznek — reagáltatunk és adott esetben a kapott reakcióterméket valamely savval addíciós sóvá alakítjuk. Az (V) általános képletű vegyületek alkalmas reakcióképes észterei például a halogenidek, így kloridok vagy bromidok, továbbá szulfonsavészterek, mint a metánszulfonsavészter, az o- vagy p-toluolszulfonsavészter, vagy az o-klór- vagv p-klóribenzolszuifonsaveszter. A szabad bázisok találmány szerinti reakciója a reakcióképes észterekkel ugyanazokban az oldószerekben, illetve hígítószerekben és ugyanolyan reakcióhőmérsékleteken végezhető, mint az első eljárásváltozatnál. Egy mólegyenértékű szabad bázisnak egy mólegyenértékű reakcióképes észterrel való reakciójánál egy mólegyenértékű savat hasítunk le, amelyet ugyanazokkal a savmegkötőszerekkel köthetünk meg, mint az első elj árásváltozat esetén. A kiinduló anyagok, az (V) általános képletű vegyületek reakcióképes észterei, pl. a 8,10-diklór-10,ll-dihidro-5H-dibenzo[a,d]cikloneptén, a 8-metil- vagy 8-metoxi-10-klór-10,lldihidro-5H-dibenzo[a,d]cikloheptén, az irodalomban le vannak írva. További ilyen típusú kiinduló anyagok hasonló módon állíthatók elő. Továbbá a (VI) általános képletű vegyületek képviselői, pl. az l-[2-(l-piperaziml)-etil]-3-metil-2-imidazolidinon, az l-[3-(l-piperazinil)-propil]-3-mietil-2rimidaaolídinon, valamint a megfe-Mő 3-etilvegyületek ismertek, ezek a vegyületek különböző eljárások szerint állíthatók elő. További ilyen típusú vegyületeket hasonló módon kaphatunk. 2