160123. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nem fémes anyagok, elsősorban műanyag felületek bevonására

160123 6 A felhasználható fémorganikus vegyületek általános képlete RX

,D, ahol D a periódusos rendszer IA, II és IIIA csoportjába tartozó fém, x = = 1—3, R pedig 1—18 szénatomos alkil-esoport, 6—-18 szénatomos aril-osoiport, 5—18 szénatomos aliiciklusos-csioport, 6—18 szénatomos aralkil-csoport vagy 6—18 szénatomos alkilaril-csoport, az R iszubsztiutnes pediig helyettesítetlen vagy halogénnel, nitro-csoporttal vagy hasonló csoportokikal van helyettesítve. A tipikus fémorganikus vegyületek közül az alábbialkat soroljuk fel: di-(n-butjl)-kadmium, difenil-kadniium, dimetil-kadmium, diizopropil-kadmium di-(p-nitrofeml)-4kadimium, trifenü-metilnátrium, dianilínó-kadmium, ci.nkdietil, cinik-di-(o-tolil), metil-cinkklorid, fenil-lítium, butillítium, ciklohexü-lítium, trietil-alumínium stb. A fámorganitkus vegyületek közé tartoznak a Gri'gniard-reagensak, amelyek közül a jólismert aliklilmagnézium-jhalogenidék, mint metiknagnézium-jodid, etilmagnézium-bromid, n-propilmagnézium-klörid, izapropilmagnézíum-lklorid, fenilmagnézium-bromid stb. említhetők. A felhasználható hidroxidok közül a nátriumhidroxid, káliumhidroxid, lítiumhidroxid, céziumhidroxid, magnéziumhidroxid, stronciumhidroxid, kalciumhidroxid, báriumhidroxid stb. sorolható fel. A fémalkoxidok közül azokat az alkoholokat vagy fenolokat említjük, amelyekben a hidroxil-csoport hidrogénatomja fémmel van helyettesítve. Az alkoxid-definíció tehát magában foglalja az alkilátokat és fenolátokat. Az utóbbi vegyületekben Z csoport OR-csoportot jelent, amely az alkoholt vagy fenolt képviseli a hidroxiles vagy fenolos hidrogén nélkül, míg R szubsztituens jelentése a fenti. Az alkoholból vagy fenolból leszármaztatható alkoxid helyettesítetlen vagy szénhidrogén-csoportokkal, halogénnel, nitro-csoiportolkkal stb. helyettesítve van. A tipikus alkoxidok közül az alábbiakat soroljuk fel: : lítium-metoxid, lítium^etoxid, nátrium-metoxid, .:.'./ nátrium-propoxid, kálium-metoxid, kálium-etoxid, '.'''' •'•• ' -•:•<•'••'••'• cézium-etoxid, bárium-metoxid, kalcium-etoxid, riatrium-pentadekánoxid, 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 nátrium-fenolát, kálium-fenolát, kalcium-fenolát, nátrtium-klórfenolát, káliunirJkl órfanolát, bárium-fklórfenolát, nátrium-feniletoxid, kálium-f eniletoxid, magnézium-feniletoxid, nátrium-p-nitrofenoxid, kalcium-p-nitrofenoxid, riátriumH^-naftoxid, kálium-j/$-naftoxid, báirium^-naftoxid stb. A f émamidok közé azok a vegyületek sorolhatók, melyekben Z szubsztituens R'R"N-csoport, amelyben R' és R" hidrogén, R szubsztituens vagy R—C— csoport. Az R szubsztituens helyet-65 O tesítetlen, vagy halogénnel, nitro-csopörtokkal, szénhidrogén-csoporttal vagy hasonló s'zubsztituensekkel van helyettesítve. A találmány szempontjából alkalmas fémámidok közül a következőket említjük: nátriumamid, káliumamid, litiumamid, céziumamid, magnéziumamid, kalciumamid, báriumamid, riátriumanilid, káliumnitroanilid, kalcium-klóranilin, . nátriummetilamin, kálium-dietilamid-nátrium-propilamid, . nátrium-ciklopentilamid, N-nátrium-acetamid stb. A felhasználható Szulfitok és tioszulfiátok sorából a következőket említjük: nátriumszulfit, káliumszulfit, litiumszultfit, kalciumszulfit, báriumszulfit, magnéziumszulfit, nátriumtíoszulfátj káliumtioszulfát, kalciumtiosziulfát, báriumtioszuiMt, magnéziiumtioszulfát stb. A merkaptidek olyan markaptänok fémszármazékai, amelyekben a kénatomon levő hidrogén fémmel van helyettesítve. Tipikus példa erre a következő vegyületcsoport: nátrium-metilmerkaptid, kálium-etilmerkaptid, cézium-propilmerkaptid, kalcium-butilmerikaptid, báriumoktilmerkaptid, nátriimi-fenilmerkaptid, káliumnitrofenilmierkaptid, kalcium-klórfenilmerkaptid, nátrium-tolilmerkaptid, kálium-p-etilfenilmerkaptid stb. A felhasználható cianátok, tiocianátok, cianidek és azidok közé tartoznak a következők: nátriumcianát, káliumcianát, báriumeiánát, kalciumcianát, nátriumtiocianát, káliúmtióeíanát, Etiumtiocianát, magnéziumtiocianid; báriumtiocianát, nátriumcianid, káliumcianid, :

sitroríciumeianid, nátriumazid, káliumazid, háriumazid stb. A foszfort 100:1—1:100 mólarányban reagáltatjuk, a nukleofil reagenssel vagy fémorganikus vegyülettel, az előnyös mólafanyhatárok 10:1^—1:10 között vannak. A reakciót általában a nukleofil reagens vagy fémorganikus vegyület bomláspontja és az oldószer forrpontj a alatti 'hőmérsékleten Végezzük. Amennyiben oldószert használunk^ az előnyös ;

hőmérsékleti határok —Ä0 °C-tól 200 °C-ig terjednék,: a. reakciót azonban légelőnyösebben 0—60 °C kö-3