160220. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ciklikus amidinszármazékok előállítására
160220 11 12 19. példa: ljmetil-kl arbonil-2-[a-(2-piridil)-a-hidroxiíbenzil]-imidazolin 12,8 g 2-í[a-(2-piridil)-a-hidroxibenz:ü]-imidazolint 25 ml dioxánban oldunk, és élénk keverés köziben lassan hozzácsepegtetünk 2,4 ml ecetsavanhidridet. Minden 0,5 ml hozzáadása után az oldatot 5 percre 60°-ra melegítjük, majd a további anhidrid hozzáadása előtt 20°ra hűtjük. A keverést 20 óra hosszat folytatjuk, a kivált acetátsót szűrőn elválasztjuk, és a szűredéket kb. 10 ml-re koncentráljuk. A terméket alkoholból átkristályosítva l-acetil-2--[a-(2-piridil)-a-hidroxibenzil]-imidazoMnt kapunk 150—153° olvadásponttal. 20. példa: l-Metil-2-[a-(2-piridíl)-a-hidroxibenzil]-imidazolin 5 g l-metil-2-[a-(2-piridil)-jbenzil]-imidazolint és 25 ml dimetilszulf oxidot hozzáadunk 1,4 g káliumból és 200 ml terc.^butanolból készült kálium-terc.-butiláthoz, és a kapott oldatot száraz levegőáramban 30 óra hosszat keverjük. A reakciókeverékhez ezután 2,1 ml ecetsavat adunk, és az alkoholt vákuumban eltávolítjuk. A maradékot 200 ml benzollal és 50 ml hideg 5%-os nátriumkarbonátoldattal kirázzuk. A benzolos fázist elkülönítjük, vízzel mossuk, megszárítjuk, szűrjük, és vákuumban bepároljuk. A maradékot izopropanolacetátból átkristályosítva l-metil-2~[a-(2-piridil)-a-hidroxibenzil]-amidazolint kapunk 105—108° olvadásponttal. Hasonló módon állíthatók elő a megfelelő kiindulási anyagokból az előző példákban ismertetett oxidációs műveletekkel a következő vegyületek is: 2-[a-(2-piridil)-p-dimetilami!nobenzilHmidazolin-maleát, op. 109—111° 2-[a-(3-metil~2-piridil)-benzil]-imidazolin-maleát, op. 169—171° 2-[a-(2-pirimidinil)-a-hidroxi-p^klórbenzil]-imidazolm-maleát, op. 163—164° 2-[a-(2-piridil)-a^hidroxi-p-klórbenzil]-imidazolin-maleát, op. 159—160° 2-i [a-(2-piridil)-a-hidroxi-p-dimetilaminobenzil]-imidazo:lin-maleát, op. 156—157,5° 2-[a4iidroxi-a-(2-piridil)-3-klórbenzil]-imidazolin-maleát, op. 141—142° 2-[a,a-(bisz-2-piridil)-a-hidroximetil]-imidazolin-maleát, op. 173—175° 2-fa-(2-pirazinil)-a-hidroxi-pHklórbenzoil]-imidazolin-maleát, op. 176—177° 2-[a-(2-piridil)-a-hidroxi-p-metoxibenzil]-imidazolin-maleát, op. 155—156,5° 2-[o-(3-metil-2-piridil)-a^hidroxibenzil]-imidazolin-maleát, op. 177—178° 2^[a-(3-metil-2-piridil)-a-.hidroxi-p-íklórbenzil]-imidazolin, op. 139—142° 2-[(bisz-2-piridil)-'metil]-HÍmidazolin-maleát, op. 129—130,5° 5 2~[(-piridil)-p-tolil~metil]-imidazolin-maleát, op. 151—154° 2-[(3-metil-2-piridil)-p-klórbenzil]-(imidazolin-maleát, op. 144—147° 2-[(5-klór-2-piridil)-benzil]-imidazolin-maleát, 10 op. 131—134° 2-(2-piridil-o-klárbenzil)4mddazolin-maleát, op. 167—168° 2-i [a-(3-mötoxi-2-piridil)-benzil]-imidazolin-maleát, op. 126—128° 15 l-p-klórbenzil-2-(2-pMdilbe:nZil)HÍmidazolin! op. 153—156° a-(4-ciiklohexilfenil)-a-(2-piridil)-2-metilimidazolin-maleát, op. 109—111° 2-[a-.(2-piridil)-3,4-dimetoxibenzil]-imidazolin-20 -fumarát, op. 115—116° 2-[a-hidroxi-a-(2-piridil)-benzil]-l,4,5,6--tetrahidropiridin-maleát, op. 131—133 24a-hidroxi-a-(2-piridil)-benzíil]-4,4-dimetil^imidazolin-maleát, op. 122—124° 25 2-![(2-piridil)-p-tolil-ihidroximetil]-imidazolin-maleát, op. 136—138° 2-[(5^klóir-2-piridil)-fenil-hidroximeitil]-iimidazolin-maleát, op. 149—151° 2^[o-klórfenil-2-piridil-hidroximetil].i0 -imidazolin-maleát, op. 147—149° 2-[(2-piridil)-(4-fluorfenil)-hidroximetil]-imidazolin-maleát, op. 152—154° 2-[(3-metoxi-2-piridil)-fenil-hidroximetil]--imidazolin-maleát, op. 177—178° 2-[a-hidroxi-a-(4-c,iklohexilfenil)-a-(2-piridil)-metil]-imidazolin4maleát, op. 168,5—169,5° 2j[a-(hidroxi)-a-(4-iz:opropilfen!il)-a-(3-metil-2--piridil)-metil]-im!Ídazolin-maleát, op. 161— 162° 40 2-4a-(2-piridil)-a-hidroxii-3,4-dimetoxibenztil]-imidazolin-íumarát, op. 198—199° l-metiPkarbonil-2-í[(2-piridil)-fenil-acetoxi metilj-imidazolin, op. 139—141° 45 Mint már közöltük, melegvérű állatokon depresszió ellenes hatás érhető el a találmány szerintii vegyületek (I általános képletű vegyületek és gyógyászatilag elfogadható sóik) terápiásán hatásos mennyiségének alkalmazásával. A vegyületek terápiásán hatásos mennyisége ismert módon állapítható meg. Egyik laboratóriumi eljárás a depresszió elleni hatás meghatározására a tetrafoenazki-antagonizmus próbája. Ezt V. G. Vernier és munkatársai ismertetik a „Psychoisomatic Medicine" című mű (szerkesztők: J. H. Nodine és J. H. Moyer, 1962) 683. oldalán a következőképpen: A vizsgált vegyületet perorálisan beadjuk 10 hím Carworth Farm (CF 1. sz.) törzsbeli egérnek, és a gyógyszer beadása után 30 perccel intraperitoneálisan befecskendezünk 30 mg/kg testsúly tetrabenzazinmetánszulfonátot. 30 perc elmúltával értékeljük a vizsgált vegyületet az egéren kifejlesztett ptózis mértéke alapján. Az 65 értékelési skála 5 fokozatú, 4 normáMs nyitott 55 60 6
