160093. lajstromszámú szabadalom • Eljárás enzimtartalmú mikrokapszula előállítására
3 160093 4 mennyiségben, majd a diszperziót az enzirn denaturálódási hőmérséklete, célszerűen 100 °C alatt porlasztó szárításnak vetjük .alá. A találmány szerinti eljárás egyik foganatosítási módja szerint az enzimet a kötőanyagból és az oldószerből képzett oldatban feloldjuk vagy diszpergalj.uk . Ezután a keverékben a duzzadó anyagrészecskéket diszpergáljuk, a képződött diszperziót pedig megszárítjuk. Ha azonban az enzim és/vagy a duzzadó anyagrészecskék nehezen oldódnak vagy diszpergálódnak a kötőanyag oldatában, akkor azokat kötőanyag 10 oldattal történő elkeve-rés előtt egy oldószerben külön diszpergáljuk. Az utóbbi esetben használt oldószer a kötőanyag oldószerével megegyezhet, vagy attól eltérő lehet, azzal a feltétellel, hogy jellegénél fogva hátrányos befolyást nem gyakorolhat a képződött diszperzióra és a .szárítási műveletre. A találmány szerinti enzimtartalmú mifcrokapszulák, valaimint a por alakú enzim stabilitását kísérletek során összevetettük. Az összehasonlítás eredményét az alábbi táblázat szemlélteti : Hőmérséklet/ Rel. nedv. tart. Minták Nedvesség tart. % Kezdeti 10 nap 30 nap után után Relatív aktivitás % Kezdeti 10 nap 30 nap után után 25 °C, 50% 25 °C/ 80%, 30 °C/ 80% 30 °C/ 90% Por enzim Mikrokapszulázott enzim Por enzim Mikrokapszulázott enzim Por enzim Mikrokapszulázott enzim Por enzim Mikrokapszulázott enzim A por alakú enzimet alkohollal való oldás. majd ezt követő szárítás útján készítettük. A vizsgált mintákat a detergens tízszeres menynyiségével kevertük, különböző körülmények között tároltuk és a 'nedvesség tartalmat, valamint a protesz aktivitást különböző időközönként mértük. A kísérlet eredménye világqsan mutatja a találmány szerinti mikrokapszulázotl enzim nagyobb stabilitását. A találmány szerint előállított mikrokapszulák mérete a felhasznált porlasztóberendezés méretétől és típusától függően változhat, A termék mérete általában néhány mikrontól több ezer mikron nagyságrendig terjedhet. A találmány szerint azonban előnyösen olyan porlasztóberendezést használunk, hogy a képződött részecskék mérete kb. 10—2000 mikron között legyen. . A csatolt 1. ábrán a találmány szerinti módon készített enzirntartalrnú miikrokapszula keresztmetszeti nézetét szemléltetjük. Az ábrából kivehető, hogy a mikrokapszulában. a sorosan elhelyezkedő 1 por alakú enzimrészecskéket és 2 duzzadó anyagrészecsikéket a 3 kötőanyag vonja be. Kötőanyagként célszerűen . valamely vízben vagy szerves oldószerben oldható anyagot, mint etilén-imaleinsavlhidrid kopolimer, vinil-metiléter-4m.aleinsavanhidridj kopolime:r metanolban, acetonban és/vagy hasonló oldószereikben képzett oldatát alkalmazzuk. Megfelelnek továbbá a vízoldható anyagok, mint zselatin, kazein, dextrin, dextrán, guimiarábikum, cellulózszármazékok, polivinilalkohol, (PVA) agar-agar, nátriumalginát stb. vizes oldatai is. Az oldat koncentrációja kb. 0,1%-tól kb. 20%-ig" terjedhet, elő-30 35 40 45 50 55 60 65 0 2,3 2,5 1O0 91 70 0 1,5 1,7 100 98 91 0 8,0 8,5 100 89 65 0 4,3 5,2 100 95 .. 95 0 10,0 14,5 100 90 72 0 9.5 13,0 100 91 91 0 39 94 100 33 50 0 34 87 100 84 63 nyösen a viszkozitástól függően 1—20 súly%. Abból a célból, hogy a gyors elbomlási vízben elérjük, a kötőanyagot a lehető legkisebb menynyiségben alkalmazzuk. Ez a mennyiség kísérleti úton meghatározható. A kötőanyagot természetesen úgy választjuk meg, hogy a beleágyazott enzim hatásosságát ne befolyásolja. A találmány szerinti eljárás során előnyösnek tartott kötőanyagok az enzim aktivitását nem befolyásolják és főként olyan anyagokból állnak, amelyek vízzel szemben kifogástalan aktivitást mutatnak, továbbá alacsony forrpontú szerves oldószerekben oldhatók. Ilyen kötőanyagok például a vinilmetil-maleinsav vagy maleinsavanhidrid kopolimerjei (PVM Ma), gvmiarábikum és dextrin. A duzzadó részecskék olyan finomeloszlású szilárd anyagból állnak, amelyek a kötőanyaggal nem lépnek reakcióiba, az enzimet nem dezaktiválják, a kötőanyag oldószerében oldhatatlanok, továbbá vízzel való érintkezéskor fizikai változást szenvednek, mint például feloldódnak, duzzadnak vagy lebomlanak. Ilyen anyagok a szilíciumdioxid, agyag, keményítő, porított dextrán, zselatin, kezelt zselatin, kazein stb. Ezek közül a szilíciumdioxid és keményítő könnyen hozzáférhető és a gyakorlatban jól beváltak. A duzzadó por alakú anyagot a kötőanyag súlyára számítva 0,5—Sokszorosra választjuk. Az elmondottakból látható, hogy oldószerként a vizet, acetont és a rövidszénláncú alkoholokat tartjuk előnyösnek. Emellett azonban tetszés szerinti oldószer felhasználható, amely az enzim denaturálódásának elkerülésére szükséges alacsony hőmérsékleten kellő illékonysággal rendelkezik és kielégíti a kötőanyag oldhatösági-oldhatatlansági követelményeit. J.
