160294. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triklórmetánszulfeniklorid előállítására

5 forrpontú frakciót kapunk. A dikéndiklorid rész­aránya megfelelő, reakcióvezetés esetén, olyan kis mennyiségre szorítható vissza, hogy normál kö­rülmények mellett a triklórmetánszulfeniiklorid további tisztítást nem igényel. Szükséges esetben 5 azonban ismert módon, pl. vízgőzdesztillációval tisztíthatjuk a végterméket. A kísérletek során azt tapasztaltuk továbbá; hogy a nyers triklórmetánszulfenilkloridban le- 10 vő dikéndiklorid mennyisége az alkalmazott reakcióhőmérséklettől függ és emelkedő reakció­hőmérsékletnél ennek mennyisége is növekszik. Egyenáramú reakció vezetés és 70 C° reakció­hőmérséklet mellett a nyers triklórmetánszulfe- 15 nilklorid kb. 6,4% dikéndikloridot tartalmaz. Ha a reakcióhőmérsékletet 40 C°-ra csökkentjük, akkor a dikéndiklorid-tartalom is kb. 2,5%-ra csökken. Ha a reakcióhőmérsékletet még tovább csökkentjük, pl. 0—3 C° közötti hőmérsékleten 20 dolgozunk, akkor a nyers triklórmetánszulfenii­klorid mindössze 0,8—0,5% dikéndiklorid tartal­mú. Az ellenáram reakció a találmány szerinti eljárás szelektivitását még kedvezőbbé teszi. El­lenáramú reakcióvezetésnél már 40 C° reakció- 25 hőmérsékleten is a dikéndiklorid tartalom mind­össze 6%-ra tehető. Magasabb hőmérsékleten nyilvánvalóan a széndiszulf idból és az intermedier képződött kén- 30 diklóridból dikéndiklorid képződik. Ezt a felté­telezést megerősíti az a tapasztalat, hogy ha ak­tívszén felett 70—90 C° közötti hőmérsékleten széndiszulfidot kéndikloriddal reagáltatjuk, ak­kor triklórmetánszulfeniiklorid és dikéndiklorid 35 képződik. Ez a reakció gyorsan és magas hozam­mal megy végbe. A széndiszulfid klórgázzal való klórozását azonban akként is kivitelezhetjük, hogy a reak- 40 ció túlnyomó részben a (2) reakcióegyenlet sze­rint menjen végbe. Ebben az esetben a széndi­szulfid és klór mólarányát 12 :5-ire, a reákciőhő­mérsékletet 40—100 C° közötti hőmérsékleti ér­tékekre állítjuk be. 45 A felhasznált aktívszénnel szemben azt a kö­vetelményt támasztjuk, hogy vasmentes legyen, ezáltal a széntetraklorid melléktermék képződé­sének lehetőségét gátoljuk. A technikai minősé­gű afotívszén többnyire vastartalmú. A talál- 50 mány szerinti célra való felhasználáskor azon­ban a technikai minőségű aktívszenet az alábbi egyszerű módszerrel tisztíthatjuk meg. A vastartalmú aktívszenet először híg vizes só- 55 savval vasmentesre, végül vízzel savmentesre mossuk, majd megszárítjuk. Ajánlatos kopásálló aktívszénfajták felhasználása, amelyeknek szem­csemérete 2,5—4 mm között van. A Rathke-féle módszeren alapuló ismert kló- 6Ü rozási eljárásokkal szemben a találmány szerinti eljárás abban különbözik, hogy az előnyös mól­arányok betartása esetén melléktermékként csu­pán kéndiklorid, kisebb mennyiségben pedig széntetraklorid képződik. Ezenkívül magasabb gg 6 forráspontú , melléktermékek,, nem., -képződnek,' így a triklórmetánszulfeniiklorid izolálása, költr séges elválasztási műveletekkel Mkpszöbfílhető. Előnyt jelent az is, hogy a jód felhasználása, el­választása és visszanyerése is elmarad. Az aktív­szénen történő klórozást rendkívül, gyorsan, sze­lektív módon és csaknem kvantitatív .mértékben megy végbe, ezáltal a.berendezés, kapacitása, igen nagy. Az említett NDK szabadalomban, leírt módszerrel ugyan folyamatosan, ,í,ehet, a terméket előállítani, azonban a szükséges berendezés jó­val bonyolultabb, mint a találmány szerinti el­járásban javasolt berendezés. Ezenkívül az, NDK eljárással még megközelítően sem. érhetők el olyan jó eredmények, mint a találmányban javasolt módszerrel. A találmány szerinti eljárás különös előnye az 1229 513 számú NSZK közzétételi, iratban java­solt eljárással szemben csökkent klórigényben mutatkozik. Emellett az olcsó sósav és kénsav melléktermékek helyett értékesebb kéndiklorid melléktermék képződik. A találmány szerinti el­járásnál használt aktívszéntöltet előnye még az, hogy hosszú gyártásmód után is változatlan ha­tékonysága van. 1. példa Az eljárást az 1. ábrán vázolt berendezésben hajtjuk végre. A berendezés 100 cm hosszú, kettősfalú, 1 cső­reaktorból áll, amelynek a belső átmérője 25 mm. A csőreaktor belső terében az 5 hűtőkígyó van elhelyezve, amely lehetővé teszi azt, hogy a cső­reakitort,artalmiát egyenletesen hűtsük. A cső­reaktor 3 íszéndiszulfid és 2 'klórbevezető csővel, továbbá a klórozott keverék eltávolítására 4 ve­zetékkel van ellátva. A csőreaktort 0,1 1 száraz, vasmentes szemcsés aktívszénnel megtöltjük. Az aktívszén szemcse­mérete 2,5 mm, fajlagos felülete 1200—1500 m2 /g. A 2 vezetéken keresztül óránként 29 g széndi­szulfidot, a 3 vezetéken keresztül pedig óránként 98 g klórt vezetünk be, amely 1 : 3,64 széndiszul­fid-klór mólarányának felel meg. A hűtővíz mennyiségét és hőmérsékletét úgy választjuk meg, hogy a csőreaktor belsejében 40 C° hő­mérséklet legyen fenntartható. A 4 vezetéken keresztül az alábbi összetételű reakciókeveréket vezetjük el: Triklórmetánszulfeniiklorid 54,0 % Kéndiklorid 30,3 % Dikéndiklorid 0,3 % Széntetraklorid 1,1 % Széndiszulfid 0,18% Klór 14,1 % A fentiekből adódóan a széndiszulfid konver­zió 99,2%. A hozam az átalakult széndiszulfidra számítva a következő: 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom