160283. lajstromszámú szabadalom • Eljárás viszkóz, modál és polinóz alapú szövetek kreppelésére

160283 5 6 •lajdonsága javul. Amennyiben pedig mind a száraz, mind a nedves szövettulajdonságokat javítani akarják, szükséges a száraz és nedves, illetve nyirkos cellulóz térhálósító eljárás egymást követő, azaz többfázisú cellulóz térhálósító eljárás alkalmazása. Éppen ez okból a cellulóz térhálósító eljárásoknak legnagyobb jelentősége a pamut szövetek „mosd és viseld" kikészítésénél van. A kivitelezés általában úgy történik, hogy a pamut szövetet cellulóz térhálósítására alkalmas kettő-, vagy többfunkciós reaktív műgyanta-monomer, vagy -előkondenzátum — adott esetben adalékanyag, katalizátor — oldatával telítik, megszárítják majd a már ismertek szerint, bármilyen sorrendben, száraz és nedves, illetve nyirkos cellulóz térhálósító eljárás szerint kondenzálják. Adott esetben bármelyik kondenzálás megismételhető. Ismeretes, hogy már történtek próbálkozások arra vonatkozóan, hogy a viszkóz alkáliállóságát növeljék és ezáltal alkalmassá tegyék lúgsztrecs kikészítésére. Az ismert eljárás lényege, hogy a viszkóz szövetet az alkalikus kezelést megelőzően reaktív műgyanta-előkondenzátum és katalizátor oldatával telítik, megszárítják, majd 150—160 °C hőmérsékleten 3—5 percig kondenzálják. Az említett módon előkezelt viszkóz szövet már különösebb károsodás nélkül ellenáll a lúgsztrecs kikészítés által megkívánt alkalikus oldatnak. Az elért sztrecshatás tartóssága azonban nem kielégítő, különösen rosszak a nedves tulajdonságai, vagyis ismételt mosás hatására a sztrecshatás gyakorlatilag megszűnik, nem tartós. Ez az oka annak, hogy az eljárás nem terjedt el, így különösebb gyakorlati jelentősége nincs. A találmány kidolgozása során kísérleteket végeztünk a lúgsztrecs kikészítésnél ismertetett módszer alkalmazásával, azonban sem viszkóz, sem modál és polinóz alapú szöveteken megfelelő lúgkrepp hatást nem értünk el, egyrészt a szövet csak csekély mértékben kreppesedett, másrészt egyszeri mosás hatására az a csekély krepphatás is megszűnt. Az eddigiekből is egyértelműen kitűnik, hogy az alkáliállóság feltétlenül szükséges, de önmagában még nem elegendő mosásálló, tartós lúgkrepp hatás elérésére. Kísérleteink során arra a felismerésre jutottunk, hogy a viszkóz, modál és polinóz alanú szöveteken létrehozható a lúgkrepp kikészítéshez szükséges szálszerkezeti változás a találmányunk szerinti eljárás alkalmazásával. Találmányunk tárgya eljárás viszkóz, modál ill. polinóz alapú szövetek kreppelésére oly módon, hogy a szövetet cellulóz térhálósító eljárásnak vetjük alá úgy, hogy a szövetet többfunkciós reaktív műgyanta-monomer vagy -előkondenzátum kívánt esetben adalékanyagot, valamint katalizátort tartalmazó oldatával telítjük majd bármilyen sorrendben nedves és száraz kezeléssel térhálósítjuk, majd 16—32 Be°-os nátriumhidroxidot tartalmazó lúgnyomópéppe] mintázatot, előnyösen csíkot nyomunk a szövetre, a szövetet pihentetjük, mossuk és megszárítjuk. Az ily módon előkezelt viszkóz, modál és polinóz szövetek nemcsak elérik a lúgkrepp kikészítésű pamut szövetek tulajdonságait, hanem; mérettartás, gyűrődésfeloldó-képesség, ismételt mosás utáni külső kép, képzelhetőség tekintetében túl is szárnyalják. A találmány szerint a kezelőoldattal történő telítést és szárítást elvégezhetjük kettő vagy több műveletben is. Erre általában abban az esetben van szükség, ha az alkalmazott monomer vagy műgyanta előkondenzátum a telítés és szárítás közben a szöveten úgynevezett vándorlásra hajlamos. Nedves kezeléskor a szövet nedvességtartalma célszerűen 10—80%. A találmány szerinti eljáráshoz felhasználhatók mindazok a reaktív műgyanta-monomerek, vagy -előkondenzátumok, amelyek kettő-, vagy többfunkciós csoportot tartalmaznak és képesek a cellulózt nedves és száraz kondenzálással térhálósítani. Általában nagyon jól beváltak a bifunkciós alkilkarbamid származékok, mint dimetilol-etilén-karbamid, vagy a többfunkciós N,N'-dimetilol — 4,5-hidroxietilén-karbamid. Műgyanta-monomer, vagy -előkondenzátum; mellett, a szövet tulajdonságainak javítása céljából, ajánlatos adalékanyagként valamilyen műanyag diszperziót, pl.: reaktív poliakrilát alapú diszoerziót is alkalmazni. Ez esetben azonban emulgeáló, ill. diszpergáló szert is kell a kezelő oldatnak tartalmaznia. Általában megfelelőek a nem ionogén poliglikoléter származékok pl. az alkil-fenol-poliglikoléterek. A cellulóz térhálósítására alkalmas műgyanták, illetve monomerek, valamint adalékanyagok a legkülönbözőbb elnevezéssel kerülnek kereskedelmi forgalomba. Hatóanyag tartalmuk általában 40—50%. Ennek figyelembevételével a kezelő oldat literenként 150—300 g műoyanta-monomert, vagy -előkondenzátumot, 20—50 g adalékanyagot, 2—5 g emulgeátort tartalmaz. A koncentrációra vonatkozó értékek a szövet száraz súlyára számított 100%-os oldatfelvétel mellett értendők. A cellulóz térhálósító eljárás többféleképpen vitelezhető ki! Eljárhatunk oly módon, hogy a kondenzálást először nedves majd ezt követően száraz eljárás szerint végezzük és adott esetben ismét nedves és/vagy száraz kondenzálást alkalmazunk. Az eljárás úgy is kivitelezhető, hogy a kondenzálást először száraz, majd nedves eljárás szerint végezzük, és adott esetben ismét szárad és/vagy nedves eljárást alkalmazunk. A száraz kondenzálási eljárást 1—5" percig,: 150—160 °C hőmérsékleten végezzük. Száraz kondenzálási eljárás esetén a szövet minden esetben tartalmaz valamilyen hőhatásra savasán disszociáló katalizátort is, amit az alkalmazott kondenzálási sorrendtől függően vagy a kezelőid 15 20 2S" 30 35 40 45 50 55 60 3