160283. lajstromszámú szabadalom • Eljárás viszkóz, modál és polinóz alapú szövetek kreppelésére

3 160283 4 határoz meg. Ma még nem ismeretes olyan eljárás, melynek segítségével a pamuttal azonos tulajdonságú cellulóz szál lenne előállítható. Mindezekből az a következtetés vonható le, hogy a viszkóz, modál és polinóz alapanyagokból készült szövetek csak abban az esetben válhatnak lúgkrepp kikészítésre alkalmassá, amennyiben az akadályként jelentkező szálszerkezeti adottság a kikészítés alapvető követelményeinek megfelelő mértékben megváltoztatható. A pamut kikészítés területén egyre szélesebb körben alkalmazzák azokat az eljárásokat, amelyek reaktív műgyantáknak pamut cellulózzal történő olyan reakcióján alapulnak, melynek során — meghatározott feltételek mellett — a cellulóz láncok között úgynevezett keresztkötések és ezáltal térhálós cellulóz szerkezet jön létre. Ezeket az eljárásokat a fenti okok miatt egyaránt nevezik keresztkötéses, illetve térhálósító kikészítési eljárásoknak. Az angol—amerikai szakirodalom inkább a keresztkötéses (Crosslinking) az európai viszont a térhálósító (Vernetzung) megjelölést használja az azonos típusú eljárásokra. Leírásunkban mi a térhálósító megjelölést használjuk. A cellulóz térhálósító eljárások alkalmazásával ,.mosd és viseld" tulajdonságú pamutszövetek állíthatók elő, ezért ezek az eljárások a gyűrődésmentesítő kikészítések tárgykörébe tartoznak. A cellulóz térhálósító eljárások viszkóz, modál és polinóz alapú szövetek kikészítésénél a gyakorlatban nem váltak be, legtöbbször még a hagyományos- gyűrődésmentesítő műgyantás kikészítések hatását sem érik el. A cellulóz térhálósító eljárások lényege, hogy a szövetet cellulóz térhálósításra alkalmas reaktív műgyanta monomer, vagy előkondenzátum — adott esetben adalékanyag, katalizátor — oldatával telítik, majd megszárítják és ezt követően kondenzálják. A kondenzálás művelete többféleképpen vitelezhető ki. Megoldható magas 150 °C körüli hőmérsékleten történő hőkezeléssel, amit száraz kondenzálásnak neveznek, de megoldható 10—80% nedvességtartalmú szövetnek ásványi sav jelenlétében történő teremhőmérsékletű pihentetésével, amit nedves, illetve nyirkos kondenzálásnak neveznek. Mivel a kondenzálás körülményei alapvetően befolyásolják a kikészített szövet használati, illetve viselési tulajdonságait, ezért a cellulóz térhálósító eljárásokat, mind az irodalomban, mind a gyakorlatban a kondenzálás módja alapján különböztetik meg egymástól. Amikor pl.: nedves és száraz cellulóz térhálósító eljárásról beszélnek, akkor ez azt jelenti, hogy a kondenzálás nedves, majd ezt követően száraz módszerek szerint történt. A száraz, és nedves, illetve nyirkos kondenzálási módok a már egyszer műgyantával telített szövet esetében egymást követően tetszés szerinti sorrendben is alkalmazhatók, amit a gyakorlatban többfázisú cellulóz térhálósító eljárásnak neveznek. A száraz cellulóz térhálósító eljárás szerinti kondenzálás lényege, hogy a már cellulóz térhálósításra alkalmas két vagy több funkciós reaktív műgyanta monomert vagy előkondenzátumot és hőhatásra savasán disszociáló katalizátort tartalmazó • szövetet magas hőmérsékleten, általában 150 °C körüli hőmérsékleten 1—5 percig hőkezelik. Ez a kondenzálás lényegében megegyezik a hagyományos műgyantás — például: metilol-karbamid — kikészítéseknél alkalmazott hőkezeléssel. A száraz kondenzálás alapvető kritériuma, hogy az alkalmas műgyanta mellett mindenkéDpen legyen jelen hő hatására savasán disszociáló katalizátor is. A nedves, illetve nyirkos cellulóz térhálósító eljárás szerinti kondenzálás lényege, hogy a már cellulóz térhálósításra alkalmas kettő-, vagy többfunkciós reaktív műgyanta-előkondenzátumot, vagy -monomert tartalmazó száraz állapotú szövetet ásványi savat is tartalmazó oldattal telítik oly módon, hogy a szövet nedvességtartalma 10—80% között legyen, majd teremhőmérsékleten 3—20 óra hosszat pihentetik végül savmentesre mossák és megszárítják. A nedves, illetve nyirkos eljárásnak olyan kiviteli változata is lehetséges, melynél a műgyanta-monomer, vagy -előkondenzátum kezelőoldat már eleve tartalmazza a kondenzáláshoz szükséges ásványi savat is. Ez esetben a telítést követő szabás elmarad és a kívánt nedvességtartalmat a szövet által felvett kezelőoldat mennyiségének szabályozásával állítják be. A nedves és nyirkos cellulóz térhálósító eljárás szerinti kondenzálást a szövet nedvességtartalma alapján egyértelműen egymástól elhatárolni nem lehet. A szövet nedvességtartalmának két véglete ugyan egyértelműen elválasztható, azonban a köztük levő átmenet pl. 40% már éopúgy tekinthető nyirkosnak, mint nedvesnek, ezért általában nedves, illetve nyirkos kondenzálási eljárásról beszélnek. Mind a száraz, mind a nedves, illetve nyirkos cellulóz térhálósító eljárás esetén a kezelőoldat összetétele az előbbiek szerint a kondenzálástól, illetve többfázisú cellulóz térhálósító eljárás esetében a különböző kondenzálások sorrendjétől függ. Ez határozza meg, hogy a kezelőoldat tartalmaz-e savat, vagy hő hatására savasán disszociáló sót, vagy adott esetben azt utólag juttatják a szövetre. Bármelyik megoldás esetén a kezelőoldat tartalmazhat még olyan adalékanyagokat, amelyek szövet esvik, vagy másik tulajdonságát javítják, pl.: lágyítók, varrásjavítók stb. de amelyek alkalmazása az eljárás lényegét nem befolyásolja. Ismeretes, hogy száraz cellulóz térhálósító eljárás alkalmazásával főképpen a szövet száraz gyűrődésfeloldó kéoessége, azaz viselési tulajdonsága, nedves, illetve nyirkos cellulóz térhálósító eljárás alkalmazásával főkéopen a nedves gyűrődésfeloldó képessége, azaz kezelési tu-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2