160082. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként helyettesített benzol-származékokat tartalmazó rovarírtó-szer

160082 21 22 nyomásértéknek felel meg a reaktorban és ez a nyomás csökken, amilyen mértékben a hidrogén felhasználödiik, hacsak a hidrogénezés közben újabb hidrogént nem adagolunk. Az utóbbi lépés azonban nem feltétlenül szükséges a szintézis során. 5 A szintézis második lépésében a fahéjsav hidrogénezésénél. kapott fenilpropionsav karboxil-csoportját hidroximetil-csoporttá redukáljuk litiumalumíniumhidrid segítségével, valamely iners oldószeres közegben, pl. dietiléter- 10 ben. A savat szilárd alakban adagolhatjuk a litiumalumíniumhidrid oldószerben készített oldatába. Jobb eredményeket érünk el, ha a savat oldószeres oldatában folyamatosan adagoljuk reakció közben. A hőmérsékletet 50 °C alatt 15 tartjuk, előnyösen azonban inkább kb. 35 °C alatt. Ha étert használunk oldószerként, akkor á reakció simán végbemegy az oldószer forrponthőmér sékletén. Az így kapott fenilpropanolt a következő lé- 20 pésben foszfortrihalogeniddel reagáltatjuk és így a hidroxilcsoportokat halogénnel helyettesítjük. Ezt a műveletet úgy végezzük, hogy az alkoholnak valamely iners oldószerben, pl. széntetrakloridban készített oldatához foszfortri- 25 halogenidet adunk. A halogénezési művelet gyengén exoterm és így a hőmérséklet a be^adagolási idő, alatt emelkedik. A foszfortrihalogenid teljes beadagolása után a reakciókeveréket rövid időre, pl. 5—30 percig 50—100 °C 30 közötti hőmérsékletre melegítjük, hogy a reakciót teljessé tegyük. Foszfortrihalogenidként előnyösen foszfortribromidot használunk. A harmadik szintézisműveletből kapott halogenidet trifenilfoszfinnel reagáltatjuk, célsze- 35 rűen valamely inert szénhidrogénes oldószerben, mint benzolban, toluolban vagy xilolban. A reakció eredményeképpen foszfoniumhalogenid képződik. A reakció hőmérséklete a propilhalogenid származék benzolgyűrűjében levő szubszr- 40 tituensektől függ. Egyes találmány szerinti vegyületeknél stabilitási probléma mutatkozik, ha 80 °C feletti hőmérsékleten dolgozunk. Erre azonban nincs szükség, mivel a reakció 80 °C körül simán végbemegy, ezen a hőmérsékleten 45 pedig nincsenek stabilitási problémák. Stabil reakciókomponenisek felhasználása esetén 80 °C feletti hőmérsékletet is alkalmazhatunk a reakciósebesség növelése érdekében. 50 Az utóbbi reakcióműveletben kaaott foszfoniumhalogenidek a legfontosabb közbenső termékeknek tekinthetők, a hatóanyagok előállítása szempontjából. A foszfoniumhalogenidek szerkezetét a B általános kénlet szemlélteti, ahol 55 Y szubsztituens jelentése a fenti, míg X szubsztituens halogén, pl. bróm- vagy klóratom. Különös jelentőségűek azok a foszfoniumbromidszármazékok, amelyekben Y szubsztituens m-metoxifenil-, p-roetoxifenil-, 3,4-metiléndioxi- 60 fenil- vagy 3,4-etiléndioxifenil-csoportot jelent. A szintézis befejező művelete abban áll, hogy a negyedik szintézis műveletből származó foszfoniumhalogenidet valamely bázis jelenlétében 6S a megfelelő ketonnal reagáltatjuk a jól ismert Wittig-reakció előírásai szerint. Ezt a reakciót oldószeres közegben, nitrogén-atmoszférában 0— 50 °C, előnyösen pedig 10—30 °C között vé^ gezzük. A Wittig reakció során felhasználható bázisok közül a nátriumhidridet, nátriumamidot vagy butillitiumot említjük, oldószerként pedig dimetilszulfoxidot vagy benzolt használunk. Jó eredményeiket értünk el, ha dimetilszulfoxidos közegben butillitium jelenlétében végezzük a reakciót. Az utóbbi szintézislépésben használt keton szerkezetét a C általános képletű vegyülettel szemléltetjük, amelyben Rt, ít> és R3 jelentése a fenti. A ketonok előállítására tetszés szerinti ismert módszer megfelel. Jól bevált módszert ismertetnek pl. a 67/5149 számú délafrikai szabadalomban. "^ A következő példák a találmány szerinti vegyületek előállítási eljárását ismertetik: A példa: 50 g 3,4-metiléndioxi-fahéjsavat 200 ml 2n káliumkarbonátos oldatban Parr-féle rázóberendezésbe adagolunk és ehhez 0,5 g 5%-os palládiumra felvitt aktívszén katalizátort adunk. A reaktorba 2,1 ata nyomásig hidrogént vezetünk be. A reakciót addig folytatjuk, míg 0,26 mól hidrogén abszorbeálódik (kb. 4 óra). A reakció befejezése után a keveréket leszűrjük, hogy a katalizátort eltávolítsuk. A katalizátor kiszűrése után a keveréket megsávanyítjuk és így 95%-os hozammal a kívánt 3,4^metiléndioxi-fenilpropionsavhoz jutunk. B példa: 13,2 g litiumalumíniumhidridet 500 ml vízmentes éterben szuszpendálunk, majd a szuszpenzióhoz kisebb részletekben szilárd alakban, szobahőmérsékleten élénk keverés közben 45 g A példa szerint előállított 3-(3,4-metiléndioxifeml)-propionsavat adunk. A sav beadagolása után a reakciókeveréket visszafolvató hűtő alkalmazásával egy éjjelen keresztül forraljuk. Forralás után a reakciókeveréket 0—10 °C közötti hőméréskletre lehűtjük és a megadott sorrendben 13,2 ml vizet, 13,2 ml 15%-os nátriumhidroxid oldatot, majd 39,6 ml vizet adunk hozzá. A reakciókeveréket szobahőmérsékleten még 1 óra hosszat keverjük, majd a reakciókeverékből a sókat eltávolítjuk, az éteres fázist elkülönítjük és magnéziumszulfát felett szárítjuk. A szárított éteres fázist csökkentett nyomáson bepároljuk, amikor 41.5 g nyers 3-(3 4--metiléndioxifenill-propilalkoholhoz jutunk, amelyet a következő reakcióműveletek során tisztítás nélkül felhasználunk. A karboxil-csoport redukciójánál jobb eredményeket érünk el, ha a savat oldat alakjában bizonyos idő alatt adagoljuk a litiumaluminiumhidrid szuszpenziójához. 11