160117. lajstromszámú szabadalom • Nagy aminocsoport részarányú szálképző poliamidok

3 létű poliamid vagy II általános képletű poliamin jelenlétében vagy a felsorolt poliaminok keverékének jelenlétében — amely — képletben X = 0—30, előnyösen 0—10 5 R' szubsztituens hidrogén, metil vagy etil R" szubsztituens hidrogén, metil vagy etil mimellett a II általános képletben a gyűrűk öszszekapcsolása méta- vagy para-helyzetben van — io a módosítatlan poliamidok előállításánál szokásos módon polikondenzációnak vetünk alá. Szokásos poliamidképző kiinduló anyagként például a következőket nevezzük meg: laktámok, főként a legfeljebb 13 gyűrűatomot \$ tartalmazók, mint az g-kaprolaktám és co-laurillaktám; a megfelelő co-aminokarbonsavak, mint pl. a?, e-aminokapronsav, 11-amino-undekánsav, stb. alkiléndiaminokból alifás dikarbonsavakkal 20 képzett diammóniumsók, mint pl. a glutársay, adipinsav, pimelinsav, parafasav, azelainsav és szebainsav tetra-, hexa-, okta-metiléndiaminnal képzett sói. 25 Természetesen a fentiekben megnevezett kiindulóanyagok keverékei is alkalmazhatók. Előnyös kiindulóanyagnak tekintjük az £-kaprolaklámot, valamint a megfelelő e-aminokapronsavat és a hexametiléndiammóniumadipátot (AH- £0 só). Ezekbői a kiindulóanyagokból a találmány szerinti eljárással módosított poliamid 6 és módosított poli-hexametilén-diammónium-adipát (módosított poliamid 66) állítható elő 35 Az I és II általános képletű módosítószerként használt poliaminokat célszerűen a következő módszerrel állítjuk elő: Ha az I általános képletű vegyületben R' = 40 = R" = H, akkor kiindulóanyagként 4,4-diaimino-diciklohexilmetánt használunk. Az utóbbi vegyületet hosszabb ideig (kb. 7 óra hosszat) nitrogén légkörben, 250 C°-on 1 súlyszázalék Raney-nikkel jelenlétében hevítjük. A képződött 4g poli-4,4'-diaminodiciklohexilmetán különböző polimerizacios fokú anyagok (főként X = 0 — kb. 10) keverékéből áll. Ha R' és R" szubsztituens metil- vagy etil-csoport, akkor természetesen a t 4,4'-diaminodiciklohexilmetán megfelelő homo- 50 lógjait alkalmazzuk. Az utóbbi esetben a reakciókörülmények változatlanul megtarthatók. A II általános képletű poliaminok előállításánál xililéndiaminból indulunk ki, és pedig elő• nyösen p- vagy m-xililéndiaminból, valamint a nevezet xililéndiaminok keverékéből. Az o-xililéndiamin kevésbé megfelelő; kisebb mennyiségben azonban p- és/vagy m-xililéndiaininnal együtt felhasználható. A xililéndiamint, illetve _ az izomer diaminok keverékét egy nikkel-katalizátor (pl. „Typ CO", gyártó cég Degussa) jelenlétében kb. 4 óra hosszat 220 C°-on 100—200 att hidrogénnyomás alatt hidrogénezzük. A monomer, magban hidrogénezett xililéndiamint cél- firi 4 szerűen ledesztilláljuk. A keverék különböző polimerizációs fokú II általános képletű poliaminok keverékéből áll, amely minden további feldolgozás nélkül önmagában felhasználható a találmány szerinti eljárásban a módosított poliamidok előállítására. A hidrogénezés után ledesztillált maradékot még egyszer desztillálhatjuk, és így dúsított vagy csaknem, egységes vegyületekhez jutunk. Így pl. 0.1 torr nyomáson 15'0—200 C° közötti hőmérsékleten olyan frakciót kapunk, amely dúsított, magban hidrogénezett dixililéntriaminokat (II általános képlet, ahol X = O) tartalmaz:. Igen gondosan vezetett desztillációval egységes vegyületeket is elő lehet állítani. Ha kiindulóanyagként nem egységes xililéndiamin-izomereket alkalmazunk, akkor a II általános képletű végtermék gyűrűinek kapcsolódási módja sem egységes, hanem vegyesen p-, m- és adott esetben o-helyzetű kapcsolódásokat tartalmaz. Az izomer xililéndiaminok helyett a poliaminok előállítására előnyösen használhatók az 1—5 szénatomos alkilcsoportokkal szubsztituált xililéndiaminok is. Az így kapott poliamidok a láncban a II általános képletű vegyület telítetlen gyűrűi helyett alkil-szubsztituált rdklohexán gyűrűket tartalmaznak. A módosítószerként használt I vagy II általános képletű poliamint, illetve ezek keverékét a kiindulóanyagok összmennyiségére számítva legfeljebb 10 súlyszázaléknyi mennyiségben adjuk a poliamidképző komponensek keverékéhez majd a polikondenzációt megindítjuk éspedig teljesen azonos módon, mintha módosítószer nélkül dolgoznánk, vagyis ahogy ez a megfelelő módosítatlan poliamidok előállításánál szokásos és ismert. A reakcióelegyben természetesen a szokásos adalékanyagok, például mattirozó szerek (titándioxid stb.) jelen lehetnek, vagy azokat a polikondenzáció egy későbbi fázisában adagoljuk. A polikondenzáció megindítása többnyire abból áll, hogy a keveréket magasabb hőmérsékletre, rendszerint 200 C° feletti hőmérsékletre hevítjük. Ily módon a modósítószerként használt poliaminokat mind a poliamid-láncokba, mind a láncvégekbe beépíthetjük. Az I és II általános képletű poliaminokkal, illetve ezek keverékével történő poliamid módosítás kevésbé előnyös módon akként is végezhető, hogy a megfelelő módosítatlan poliamidokat utókezelésnek vetjük alá. A módosítatlan poliamidokat vágottszálas alakban, pl. a módosítószerként használt poliaminok oldatába mártjuk, illetve azzal megnedvesítjük, amikor oldószerként a poliamiddal szemben indifferens oldószert, pl. vizet alkalmazunk. A kezelés után az oldószert eltávolítjuk, így a poliamin egyenletes eloszlásban marad a poliamid vágott szálakon. Az így kapott poliamid szálak rövid ideig tartó ömlesztésével gyakorlati szempontból teljesen hasonló módosított poliamidok állíthatók elő, mint-" ha a módosítószereket a polimerizációs keverékhez adjuk hozzá. Rövid ideig tartó megömlesztésként elegendő, ha a poliamid ömledéket ext-2