160110. lajstromszámú szabadalom • Párhuzamos tengelyű reverzibilis vagy irreverzibilis, nagy hatásfokú fogaskerékpár, nagy áttételek megvalósítására kis tengelytáv mellett

160110 9 10 közölni, melyekből lehetségessé válik a „O-x— O" fogaskerekek kigenerálásához szükséges ele­mek megállapítása, amint azokat a már kige­nerált „O-x—O" kerekeken ténylegesen egyen­ként lehet elbírálni. Számításba véve tehát az • evolvens fogaske­rekek hagyományos elméletéből ismerteket, megállapíthatjuk, hogy: két „O-x—O" fogaske­rék helyesen fog együttdolgozni, ha egyenlő az alaposztásuk és ha, valamely más módon ki­elégítve a mozgás folytonosságát, ellenőrizzük, hogy az emelkedési szög koszinusza, valamint a vonatkozási hengeren mért normál osztás kö­zötti hányados mindkét fogaskeréknél egyező. Ezért a homlokfogazású kerekeknél, lévén az emelkedési szög koszinusza zérussal egyenlő, a normál (vagy transzverzális) osztás aránya a vonatkozási hengeren meghatározatlan. Miután az előbb említett feltételek adódnak, (annak megfelelően, hogy azok a spirálfogszá­mú kerekeknél is adódnak, bármelyik, a ten­gelyre merőleges metszetben), könnyen megál­lapítható, hogy két homlokkerék, melynek csak alaposztása azonos,' összekapcsolható. Meg kell jegyezni, hogy a csatolt rajzokon a fogaskerekek alapkörének közös érintője a kö­zéppontokat összekötő vonalat egy olyan pont­ban metszi, amely a nyilvánvaló geometriai megfontolásokból adódóan az „osztáspont". Mivel az említett közös érintő egyúttal az evolvensek közös merőlegese is az érintkezési pontban, a fogak profiljai össze fognak kap­csolódni, illetve együtt fognak dolgozni. Meg kell azt is említeni, hogy az osztás, va­lamint az emelkedési szög egyezésének hagyo­mányos feltételétől való eltérés következtében az áll elő, hogy egy fogaskerék-jfog átlósan el­lentétes profiljai között normálisan legrövidebb távolság — ha magán a fogaskerék osztókörén mérjük — egészen eltérő értéket mutat a kap­csolódó fogaskerék megfelelő értékétől. Annak érdekében, hogy ezen jelenségre vi­lágos magyarázatot adhassunk, ezen távolságot pozitívnek kell tekinteni, ha az osztókör belül esik azon a vele koncentrikus körkerületen, amely áthalad a fogprofilok első metszéspont­ján (vonatkozási kör), viszont negatívnak te­kintendő ezzel ellentétes esetben, ha az osztó­kör kívül esik az említett kör kerületen. Ezzel a megállapodással a valóságban az a helyzet, hogy az említett távolságok értékeinek algebrai összege, akár mérjük, akár levezetjük mindkét fogaskeréken, egyenlő lesz a transz­verzális osztással, akár lemérjük, akár kiszá­mítjuk azt, a fogaskerékpár osztókörein. Az osztás és az emelkedési szög azon kü­lönbségei, amelyek a kapcsolódó „O-x—O" fo­gaskeréknél találhatók, szükségessé teszik, hogy minden egyes „O-x—O" fogaskerékpár kigene­rálásához két ellennfogaslécet használjunk, amelyeknél ugyanazon feltételeket kell repro­dukálni, amelyek a kapcsolódó fogaskerekeket megkülönböztetik. Annak érdekében, hogy két „O-x—O" fo­gaskereket össze lehessen kapcsolni, illetve kapcsolatba lehessen hozni egymással, szüksé­ges és elégséges, hogy a vonatkozó alap-fogas­léceknél a) egyenlő legyen a távolság két szomszédos fog párhuzamos és egybevágó oldala között; b) a fogak ellentétes hajlásúak legyenek, és­pedig olyan értékkel, hogy mindegyiknél a haj­lásszög koszinuszának és a normál fogosztásnak a hányadosa egyenlő. Az előzőekben elmondott feltételeket jelölés­szerűén az alábbi egyenletekkel fejezhetjük ki: a) Pf>ni ~ Pfm2; b) cos y i/Pnl = cos y 2 /P n2 6. Gyakorlati fogmetszési eljárások: egy fo­gaskerék fogainak kigenerálásához mindegyik alap-fogaslécet annak fogaskerekével kell kap­csolatba hozni, a jelen leírás 4. pontjában meg­határozott módon, úgy hogy az alap-fogasléc alapsíkját érintőleges helyzetbe hozzuk a vo­natkozási hengerrel, amelyet a többi elemmel együtt a tervezési számításkor határozunk meg.. Demonstrációs módszerrel és annak érdeké­ben, hogy elősegítsük a tudományos szakértők: számára ezen módszer érvényességének igazo­lását, két ellen-fogaslóc megszerkesztése után, amelyeknél az előbbi a) és b) feltételek telje­sülnek, lehetséges a fogak kigenerálása azok­kal a módozatokkal, amint a 4. pont III. be­kezdésében specifikáltuk, mindegyik fogasléc alapsíkját érintőlegesen helyezve el azon hen­gerhez képest, amelynek „d" átmérője kielégíti a 7c • d = z • Pf egyenletet, aholis „z" a szóhan­forgó fogaskerék fogainak számát jelenti. Nyilvánvaló, hogy a fogak kigenerálása, ha azt empirikus úton végezzük el, még akkor is. ha képesek vagyunk egy kapcsolt kerékpárt létrehozni, olyan „O-x—O" fogaskerékpárthoz létre, melynek jellemzőit nem lehet előrelátni. A „O-x—O" fogaskerekek kigenerálási eljá­rását a gyakorlatban nemcsak a szokásos fog­metszőgépek használatával lehet elvégezni, ha­nem olyan rendszerek alkalmazásával is, ame­lyek alapjában véve a szerszámgépen reprodu­kálják a fogak generálását, aholis az evolvens csavarfelület érintősíkjainak burkolófelülete alakítja ki a fogoldalt. Ezen rendszer alkalma­zása révén minden „O-x—O" fogaskereket ki lehet generálni egy tárcsás-típusú maróval (és köszörülni egy tárcsás köszörűivel), vagy olyan szerszámokkal, amelyek a fogaskerékhez viszo­nyított mozgásukkal egyenértékű feltételeket valósítanak meg. Végezetül felhívjuk a figyelmet arra, hogy a „O-x—O" fogaskerekeket nem lehet speciális fogaskerekeknek tekinteni, mivel azokkal so­roskerekek fogaskeréktagjai is létrehozhatók. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom