160213. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nitro-szubsztituált 2-kinazolinon-származékok előállítására

5 160213 6 l-(7-dimetüam,inopropil)-4-fenil-6-mtro-2(lH)-kinazolinon, l-(/?-etoxietil)-4-fenil-6-nitro-2(lH)-kinazolinon, l-(/?-metoxietil)-4-fenil-6-nitro-2(lH)-kinazolinon, l-(/?-:izopropoxietil)-4-feniil-6-nitro-"2(lH)-kinazolinon, l-(7-metoxipropil)-4-fenil-6-nitro-2!(lH)-kinazolinon, l-(y-etoxipropil)-4-fenil-6-mtro-2(lH)-kinazolinon. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákkal világítjuk meg közelebbről. 1. példa: 21,8 g 2-amino-5-mtro~benzofenon és 12,0 g kartoamiid keverékét 2 órán át melegítjük 190— 200 °C-os olajfürdőn. Lehűlés után a reakcióelegyet forró kloroformmal keverjük össze, és a kapott keveréket szűrjük. A szilárd terméket vízzel mossuk és szárítjuk. 17,2 g 4~fenil-6-nitro-2(lH)-kinazolinont kapunk, amely 300 °C-ig nem olvad. 0,8 g nátriumhidrid (50%-os szuszpenzió folyékony paraffinban) 20 ml dimetilformamiddal készített szuszpenziójához hozzáadjuk 2,5 g 4--fenil-6-nitro-2(lH)~kinazolinon 50 ml dimetilformamiddal készített oldatát, és a reakcióelegyet 30 percen át keverjük 100 °C hőmérsékleten. Lehűlés után a reakciőelegyhez 2,8 g metiljodidot adunk és 3 órán át keverjük 40—45 °C-on. Azután a reakcióelegyet 150 ml vízbe öntjük és sósavval megsavanyítjuk. A kapott keveréket 200 ml metilénlkloriddal extraháljuk, a szerves fázist vizes nátriumhidroxid oldattal, majd vízzel mossuk, azután nátriumszulfáton szárítjuk. Az oldószert vákuumban ledesztilláljuk, és a maradékot éterrel kezelve kristályosítjuk. Lehűtésre 1,1 g l-metil-4-feníil-6-nitro-2(lH)-kinazolinon válik ki, amely 263,5—264,5 °C-on olvad. A nyers terméket 20 ml dimetilformamidból átlkristályosítjuk. 1,0 g halványsárga kristályos anyagot kapunk. Olvadáspontja: 266,0—266,5 °C. 2. példa: 14,5 g 2-amino-5-nitrobenzofenon 60 ml metilénkloriddal készített oldatához keverés és hűtés közben hozzácsepegtetünk 9,5 g klórhangyasav-metilésztert. A reakcióelegyet 30 percig keverjük, azután, 4,0 g nátriumhidroxid 20 ml vízzel készített oldatát adjuk hozzá és még egy órán át keverjük. Azután a szerves fázist elválasztjuk, vízzel mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk és vákuumban szárazra pároljuk. 2-metoxikarbonilamino-5-nitrobenzofenont kapunk, amelyet 300 ml terc.butanolban oldunk, és 30 ml ammóniával telített etanolt adunk az oldathoz. A keveréket egy zárt csőben 4 órán át 100— 120 °C-os olajfürdőn melegítjük, azután vákuumban szárazra pároljuk. 11,0 g 4-fenil-6-5 -nitro-2{lH)-kinazolinont kapunk, amely 300 °C alatt nem olvad meg. 3. példa: 10 0,7 g 50%-os nátriumhidrid 20 ml dimetilformamiddal készített szuszpenziójához hozzáadjuk 3,2 g 4-fenil-6-nitro-2(lH)-kinazolinon 60 ml dimetilformamiddal készített oldatát, és a 15 reakcióelegyet 30 percig keverjük 100 °'C hőmérsékleten. Lehűtés után 3,0 g allilbromidot adunk hozzá, és 6 órán át keverjük 100 °C-on. Ezután a reakcióelegyet 300 ml vízbe öntjük, és a kapott keveréket kloroformmal extrahál-20 juk. A szerves fázist vizes nátriumhidroxid oldattal, majd vízzel mossuk, és nátriumszulfáton szárítjuk. Az oldószert vákuumban ledesztilláljuik, a maradékot alumíniumoxidon kromatografáljuk, eluálászerként Moroformot haszná-25 lünk. 1,94 g l-allil-4-fenil-6-.mtro-2(lH)-kinazolinont kapunk, halványsárga kristályok alakjában. Olvadáspontja: 201,0—202,0 °C. , 4. példa: 30 Megismételjük a 3. példa szerinti eljárást, azzal a különbséggel, hogy allilbromid helyett /?-etoxi-etilbromidot használunk, l-^-etoxi-etil)-4-fenil-6-nitro-2(lH)-kinazolinont kapunk, „. amely 127—128 °C-on olvad. 5. példa: A 3. példában leírt módon járunk el, azzal a különbséggel, hogy allilbromid helyett /?-dietilamino-etilkloridot használunk. l-(^-dietilamino-etil)-4-fenil-6-nitro-2(lH)-kinazolinont kapunk olajszerű alakban, amelyet etanolois sósavval hidroklordddá alakítunk. A sárga kristályos termék olvadáspontja 251,5—252,5 °C. Szabadalmi igénypontok: 50 1. Eljárás az (I) általános 'képletű nitro-szubsztituált 2-kinazolinon-származékok előállítására, ahol R hidrogénatomot, metil-, etil- vagy 3—5 szénatomszámú alkenil-csoportot, 1—3 szénatomszámú alkoxi-(l—3 szénatomszámú)-alkil-csoportot vagy 1—3 szénatomszámú dia'lkilaimino-(l—3 szénatomszámú)-alkil-csoportot, X'-hidrogén- vagy halogénatomot jelent, azzal jellemezve, hogy egy (II) általános képletű o-aminojbenzofenon származékot, ahol X jelentése a 60 fenti a) karbamiddal reagáltatva az (la) általános képletű kinazolinon származékká, ahol X jelenős tése a fenti, alakítunk, vagy 3