160011. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a bisz-(4-hidroxifeni.)-(piridil-2-metán és a (4-hidroxifenil)-(4-metoxifenil)-(piridil-2)-metán kénsavas félészterének és sóiknak előállítására

1«0O11 3 4 vid idő alatt, általában 30—60 perc alatt végbemegy. A reakciót célszerűen oldószerben végezzük. A kéntrioxid-addíciós vegyületek reagáltatásánál használt oldószerek megfelelnek az amidoszulfohsavval végzett reakcióban is; ezek közül különösen a dimetilformamid vált be. A klórszulfonsavas észterezést bázis, célszerűen egy tercier szerves bázis jelenlétében és előnyösen oldószerben végezzük. A reakció Q °C körül folyik, és szobahőmérsékleten fejeződik be, de a klórszulfonsav nagyabb hígítása esetében a reakció már kezdettől fogva szobahőmérsékleten hajtható végre. Oldószerként előnyösek a szerves oldószerek, különösen az aprotikus-poláris oldószerek, mint a piridin, vagy klórozott szénhidrogének, mint a kloroform. A reakció során keletkező olyan I általános képletű kénsavfélésztert, amelyben X<+> egy proton, előnyösen nem szabad alakban, hanem sójaként különítjük el. Ezt alkálikarbonátok, alkálilúgok vagy NH2R általános képletű aminők — ebben a képletben R a fenti jelentésű — utólagos hozzáadásával érjük el. Ha egy I általános képletű alkálisót állítunk elő, akkor alkálikarbonátok használata különösen előnyös, mivel az alkálikarbonátok a nem reagált II általános képletű vegyületekkel közönséges körülmények között nem képeznek sókat. így az átalakulatlan II általános képletű vegyületeket leszívatással és/vagy kirázással, például kloroformmal, könynyen eltávolíthatjuk. Természetesen az olyan I általános képletű szabad kénsavfélésztereket, amelyek képletében X<+> proton, alkálilúgok hozzáadásával is átalakíthatjuk alkálisóikká; az átalakulatlan II általános képletű kiindulási vegyület leválasztását ebben az esetben például bázis, majd sav hozzáadásával végezzük, amíg egy meghatározott pH értéket érünk el. Az átalakulatlan kiindulási vegyületet ekkor például kloroformos kirázással távolíthatjuk el. A kéntrioxidnak tercier aminokkal és éterrel alkotott addíciós vegyületei az irodalomból ismeretesek, és nagyon egyszerűen állíthatók elő [Houben—Weyl: Methoden der organischen Chemie IX, 503—508, 1955; Inorganic Syntheses II, 173—174, (1946) és Sunter, Evans és Kiefer; J. Am. Chem. Soc. 60, 538—540 (1938)]. Az amidOszulfonsav és a klórszulfonsav nagyiparilag előállított kiindulási anyagok. A bisz-(4-hidroxifenil)-(piridil-2)-metán előállítása a 951 987 és 951 988 számú, a (4-hidroxifenil)-(4-metoxifenil)-(piridil-2)-metán előállítása pedig az 1 086 702 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalmi leírásból ismeretes. Az új I általános képletű vegyületek azonos mennyiségekre vonatkoztatva ugyanolyan jó vagy jobb hashajtó hatásúak mint a hashajtószerként ismeretes bisz-(4-hidroxifenil)-(piridil-2)-metán és (4-hidroxifenil)-(4-metoxifenil)~(piridil-2)-metán. A hashajtó hatást normálisan táplált patkányokon az anyag perorális beadásával vizsgáltuk. A bélsarat két, négy, nyolc és huszonnégy óra után vizsgáltuk a meghajtott állatok százalékos arányának meghatározásával. A találmány szerinti eljárással előállítható új I általános képletű vegyületekhez kémiai szer-5 kezet tekintetében közelálló ismert vegyületek a bisz-(4-hidroxifenil)-(kinolil-2)-metán savaddíciós sói (154 725. sz. magyar szabadalmi leírás.) Ezek azonban vízben oldhatatlanok, és ezért hasonló hashajtó hatás kiváltására kb. tízszer ak-10 kora adagra van belőlük szükség, mint a találmány szerint készült vegyületekből. A 277 247 számú osztrák szabadalmi leírás is hasonló szerkezetű vegyületeket ismertet, ame-15 lyek azonban nem tartalmaznak szabad parahelyzetű hidroxilcsoportot vagy metoxicsoportot. Bonyolultabb és költségesebb eljárással, Raney-nikkellel való dehalogénezéssel készülnek. 20 A következő példák közelebbről megvilágítják a találmányt. 1. példa 2b A bisz-(4-hidroxifenil)-(piridil-2)-metán-monokénsavfélészter káliumsója 13,8 g bisz-(4-hidroxifenil)-(piridil-2)-metánnak 75 ml dimetilformamiddal készült oldatához 30 szobahőmérsékleten 9,2 g 1,4-oxatián-kéntrioxid-adduktot adunk, 3 óra hosszat keverjük, a reakciókeveréket 12 órán át állni hagyjuk, majd 100 ml vízbe öntjük, és 9,6 g káliumkarbonátot adunk hozzá. A kezdetben víztiszta oldatból rö-35 vid idő után átalakulatlan bisz-(4-hidroxifenil)-(piridil-2)-metán válik ki, ezt kiszűrjük. A szüredéket 2 ízben 100—100 ml kloroformmal kirázzuk, és a kirázott kloroformos fázist eltávolítjuk. A vizes oldatot vízsugárvákuumban 40 60—80 °C-on szárazra bepároljuk, a maradékot 100 ml dimetilformamiddal 90—100 C°-ra melegítjük, és forrón leszűrjük. A szüredékből vákuumban eltávolítjuk az oldószert. A maradékot 150 ml metanollal felforraljuk, majd szobahőmér•45 sékletre lehűtjük, és a szilárd anyagot kiszűrjük. A szüredékből 12 órai állás után 6 g bisz-(4--hidroxifenil)-(piridil-2)-metán-monokénsavfélészter-káliumsó kristályosodik ki. Tottoli-féle olvadáspont-meghatározó készü-50 lékben az anyag 270—273 °C-on elbomlik. Összetétel számított: C 5'4,6, H 3.57, N 3,54, S 8,1, K 9,9% 55 talált: C 54,9, H 3,78, N 3,55, S 8,7, K 10,4% 2. példa: A bisz-(4-hidroxifenil)-(piridil-2)-metán-monokénsavfélészter káliumsója 55,4 g bisz-(4-hidroxifenil)-(piridil-2)-metánnak 200 ml vízmentes piridinnel készült oldatá-10 15 35 40 45 50 55 60 2