160174. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N,N'-bisz-[2/3',4'-dihidroxifenil/-2-hidroxietil]-hexametiléndiamin és sói optikailag aktív izomerjeinek előállítására

3 mán az alifás hidroxilcspportokat hordozó szénatomokon nem következik be a konfiguráció megváltozása. Minthogy tehát az optikailag aktív izomerek szétválasztása már a hexametilénlánc bekapcsolása előtt megtörténik, ez a szétválasztás csupán egy aszimmetrikus szénatomot tartalmazó Vegyülettel folytatható le és így nem jár semmilyen lényeges nehézséggel. A találmány tehát oly eljárás az N,N'-bisz-[2--(3\4'-dihidroxifenil)-2-hidroxietil]-hexametiléndfamin és sói optikailag aktív izomerek alakjában történő előállítására az adipinsav benziloxi-csaporttal helyettesített bisz^fenilalkilaniidszármazékainak az alumínium komplex hidridjeivel történő redukciója, majd a hidrogenolízissel lehasítható csoportok lehasítása útján, amelyet az jellemez, hogy valamely (I) általános képletű l-(3 ',4'-dihidroxif enil)-2-aminoetanol-(l)-származék — ahol R egy hidrogenolízissel lehasítható csoportot, előnyösen benzilcsoportot, R' pedig hidrogénatomot vagy valamely hidrolízissel lehasítható csoportot, előnyösen benzilcsoportot képvisel — egységes optikailag aktív izomerjét ekvimoleikuláris mennyiségben adipinsavval vagy ennek valamely reakcióképes származékával reagáltatjuk és a kapott (II) általános képletű bázist — ahol R és R' jelentése a fentivel egyező — nemesfém-katalizátor jelenlétében végzett katalitikus hidrogénezéssel redukáljuk és egyben a hidrogenolízissel lehasítható csoportokat katalitikus hidrogénezés útján lehasítjuk és kívánt esetben a kapott bázist sóvá alakítjuk, ill. a kapott sóból a bázist felszabadítjuk. Az (I) általános képletű helyettesített feniletanolamin-származéknak az adipinsavval vagy e 9av származékával történő reagáltatása többféle eljárás változat szerint folytatható le. Eljárhatunk pl, oly módon, hogy magát az adipinsavat reagáltatjuk az (I) általános képletű vegyülettel; ez esetben vízlehasítószer, pl. karbodiimid jelenléte szükséges. Igen előnyösen megy végbe a reakció, ha kiindulóanyagként adipinsavhalogenideket, különösen dikloridot alkalmazunk. E reakciót célszerűen valamely, a reakció szempontjából közömbös szerves oldószerben folytatjuk le; ilyen közömbös oldószerként pl. dioxán, benzol vagy dimetilformamid alkalmazható. Ketonok, mint aceton, ebben az esetben nem tekinthetők közömbös oldószereknek, minthogy ezek reakcióba léphetnek az (I) általános képletű vegyületekkel. A halogenidek reagáltatása esetén adalékként szükséges savlekötőszer vizes alkálifémhidroxid-oldatok, mint nátronlúg vagy kálilúg, vagy vizes alkálikarbonát-oldatok alakjában kerülhet alkalmazásra, különösen ajánlatos azonban szerves bázisok, elsősorban tercier aminők, mint trietilamin alkalmazása erre a célra; a savlekötőszernek a képződött savmennyiséghez képest feleslegben történő alkalmazása is célszerű lehet. Ha oldószerként piridint alkalmazunk, akkor külön savlekötőszer alkalmazására nincs szükség. 4 A reakció folyamán képződő sav leköthető azonban a reagáló (I) általános képletű feniletanolamin-származék feleslegével is. 5 Adipinsavszármazékként alkalmazhatók továbbá e sav reakcióképes észterei, mint a ciánmetilészter, metoximetilészter, karboximetíiészter, p- vagy p-nitrofenilészter is a fenti reakcióhoz; az eljárás egy további változata értelmében jQ az adipinsav diimidazolidjait is reagáltathatjuk az (I) általános képletű vegyületekkel, amikoris átamidálás következik be a reakció folyamán. Ez az amidálási művelet oldószer alkalmazása nélkül, a reakcióban résztvevő anyagok egyszerű 15 összeolvasztásával is történhet, dolgozhatunk azonban oldószerben, pl. dimetilformamidban is. A diimidazolidot nem szükséges külön műveletben előállítani, hanem ez a vegyület in situ is képezhető. 20 Az eljárás közbenső termékeként kapott (II) általános képletű diamidok redukálása jó termelési hányadokkal folytatható le komplex alumíniumhidridek segítségével Különösen előnyösen alkalmazható e célra a litiumalumíniumhidrid, de jó eredményeket kapunk nátrium-dihidro-bis2»(2-metoxi-etoxi)-alumináttal is. Ha a találmány szerinti eljárással a leghatá-0 sósabbnak bizonyult L(-)-izomert kívánjuk kapni termékként, akkor ezt egyszerűen úgy érhetjük el, hogy az (I) általános képletű helyettesített feniletanolamin L-izomerjét alkalmazzuk kiindulóanyagként. A szintézis ilyen esetben a (II) általános képletű diamid optikailag aktív izomerjét adja közbenső termékként. Ez a közbenső termék a helyettesített feniletanolamin L-izomerjéből való kiindulás esetén méglepő módon jobbrafprgatónak mutatkozik, redukálás és debenzilezés után azonban végtermékként a N,N'w -bisz-[2-(3',4'-dihidroxifenil)-2-hidroxietil]-hexametiléndiamin ballraforgató L-izomerjét kapjuk. Az említett L-izomer végtermék előállítására a találmány szerinti eljárás alábbi kiviteli módja bizonyult különösen célszerűnek: Az l-(3',4'-dibenziloxifenil)-2-aminoetanol-(l) L-izomerjét, amely a racemátból a tartarátok frakcionált kristályosítása útján állítható elő, valamely a reakció szempontjából közömbös szerves oldószerben, vizes alkáli jelenlétében reagáltatjuk adipinsav-dikloriddal. Ennek során jó termelési hányaddal kapjuk a L(+)-N,N"-bisz-[2-(3',4'-dibenziloxifenil)-2-hidroxietil]-adipinsavdiamidot, amelyet litiumalumíniumhidriddel, a reakció szempontjából közömbös szerves közegben ugyancsak jó termelési hányaddal és az optikai konfiguráció megváltoztatása nélkül redukálhatunk. A palládiumos aktívszén-katalizátor jelenlétében jégecetben történő katalitikus hidrogénezéssel lefolytatott debenzilezés és a bá-? zis felszabadítása után a kívánt L-végterméket 65 kapjuk, amelynek optikai forgatóképessége 2