160093. lajstromszámú szabadalom • Eljárás enzimtartalmú mikrokapszula előállítására

160093 6 A találmány szerinti eljárás során használt enzim mennyisége annak titere, valamint a kí­vánt végső koncentráció függvényében változik. A diszperzió súlyrész szerinti összetételét pél­daképpen az alábbi táblázatban ismertetjük: Víz Metanol­-aceton PVM/ /MA' PVA Kemé­nyítő SiO, 10 10 10 — 1 8( 4) — 1 _ 0,5 — 8<!l5) A porlasztó szárításhoz tetszés szerinti, keres­kedelmi forgalomban beszerezhető porlasztó­-szárító berendezést, például a centrifugális el­ven működő porlasztó-típust és a porlasztófúvó­kás szárítótípust felhasználhatjuk. Mivel az en­zimek többsége 60 °C feletti hőmérsékleten de­naturálódik, így a szárítást előnyösen szobahő­mérsékleten, vagy olyan kissé megemelt hő­mérsékleten végezzük, amelynél a kapszulán be­lül elhelyezett enzim nem szenved denaturáló­dást. A szárítási hőmérséklet például a követ­kező lehet: szerves oldószer esetén: bemenő levegő hőmérséklete 80 °C, kimenő levegő hő­mérséklete 60 °C, víz esetében: bemenő levegő hőmérséklete 150 °C, kimenő levegő hőmérsék­lete 100 °C. A találmány szerinti eljárásban a duzzaszt­ható, por alakú terméket feltétlenül alkalmazni kell abból a célból, hogy a kapszula gyors feloldódását elérjük. Ha duzzadóanyagként zse­latint használunk, akkor azt rendszerint PVM/ /MA-aceton oldatban diszpergáljuk. Ha kötő­anyagként dextrint alkalmazunk, akkor vizes oldatot képzünk, ha pedig a dextrint használ­juk duzzadóanyagként, akkor a dextrint egy szerves oldószerben diszpergáljuk. Hasonlókép­pen, mivel a kazein alkáliákiban oldható, gyen­ge alkalikus oldatokban kötőanyagként fel­használható, más esetekben azonban duzzadó anyagként fejti ki hatását. 1. példa: 20 g etilén-maleinsavanhidrid-kopolimert 100 ml 1 : ,1 arányú metanol-aceton oldatban fel­oldunk és az így készített kötőanyagoldatot egy olyan folyékony diszperzióval összekeverjük, amelyet 100 g por alakú lipázból, 80 g por alakú dextránból 800 ml aceton felhasználásával ké­szítettünk. Ily módon porlasztó-szárításra alkal­mas diszperzió képződik. Ezt a diszperziót 1,3 mm fúvóka átmérőjű porlasztó-szárító berende­zésen 1 kg/cm2 nyomással 1 méter átmérőjű és 2 méter magas szárítókamrába beporlasztjuk, amelyen percenként 1,3 ms forró levegőt veze­tünk keresztül. A bemenő levegő hőmérséklete 70 °C, a kimenő levegőé 40 °C. Ezzel a mód­szerrel 20—100 mikron közötti részecske méretű. 130 g mennyiségű lipáz-tartalmú kapszula állít-10 20 25 30 35 40 45 50 55 60 ható elő. A lipáz-tartalmú kapszula oldódási se­bessége lényegében megegyezik a kapszulázás előtti por alakú lipázéyal. A kapszulát egy ke­reskedelmi forgalomban levő, szemcsézett deter­genssel 3 hónapig tárolhatjuk anélkül, hogy a lipáz aktivitása csökkenne. 2. példa: Az 1. példa szerinti eljárást megismételhetjük azzal az eltéréssel, hogy lipáz helyett tejoltó­enzimet használunk. A tej oltó enzimet tartal­mazó kapszula vízben vagy teljesen agglomerá­lódás nélkül gyorsan felodódik. 3. példa: 20 g dextrint 300 ml vízben oldunk és az így kapott vizes kötőanyag-oldatot olyan folyékony diszperzióval keverjük össze, amelyet 200 g fi­nomszemcsés szilíciumdioxid és 20 g lipáz 350 ml acetonban történő diszpergálásával készítet­tünk. A kapott folyékony diszperziót a „Minor Unit Spray Dryer" típusú berendezésben mikro­-kapszulázásnak vetjük alá. A szárítót 20 ezer fordulatszáim sebességgel működtetjük, a be­menő levegő hőmérséklete 120 °C, a kimenő levegő hőmérséklete 60 °C, a felhasznált levegő­áram mennyisége 1 m3/perc. A diszperzió kép­ződési sebessége 500 ml/óra. Fenti módon 20—50 mikron közötti szemicseméretű, 100 g lipáz­-tartalmú kapszula, állítható elő. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás enzimtartalmú mikrokapszulák elő­állítására, azzal jellemezve, hogy az enzimből vízben vagy víz és egy alacsony forráspontú szerves oldószer keverékében folyékony diszper­ziót képzünk, diszperziós közegként az enzim­mel szemben indifferens és hidrofil, 0,1'—20,0%­ban oldott kötőanyagot tartalmazó közeget al­kalmazunk, a diszperzióba az enzimmel szem­ben indifferens és a kötőanyag oldószerében oldhatatlan szilárd duzzadó anyagot juttatunk be a kötőanyag súly%-ára számítva 0,5—30-szoros mennyiségben, majd a diszperziót az enzim denaturálódási hőmérséklete, célszerűen 100 °C alatt porlasztó szárításnak vetjük alá. 2. Az 1. igénypont szerint eljárás foganato­sítási módja, azzal jellemezve, hogy kötőanyag­ként etilén-maleinsavanhidrid kopolimert, ka­zeint, dextrint, dextránt, gumiarábikumot, cellu­lózszármazékokat, polivinilalkoholt, agar-agart és nátriumalginátot használunk. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganato­sítási módja, azzal jellemezve, hogy szilárd duzzadó anyagként sziMciumdioxidot, agyagot, keményítőt, porított dextránt, zselatint, kazeint használunk. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganato­sítási módja, azzal jellemezve, hogy oldószer­ként vizet, acetont vagy rövidszénláncú alkoho-66 lókat használunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom