160110. lajstromszámú szabadalom • Párhuzamos tengelyű reverzibilis vagy irreverzibilis, nagy hatásfokú fogaskerékpár, nagy áttételek megvalósítására kis tengelytáv mellett

160110 3 4 viszonylagos görbületi sugár kivételesen nagy értékű és hogy az együttműködő felületek egy­irányú csúszása nagy sebességű. 2. Előnyök. Az említett jellemzőknek köszön­hetően a jelen találmány szerinti fogaskerekek a szokványos fogaskerékhez képesf biztosítják a középpontok távolságának és ezzel együtt a fqgaskerékpár teljes helyszükségletének csök­kentését, azonos lóerő és szögsebesség mellett, továbbá egyes olyan tulajdonságokkal tűnnek ki, melyek közül néhányat a továbbiakban rész­letezünk ; a) egyszerű tervezés: egy „O-x—O" fogaske­rékpár gyakorlati megtervezése csupán egy ke­vés elemi számítást igényel, mivel a fogprofil és a méretarányok geometriailag szigorúan adottak, úgy hogy sohasem merül fel az elmé­leti korrekciójának vagy megváltoztatásának szükségessége; b) gazdaságos gyártás; a fogaskerék-fogak metszése (generálás) és adott esetben köszörü­lése az ilyen fogaskereknél a hagyományos fo­gazógépeken elvégezhető éspedig olyan rendsze*­rűeknél is, melyek egyszerűbbek és gazdaságo­sabbak, mivel lehetséges — mint ahogy a to­vábbiakban erről még lesz szó —, hogy vala­mely modullal bíró fogak közös szerszámmal (például tárcsás típusú marószerszámmal) vág­juk és köszörüljük; c) széles alkalmazási terület: egy „O-x—O" típusú fogaskerékpárnál az áttételi viszony füg­getlen a két fogaskerék fogközépmagassági át­mérőitől, így több szabadság adódik a legin­kább megfelelő középpont-távolság kiválasztá­sánál, továbbá megoldhatók a két párhuzamos tengely közötti hajtások legszigorúbb követel­ményei, problémái is; d) kevesebb fogszám: míg á hagyományos fo­gaskerekeknél alig lehet találni olyan kisfogas­kerekeket, különösen módosított fogakkal, ame­lyeknek hétnél kevesebb foguk lenne, addig az „O-x—O" típusú kiskeréknél a minimális fog­szám: 1 (ívelt fogazású keréknél). Ez a jellem­ző tulajdonság biztosítja a nagy tefhelhetőségű kiskerekek tervezésének lehetőségét, a legkisebb átmérők mellett is, és gyakorlatilag lehetővé teszi egyetlen fogaskerékpár-hajtás konstruálá­sát nagy áttételi viszonnyal és ugyanakkor kor­látozott méretekkel; e) nagyobb teherbírás: az „O-x—O" típusú fogaskerekek teherbírása nagyobb, mint a ha­gyományos fogaskerekeké. Ez elsősorban annak a ténynek tudható be, hogy a fogaskerekek ter­vezésekor, az érintkezési út elhelyezését az osz­tókör (henger) vonatkozásában úgy lehet meg­választani, hogy a viszonylagos görbületi sugár közel legyen a csúcsértékhez; f) jobb hatásfok: az „O-x—O" fogaskerekek hatásfoka nagyobb, mint a megfelelő hagyomá­nyos fogaskerékpároké (amint ezt kísérletileg megállapítottuk); mindemellett a Reynolds4ia­tás, a magas egyirányú csúszási sebesség kö­vetkeztében, valamint az együttműködő félüle­tek közötti nyomás jobb eloszlása eredménye­ként (ami az előzőekben említett nagyobb rela­tív görbületi sugár eredménye) jelentősen javít­ja a kenési viszonyokat, ami a jobb hatásfok jelentős biztosítéka. g) gyorsító áttételezéses hajtás, nagy áttételi viszonnyal; mint ismertes, nagy nehézségek lép­nek fel, amikor gyorsító áttételezéses hajtást akarunk megvalósítani nagy áttételi viszonnyal, hagyományos fogaskerekek segítségévéi. Ezzel szemben a „O • x—O" fogaskerekeknél az érint­kezési hely kiválasztásának széles határai által az említett nehézségeket kiküszöbölhetjük és le­hetségessé válik gyorsító áttételezéses hajtások tervezése jó hatásfokkal, h) irreverzibilis hajtás: különleges tervezéssel mégválósítihatók az önzárás feltételei és amig — mint ismeretes — a csigaorsós-esigakerekes meghajtás ezen feltételeket csak 0,5-nél kisebb hatásfokkal valósítja meg, addig a „O-x—O" fogaskerékkel párhuzamos tengelyek között az önzárás feltételei sokkal jobb hatásfokkal va­lósíthatók meg, a közvetlen hajtóműben. Az előzőekben elmondott jellemzők a jó ha­tásfok eredményeként gazdaságos üzemeltetést tesznek lehetővé, és a gyártási költségeket is csökkentik, éspedig: a) kevésbé költséges szerszámok használata miatt; b) abból a tényből kifolyólag, hogy a fogmó­dosítást (korrekciót) nélkülözni lehet; c) adott lóerő, sebesség és áttétel mellett a fogaskerekek csökkentett méretei és súlya miatt; d) a fogazás (kigenerálás) időszükségletének csökkentése következtében, amely egyrészt a metszési és köszörülési rendszer egyszerűsítésé­ből, másrészt pedig a kigeneriálandó fogak szá­mának alacsonyabb voltálból adódik. Figyelembe kell venni azokat a jelentős lehe­tőségeket is, amelyek a mechanikai alkalmazá­sok szemoontiából érdekesek, éspedig: a) a fogaskerékpár inercianyomatékának je­lentős csökkenése: a valóságban egy „O-x—O" kerék tehetetlenségi nyomatéka, ha a homlok­szélesség, az áttételi viszony és a kapcsolódó kiskerék méretei azonosak, még 250-szer kisebb is lehet, mint a vele egyenértékű hagyományos keréké; b) az a lehetőség, hogy az áttételi viszony azonos középpont- azaz tengelytáv mellett szé­les határok között változtatható és csupán a fogaskerekek egyikének kicserélésével ki lehet alakítani az új fogaskerék párt. c) egyetlen fogaskerékpárral gyakorlatilag nagy áttételi viszonyok megvalósítása lehetsé­ges; a fogiaskeréksoroknak egyetlen fogaskerék­párral való helyettesítése nemcsak a csökken­tett gyártási költségek, az alacsonyabb súly és terhelés vagy a nagyobb hatásfok következté­ben megfelelő és előnyös, hanem még a kar­bantartás nagyobb megbízhatósága miatt is, mivel a fogaskerék^fog maximális terhelését olyan értékre csökkentjük le, amely egyenlő 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom