160163. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefinek polimerizálására felhasználható katalizátorok előállítására

160163 A találmány szerinti katalizátorok két kompo­nens reakciójával állíthatóik elő: az egyik kom­ponens a periódusos rendszer I., II. vagy III. csoportjába tartozó fém szerves származéka, a másik komponens aktivált, vagy a felvitel so­rán aktiválódó, vízmentes magnéziumhaloge­nidet (célszerűen -(kloridot vagy -^bromidot) tar­talmazó hordozóira felvitt (I) általános kápletű titán vegyület. „Aktivált vízmentes magnéziuimhalogenid" kifejezésen olyan terméket értünk, amelyek az A) és/vagy a B) pontban felsorolt tulajdonsá­gokkal rendelkeznek. A) Az aktivált vízmentes magnéziumhaloge­nid-por röntgendiffrakciós spektrumában a nor­mál, közömbös magnéziumhalogenid leginten­zívebb sávja kevésbé erős, és a sáv helyén többé-kevésbé széles halogénsáv jelenik meg. B) Az aktivált magnéziumhalogenidek fajla­gos felülete nagyobb mint 3 m2 /g, előnyösen na­gyobb, mint 10 m2 /g. A legaktívabb magnéziumhalogenidek rönt­gendiffrakciós spektrumában a normál magné­ziumhalogenide'kre jellemző legintenzívebb sáv kiszélesedik, és/vagy 15 m2 /g-nál nagyobb faj­lagos felülettel rendelkeznek. A vízmentes magnéziumklorid aktivált for­máinak röntgendiffrakciós spektrumában a nor­mál MgCl2 spektrumának legintenzívebb, d = = 2,56 A rácstávolságban megjelenő sávja rendszerint kevésbé intenzív, ugyanakkor szé­les halogénsáv jelenik meg a d = 2,56 A—2,95 A rácstávolság tartományfban. Hasonlóképpen az aktivált magnéziuimibroimid röntgendiffraikciós spektrumában a normál WtgBr2 spektrumának legintenzívefoib, d = 2,93 A rácstávolságban megjelenő sávja általában kevésbé intenzív, míg a d = 2,80 A rácstávol­ság-tartománybah széles halogénsáv jelenik meg. A hordozóra felvitt katalizátorkomponenst előnyösen a titánvegyület ós a vízmentes mag­néziumhalogenid elegyének őrlésével állítjuk elő. Az őrlés idejét és körülményeit úgy vá­lasztjuk meg, hogy a művelet során a vízmen­tes magnéziumhalogenid aktiválódjon. Az őrlést célszerűen golyós malomban végez­zük 1—30 órán át, közömbös folyékony hígító­szert nem használunk. Eljárhatunk úgy is, hogy a szilárd ti tán vegyületet előre aktívált, szilárd, vízmentes magnéziiumhalogenáddel elegyítjük. Az utóbbi esetben a komponenseket előnyö­sen közöimbös hígítószerrel képezett szuszpen­ziók formájában mérjük be. Az előre aktivált vízmentes magneziumhalogenidieket különféle­képpen állíthatjuk elő. Az egyik eljárásválto­zat szerint a vízmentes magnéziumhalogenidet a korábban ismertetett körülményék között őröljük. Rendkívül aktív magnéziumhalogeni­deket állíthatunk elő úgy is, hogy az RMgX általános kápletű vegyületeket — ahol R szén­hidrogén-csoportot, előnyösen alkil- vagy arií-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 gyököt, és X halogéwatomot jelent — ismert módon bontjuk, vagy a fenti szerves fémvegyü­leteket halogén vegyületekkel, pl. vízmentes só­savgázzal reagáltatjuk. Az így kapott magnéziumhalogenidek fajla­gos felülete nagyobb, mint 3 m2 /g, és röntgen­diffrakciós spektrumukban normál magriézium­halogenidekre jellemző legintenzívebb sáv ki­szélesedik. Az aktív magnéziumhalogenideket továbbá úgy is előállíthatjuk, hogy a halogenideket szerves oldószerben, pl. alkoholokban, éterek­ben vagy aminvegyületekben oldjuk, az oldó­szert gyorsan elpárologtatjuk, majd a halo­genidet csökkentett nyomáson 100 °C fölötti — rendszerint 100 °C és 400 °C közötti - hő­mérsékletre hevítjük, és így 'eltávolítjuk az ol­dószer maradékait. A fenti eljárással magnéziumklorid metano­los oldatából aktív, vízmentes magnéziumklo­ridot állíthatunk elő. A kapott termék fajlagos felülete nagyobb mint 20 m2 /g, és röntgendif­frakciós spektrumában a legintenzívebb sáv kiszélesedik. A hordozóra felvitt katalizátorkomponens titánvegyület-tartalma széles határok között változhat. A katalizátorkomponens pl. a hor­dozóhoz viszonyított 0,01—30 súly% titánve­gyületet tartalmazhat, azonban ennél kisebb vagy nagyobb titánvegyület-tartalniú katalizá­torkomponenseket is előállíthatunk. A titánvegyület, ill. a hordozó mennyiségére vonatkoztatva különösen nagymennyiségű poli­mert állíthatunk elő olyan katalizátorok fel­használásával, amelyekben a hordozóra felvitt katalizátorkomponens titánvegyület-tartalma a hordozó súlyára vonatkoztatott 1-—10 súly%. A találmány szerinti katalizátorok előállítá­sához előnyösen a következő fémhidrideket és szerves fémvegyületeket használhatjuk fel: A1(C2 H 5 ) 3 , Al(C 2 H 5 )áCl, Al(iC 4 H 9 ) 3 , Al(iQH 9 ) 2 Cl, Al(C2 H 5 ) 3 Cl3, A1(C2 H 5 ) 2 H, Al(ie 4 H 9 ) 2 H, LiiC 4 H r „ Al(G2 H 5 ) 2 Br, LiAl(iC/ 1 H9)4. Az alumíniumvegyület és a titánvegyülét mólaránya nem döntő jelentőségű tényező. Az etilén pollmerizációjához felhasznált katalizá­torok esetében ez a mólarány előnyösen 50 és 10001 közötti érték. A találmány szerinti katalizátorokat olefi­nek (ko)poManerizációjáihoz használhatjuk fel. A (:ko)polimerizációt ismert módon, azaz folya­dék- vagy gázfázisban, közömbös oldószer je­lenlétében vagy távollétében hajthatjuk végre. A (ko) pol-Jmerizációt —80 és 200 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen 50—100 °C-on hajt­hatjuk végre; atmoszférikus nyomáson, vagy annál nagyobb nyomáson végezhetjük a reak­ciót. A (ko)polimerizáció folyamán ismert mó­don szabályozhatjuk a polimer termék moleku­lasúlyát, így pl. a reakciót alkilhalogenidek, szerves cink- vagy kadmium vegyületek, vagy hidrogén jelenlétében végezhetjük. Ismeretes, hogy a Ziegler-típusú, átmeneti fémekből és a periódiusos rendszer I., II. vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom