160110. lajstromszámú szabadalom • Párhuzamos tengelyű reverzibilis vagy irreverzibilis, nagy hatásfokú fogaskerékpár, nagy áttételek megvalósítására kis tengelytáv mellett
160110 7 8 nak ellátva, ha az 1 kiskerék 10 ellen-f ogaslécére és „2" index-el, ha a 2 nagykerék 2<> ellen-fogaslécére vonatkoznak, az alábbiak: y = emelkedési szög ß = fogferdeségi szög P„ = normál osztás Pa == axiális osztás Pbn = normál alaposztás Megjegyezzük, hogy rajzaink csupán a találmány egy példaképpeni kiviteli alakját tüntetik fel, az oltalmi igény korlátozása nélkül, mivel a fentiekben meghatározott geometriai sajátosságok megtalálhatók a „O-x—O" fogaskerekeknél bármilyen fogszám, bármely középpont- illetve tengelytáv, bármilyen áttételi arány és a fogak bármely emelkedési szöge esetén is, mind belső-, mind külső fogazású kerekeknél. 4. A fogak kialakítása (kigenerálása): alapfogasléc- és ellen-fogasléc. Hivatkozással az előbbiekben ismertetett rajzra, a továbbiakban meghatározzuk az „O-x—O" fogaskerék alapfogaslécét, valamint leírjuk azt az alapelvet, amelyen a fogak kigenerálási eljárása alapul. A „O-x—O" fogaskerekek alap-fogasléce (a csatolt rajz 10 és 2 0 tételszámú alkatrészei) egyenes oldalú fogak végtelen sorából áll, melyek egyenes eltolással szuperponálhatók, s melyeknek profilja a fogoldalakra merőleges metszetben és más metszetekben is egyaránt egyenlőszárú háromszög. Ennél az elmondott alap-fogaslécnél az alapsík úgy van meghatározva, hogy a fogvastagság és az osztás aránya állandó értékű, éspedig zérussal egyenlő, azaz a „O-x—O" fogaknál az alap-fogasléc alapsíkja mindenkor a fogak külső élén halad át (lásd a csatolt rajzon a pontvonallal húzott XiX,, YÄ, ZA7 valamint aXÄ % Z-2zTegyeneseket, amelyek .az í0 és 20 alap-fógaslécek alapsíkjainak nyomvonalait jelentik, az előzőekben meghatározott három metszetben). Amikor a „O-x—O" fogakat elméletileg vagy ténylegesen generáljuk, azaz készítjük, az alapfogasléc említett alapsíkja az adott emelkedési szöggel visszamarad, a vonatkozási hengerhez érintőlegesen, és azzal együtt csúszás nélkül mozog. Az eddigi leírást még az alábbiak kifejtésével egészítjük ki: a) az alap-fogasléc fogainak emelkedési szögét csak a fogasléc-ifogaskerék együttműködésénél lahet meghatározni és azzal a szöggel van jelképezve, illetve képviselve, amelyet a fogak oldalainak generálás közben leírt egyenesei — valamennyi párhuzamos a fogaskerék vonatkozási csavarvonalával — képeznek a fogaskerék tengelyére merőleges síkkal (lásd a yi és yo szögeket a csatolt rajz 10 és 2 0 tételszámú alkatrészeinél) ; b) a „O-x—O" fogaskerekek fogainak vonatkozási hengere (lásd a csatolt rajz 1. ábrájának 1 és 2 alkatrészeinél a di és d2 átmérőjű hengereket) a definíció szerint (lásd 3. szakasz IV. bekezdést: „a „O-x—O" fogaskerekek első geometriai sajátossága"), az a hengeres felület, amelyen a normál vagy transzverzális fogvastagság egyenlő a normál vagy transzverzális osztássál; c) a „O-x—O" fogaskerék fogközépmagassági átmérője annak a körnek az átmérője, amelynek mentén a fogvastagság egyenlő a fogárokkal; d) egy belső fogazású „O-x—O" fogaskerék alap-fogasléeének — mint előzőleg leírtuk — kapcsolódnia kell a külső fogazású „O-x—O" fogaskerék vonatkozási hengeréhez, amely tökéletesen (mint a hornyok és csapok) illeszkedik az említett belső fogazású fogaskerékhez, (ez közismerten annak a ténynek tulajdonítható, hogy mivel lehetetlen evolvens kigenerálása az alapkörön -belül, a belső fogazású kerék fogprofilját alkotó evolvenseket egy olyan alapkör útján kell származtatni, amelynek átmérője kisebb, mint a szóbanforgó fogaskerék csúcskörének átmérője); e) valaimely fogaskerék ellennfogasléce az a fogasléc, amely a szóbanforgó fogaskerék alapfogaslécével úgy tud összekapcsolódni, hogy annak használható fogoldalai egybeesnek az alapfogasléc fogoldalaival, továbbá, hogy annak csúcsai az alap-íogasléc külső élei irányába vannak fordítva. 5. Kapcsolódási feltételek: két „O-x—O" fogaskerék egy „O-x—O" fogaskerékpárt alkot, ha azokat összepárosítjuk. Annak érdekében, hogy két „O-x—O" fogaskereket összepárosíthassunk, szükséges és elégséges, hogy azok a) egyenlő alaposztással, b) egyenlő és ellentétes alap-<fogferdeségi szögekkel rendelkezzenek. A kapcsolódáshoz szükséges feltételek nem foglalnak magúkban korlátozást a vonatkozási csavarfelület vagy az osztási csavarfelület (normál vagy transzverzális) osztásainak és szögeinek tekintetében. Az „O-x—O" fogáskerekek jellemzőinek meghatározásakor (lásd 1. fejezet a) és b) bekezdését) az a feltétel implicite elő van írva, hogy a hajtókerék normál vagy transzverzális osztása mindig nagyobb, vagy határesetben egyenlő a hajtott kerék megfelelő osztásával. Ez a feltétel, amely teljes mértékben önkényes, azért van előírva, mivel azok a fogaskerekek, amelyek ettől eltérően készültek, csak csekély gyakorlati jelentőségűek. A kapcsolódáshoz szükséges és elégséges feltételeket, amint azokat az előzőekben közöltük, (az a) és b) alatt), széleskörűen fel kell analitikailag dolgozni, azonban mivel a „O-x—O" fogaskerekek elméleti tárgyalása ebben a leírásban felesleges és szükségtelen volna, a továbbiakban közvetlenül azok eredményeit fogjuk 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
