160137. lajstromszámú szabadalom • Eljárás béta-szcillarenin előállítására

MAGTAR NÉPKÖZT ARS ASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1966. X. 02. {KO—2199) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1967. X. 19. (P 16 68 341.3) Közzététel napja: 1971. VIII. 08. Megjelent: 1973. II, 28. 160137 Nemzetközi osztályozás: C 07 c 173/04 Feltalálók: Dr. Steidle Walter vegyész, Limburgerhof, Dr. Kubinyi Hugo vegyész, Heidelberg-Leimen, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: KNOLL A. G. Chemische Fabriken cég, Ludwigshafen a/Rh., Német Szövetségi Köztársaság Eljárás ß-szcillarenin előállítására í Az agluikonként szaillarenint tartalmazó bufadienor.dak hasítási reakciói az alkalmazott reakciókörülményektől függően különböző lebontási termékekhez vezetnek. A szcilüiarenin két izomerje közül A. Stoll és 5 munkatársiai a proszcillaridin enzimes hasítása útján a '^-izomert kapták (Helv. Chim. Acta 34, 2301). Saját még nyilvánosságra nem hozott vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a proszcillaridin savas hasítása útján, főként az io eddig le nem írt a-szcillareninhez jutunk. Nem bizonyult azonban lehetségesnek a praszcillaridinből egyszerű módon tiszta 'ßszcülarenint nyerni. A ^-szcillarenin azonban gyógyszeripari szempontból különösen érdekes vegyü- 15 let, mint kündulóanyag szívreható gyógyszerek előállítására. A proszc;llaridinnek az irodalomban leírt, ^-szcinarenint eredményező enzimes hasítása nagyabb méretekben igen körülményes és az alkalmazásra kerülő enzimrendszereik órzé- 20 kenysége következtében iparilag csak nehezen végrehajtható eljárás. Azt találtuk, hogy a '/?-szcillarenin egyszerű módon előállítható az a^szcOareninből illetve a proszcillaridin savas hidrolízise során kapott, 25 főként a-szcUlarenint tartalmazó reakciótenmékből, ha ezt tercjbutilkromáttal szcülarenonná oxidáljuk és ez utóbbit litium-tri-<terc.butoxi-alumíniumhidriddel sztereospecifikusan 'ß-szcillareninné redukáljuk. 30 A szcillarenin oxidációja szöülarenonná kíméletes reakciókörülmények között folytatandó le, minthogy mind szteroidváz A-gyűrűjéiben jelenlevő kettősíkötés, mind pedig a telítetlen laktoingyűrű érzékeny az oxidációs szerekkel szemben. Így A. Stoül és mtsai (Helv. Chim. Acta, 34, 2301) a ^-szcillarenin alumínium-tri-tere.butiláttal és acetonnal Oppenauer módszere szerint és jégeoetes krámsavval szcillarenonná történő oxidálását írják le. Mindkét módszer az allilcsoporton levő hidroxilcsoport kíméletes oxidálását célozza, a szcillarenon hozama azonban a főként a-szcillarenint tartalmazó elegy oxidálása esetén az 50 %-O't sem. éri el. Ismerteti továbbá az irodalom hidroxi-szteroidoknak a ketoszteroidokká történő oxidálását aktív mangándioxid segítségével (O. Manóéra és mtsai, J. chem. Soc, London, 1953, 2186). Ez a módszer is gyenge termelési hányadokat nyújt a főként a-szcillarenint tartalmazó elegy szcillarenonná történő oxidációja esetén. A. Katz (Helv. Chim. Acta 40, 437) teirc.butilkroimátnak a hidroxi-szteroidok oxidálására való alkalmazását írja le. A. Katz szerint a szteroidok 3-helyzetű hidroxilcsoportjai csak magasabb hőmérsékleten oxidálhatok jó hozammal, míg a 19-helyzetű hidroxüosoportok könnyebben reagálnak az oxidáció során. 160137