160046. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-metil-0-(2-etilmerkapto-metil)-fenil-karbaminsav- észter előállítására

160046 3 4 juk. Ide tartoznak előnyösen az alkálihidroxi­dok, így a nátrium- és kálium-hidroxid, az al­kálikarbonátok, így a nátriurrikanbonát és az aminők, így a trietilamin és piridin. A reaikcióhőímérsékleteket széles határok kö- 5 zött változtathatjuk. Általában —10 °C és 150 °C közötti, előnyösen -40 °C és 40 °C közötti hőmérsékleteken dolgozunk. Az eljárásokat általában normál nyomáson valósítjuk meg. 10 A találmány szerinti eljárások megvalósítá­sakor a kiindulási anyagokat általában ekviva­lens mennyiségekben adagoljuk, csak b) eljá­rásban használjuk a foszgént feleslegben. A b) eljárás első lépésében előnyösen 7 alatti 15 pH-értéken, a c) eljárás első lépésében előnyö­sen k'b. 8-as pH-értéken dolgozunk. A reakcióelegyet a szokásos módon dolgozzuk fel. A találmány szerinti hatóanyag fitotoxicitasa 2 o és a melegvérű állatokra gyakorolt toxicitása kicsi, inszekticid hatása erős. A hatóanyagot ezért jó eredménnyel alkalmazhatjuk kárté­kony szívó és faló rovarok és dipterák irtá­sára. A hatás gyorsan bekövetkezik és sokáig 25 tart. A szívó rovarokhoz tartoznak lényegében a levéltetvek, így az őszibaraökfalevéltetű (Myzus persicae), a fekete répalevéltetű (Doralis fabae); a pajzstetvek, így az oleander pajzstetű (Aspi- 3Q diodus hederae), kehelypajzstetű (Lecanium hes­peridum), Pseudococcus maritimus; a hólyagos­lábúak (Thysanoptera), így a Hercinothrips fe­moralis és a poloskafélék, így a répapoloska (Piesma quadrata) és az ágyipoloska (Cimex lee- 3& tur alius). A faló rovarokhoz, tartoznak lényegében a lepkehernyök, így a káposztamoly (Plutella ma­eulipennis), gyapjaslepke (Lymantria dispar); a bogarak, így a gabonazsizsik (Sitophilus gra- 40 narius), burgonyabogár (Leptinotarsa decemli­neata), valamint a talajban élő fajok, így a drótféreg (Agriotes spec.) és a májusi cserebo­gár (Melolomtha melolontha); a csótányok, így a német csótány (Blatella germanica), amerikai g csótány (Periplaneta americana); az egyenes­szárnyúak (Orthoptera), így a házi tücsök (Gryl­lus domesticus); a termeszek, így a Reticuliter­mes; a hártyásszárnyúak (Hymenoptera), így a hangyák. A kétszárnyúakhoz (Diptera) tartoznak külö­nösen a legyek, így a közönséges muslica (Dro­sophila melanogaster), a földközitengeri gyü­mölcslégy (Ceratitis capitata), a házilégy (Mus­ca domestica) és a szúnyogok, így az Aedes aegypti. A hatóanyag különösein erős szisztémikus ha­tással tűnik ki. A találmány szerinti hatóanyagot a szokásos készítményekké alakíthatjuk, így oldatokká, emulziókká, szuszpenziókká, porokká, paszták­ká és szemcsékké. Ezeket ismert módon állít­juk elő, pl. úgy, hogy a hatóanyagot vívőanya­gokkal, így folyékony oldószerekkel és/vagy szilárd hordozóanyagokkal és adott esetben felületaktív szerekkel, tehát emulgeáló- és/vagy diszpergálószerekkel Összekeverjük. Ha vivő­anyagként vizet használunk, segédoldószerként alkalmazhatunk pl. szerves oldószereket is. Fo­lyékony oldószerként lényegében az aromás szénhidrogének, így xilol és benzol, klórozott aromás szénhidrogének, így klórbenzolok, pa­raffinok, így ásványolaj frakciók, alkoholok, így metanol és butanol, erősen poláris oldó­szerek, így dimetilformamid és dimetilszulfoxid, valamint a víz jönnek szóba; szilárd hordozó­anyagként a természetes kőlisztek, így a kao­lin, agyagföld, talkum és kréta, szintetikus kő­lisztek, így a finomra diszpergált kovasav és a szilikátok; emulgeálószerként a nem ionos és anionos emulgeátorok, így a polioxietilénzsír­savészterek, polioxietilénzsíralkoholéterek, pl. alkilarilpoliglikoléterek, alkilszulfonátok és aril­szulfonátok; diszpergálószerként pl. a lignin, szulfitszennylúgok és metilcellulóz. A hatóanyag a készítményben előfordulhat egyéb ismert hatóanyagokkal összekeverve-is. A készítmények általában 0,1—95 súly%, elő­nyösen 0,5—90 súly% hatóanyagot tartalmaz­nak. A hatóanyagot önmagában, készítményei alak­jában és az azokból készített felhasználási for­mák, így alkalmazásra kész oldatok, emulziók, szuszpenziók, porok, paszták és szemcsék alak­jában alkalmazhatjuk. Az alkalmazás a szoká­sos módon történik, pl. permetezés, porlasztás, porozás, öntözés, csávázás és inkrusztálás út­ján. A hatóanyagkoncentrációkat az alkalmazás­ra kész készítményekben tág határok között változtathatjuk. Általában 0,0001 súly% és 5 súly%, előnyösen 0,0005 súly% és 1 súly% kö­zé esnek. Bizonyos alkalmazási eljárások esetén tömé­nyebb, pl. 10—80 súly% hatóanyagtartalmú ké­szítményeket is alkalmazhatunk, pl. az ún. ultra low volume eljárás esetében. A találmány szerinti hatóanyag mikróbaölö hatást is mutat, ezért a technikai fertőtlenítés­ben gombák és baktériumok irtására használ­hatjuk. A találmány szerinti vegyület hatásának be­mutatására az alábbi példákat adjuk meg. A. példa: Myzus-iprőba ('kontakt hatás) Oldószer: 3 súlyrész dimetilformamid. Emulgeátor: 1 súlyrész alkilarilpoliglikoléter. Célszerű hatóanyagkészítmény előállítása cél­jából 1 súlyrész hatóanyagot összekeverünk a megadott mennyiségű oldószerrel, amely a meg­adott mennyiségű emulgeátort tartalmazza, és a konoentrátumot vízzel a kívánt koncentráció­ra hígítjuk. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom