160123. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nem fémes anyagok, elsősorban műanyag felületek bevonására
1601 9 for bevonatot képzünk. A férnnfoszfor bevonat elnevezésen jelen esetben a szubszttrátuim felületén képződött bevonatot értjük. A szokásosan használt fémek a periódusos rendszer IB.. HB., IVB, VB, VIB, VIIB és VIII csoportjába 5 tartoznak és a Lange-féle „Handbook of Chemistry (Revised tenth Ed.) 00—64. oldalán vannak ismertetve. Az előnyös fémek közül a következőket soroljuk fel: réz, ezüst, arany, króm. mangán, kobalt, nikkel, palládium, titán, .cir- lfl kónium, vanadium, tantál, kadmium, volfrám, molibdén stb. A találmány szerint használt fémsók anionos része számos anionból tevődhet össze. A meg- jg felelő anionok az ásványi savakból levezethető anionok, mint szulfát, klorid, bromid, jodid, fluorid, nitrát, foszfát, klorát, perklorát, borát, karbonát, cianid stb. anionok. Felhasználhatók szerves savak anionjai is, mint a formiát, ace- 2 Q tát, titrát, butirát, valerát, kaproát, heptilát, kaprilát, naftenát, 2-etilkapronát, cinnamát, sztearát, oleát, palmitát, dimetilglioxim stb. anionok is. A szerves savak anionjai általában 1—18 széniatomot tartalmaznak. ,c A találmány szerint előnyösen alkalmazott fémsók a következők: rézszulfát, rézklorid, ezüstnitrát és nikkelcianid. A fémsó valamely komplexbepző szerrel is 30 reagáltatható és így komplexszé átalakítható. A komplexképzőszert úgy választjuk meg, hogy oldatának lúgos kémhatása (pH> 7) legyen. Különösen célszerűek fémsók ammonias komplexei, amelyekben az előbbiekben felsorolt fém- 3g sókkal 1—6 ammóniamolekula képez komplexvegyületet. Ilyen komplexek tipikus képviselői a következők: NiS04 -6NH 3 , ' NiCl2 • 6NH3 , Ni('C2H3 00)2-'6NH3, CuS0 4 -6NH 3 , CuCl 2 • 6NH;! , AgN03 -6NH 3 , NiS0 4 -3NH 3 , CuSQ 4 -4NH 3 Ni- 4() (N03 )2-4NH 3 stb. Előnyös komplexképző szerek még a kinolin, aminők és a piridin is. A találmány szerinti előnyös komplexek általános képlete MX2Q2, ahol M valamely fémion, X pedig klór- vagy brómatom, Q pedig kinolinilcsoport. Tipikus példaként az alábbiakat említjük: C0CI2Q2, CoBr2Q2, NiBr 2 Q 2 , NiCl 2 Q :! , MnCl2 Q2, CuCl 2 Q 2 , CuBr 2 Q 2 és ZnGl 2 Q 2 . Hasonlóképpen felhasználhatók a megfelelő monokinolinil-komplexek, mint pl. a CoCl2Q. Az alkalmas aminkomplexek közé tartoznak a következők: mono- (etiléndiamin)-, bisz-(aíiléndiamin)-, trisz-(etiléndiami<n)-, bisz-(l,2-propándiamin)- és bisz-(l,3-propándiamin)-sókomplexei, mint pl. rézszulfáttal képzett komplexei. A ti- . pikus piridinkomplexek a következők: NiCl2(py) 2 és CuCl2 (py)2, ahol py piridint jelent. A felsorolt fémsók és ezek komplexei ionos közegben, célszerűen vizes oldatokban alkalfin mázhatok. Nem-vizes közegként alkoholok, pl. metilalkohol, etilalkohol, butilalkohol, heptilalkohol, decilalkohol stb. használható. Beváltak alkoholok és víz elegyei is. Hasonlóképpen megfelelnek alkoholoknak más fenti típusú gg !3 10 elegyedő oldószerekkel képzett ionos jellegű elegyei. Az oldat koncentrációja az oldat teljes súlyára számítva kb. 0,1 súly% fémsó vagy fémsókomplex alsó 'kanoentrációhatártól egészen a telítettségi koncentrációig terjed, előnyösen pedig 1—10 súly%. A fémsó vagy fémsókomplex oldatának pH-értéke kb. 4—14 között ingadozik, rendszerint lúgos, vagyis 7 pH-értéke feletti értékű, előnyösen 10—13 pH-értékek között van. A foszforvegyülettel kezelt anyag fémsóoldattal történő kezelését rendszerint az anyag lágyülláspontja, oldószer felhasználása esetén az oldószer forrpontja alatt végezzük. A hőmérséklet körülbelül 30—110 °C, előnyösen kb. 50—100 °C között ingadozhat, a szubsztrátum jellegétől, a felhasznált fémsó tulajdonságaitól és az érintkezési hőmérséklettől függően. Az érintkezési időtartam azonban általában kb. 1,0—30 perc, előnyösen pedig 5—10 perc. A két eljárási lépésben alkalmazott reakciókörülményektől, a kezelés időtartamától és az anyag j ellegétől függően a kezelt felület vagy (1) elektromosan vezatőképes, így a szokásos elektroli tos kezeléssel fémmel bevonható, vagy. (2) nem vezetőképes. Az utóbbi esetben a kezelt felület olyan aktív vagy katalitikus helyeket tartalmaz, miáltal a felület alkalmassá válik arra, hogy további árammentes fémbevonási műveletnek vessük alá, amikoris a műanyagfelületen vezető réteg alakítható ki. Ilyen elektromosan vezető bevonat azután alkalmas arra, hogy a szokásos elektrolitikus módszerekkel fémmel bevonható legyen. A foszforvegyülettel kezelt felület fémsóoldattal való érintkeztetése után azt úgynevezett áram nélküli vagy kémiai úton. fémbavonásnak vethetjük alá. Az áram nélküli tipikus fémbevonási eljárásokban a katalizált felületet valamely fémsóoldattal érintkezésibe hozzák olyan reakciókörülmények között, hogy a fémsó fémionja fémes állapotban redukálódik és így a katalizált felületre leválik. Ilyen eljárás alkalmazása a találmány szerinti módon kezelt felületeknél azáltal válik lehetségessé, hogy a fémsó vagy fémsókoimplex oldattal történő kezelés eredményeképpen az anyag felületén katalizált fémes jellegű helyek képződnek. A katalizált felület például kémiai kezelőfürdővel való ni'kkelezése céljából úgy járunk el,. hogy nikkelsó oldatot egy vizes hipofoszfit oldattal kezelünk. Megfelelő hipofoszfitok lehetnek pl. az alkálifém-ihipofoszfitok, mint a nátriumhipofoszfit és káliumhipafoszfit, továbbá az al-, káliföldfémihipofoszfitok, mint a. kalciumhipofoszfit és báriumhipofoszfit. A kémiai kezelőfürdőkben más megfelelő fémsók is alkalma?hatók, amelyeket pl. a találmány szerinti eljárásban a foszforral kezelt szubsztrátum fémsóval történő kezelésénél alkalmazunk. Redukáló közegként formaldehid, hidrokinon vagy hidrazin is alkalmazható. A kémiai fémleválasztó oldatokhoz vagy fürdőkhöz más vegyszerek, 5
