159980. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tercier alkenolok izomerizálására

159980 R», vagy telítetlen —R— alkilóncsoportot alkothatnak, és ez adott esetben ha­logénatominal vagy alkil-, cikloalkil-, aril-, aralkil-, hidroxil-, alkoxi-, acil­vagy adloxicBoportokkal lehet szub­sztátuálva, vagy szénlánca heteroato­mokkal, például oxigén-, nitrogén­vagy kéniatominal, vagy funkciós cso­portokkal, például —CO— vagy —CO—NH—csoporttal vagy cikloal­kilén- vagy arilóncsoporttal tehet megszakítva, és hidrogénatomot jelent, vagy jelentése azonos Rí és R2 (a) alatt megadott jelentésével. Különösen érdekesek a találmány szerinti eljárásban azok az I általános képletű alkoho­lok, amelyek képletében R3 hidrogénatomot je­lent. Rí, R2 és R3 előnyösen összesen 2—30 szén­atomot tartalmaznak, és Rí és R2 közül lega­lább az egyik 1—15 szénatomos, telített vagy telítetlen, adott esetben szubsztituált alkileso­port. Az I általános képletű alkenolok izomerizá­lásával előállított primer és szekunder alkeno­lok általában az Rí \ C=CH—CHOH—R3 II R2 általános képletű a-alkenolok — ebben a kép­letben Rí, R2 és R 3 a fenti jelentésűek —. Mindamellett, abban az esetben, ha Rí és R2 együtteseri egy kétértékű csoportot, például adott esetben szubsztituált pentametilénesopor­tot alkotnak, akkor egy ^-alkenol keletkezik intraciklikus kettőskötéssél. A találmány szerinti eljárásban használható katalizátorok az Vb—VHb oszlopok átmeneti fémjeinek szervetlen vagy szerves vegyületei, előnyösen vanadium-, nióbium-, molibdén-, volfrám- vagy réniumvegyületek. Ezek közül megemlíthetjük a halogenidokat, kalkogenidokat, kalkohalogenidokat, nitrozo­kloridokat, nitrozilhalogenidokat, szervetlen oxosavak sóit (mint a szulfátok, nitrátok, fosz­fátok, karbonátok, arzenitek, arzénatok, germa­nátok, perklorátok, szulfitok, nitritek), az Vb— VHb oszlopok átmeneti fémjeinek a periódu­sos rendszer más fémjeivel alkotott vegyes sóit, az alifás, cikloalifás vagy aromás szerves sa­vak sóit (mint az acetátok, propionátok, sztea­rátok, benzoátdk, oxalátök, szukeinátok, szul­fonátoik, tartarátok, citrátok, szalicilátok, naf­toátok) és az Vb—VHb oszlopok átmeneti fém­jeinek alfcoholátjait és fenolátjait. Ezek a sók, alkoholátok és fenolátok fém­oxidcsoportok sód, például vanadil- vagy mo­libdenilsók is lehetnek. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 Az említett fémek szervetlen vagy szerves származékaiként megemlíthetjük még egy vagy több ilyen fém alkotta savak sóit és észtereit, mint a vanadátokat, niobátokat, tantálatokat, moiibdátokat, volframátokat, renátokat; az analóg per-, poli-, orto-, méta-, piro-, tio- és halogenovegyületeket; olyan vegyes sókat és észtereket, mint a volfraimovanadátok, foszfo­molibdátok, tartarátoniobátok, cirkonovolfra­mátok, molibdocitrátök, -formiátok, -laktátok, -maleátok, -mandelátok, -mukátok, -oxalátok, -kinátok, -szacharátok, -tartarátok és volfra­mátok; megfelelnek továbbá a kelátok, mint az acetilacetonátok, adott esetben szubsztituál­va alifás vagy cikloalifás csoportokkal vagy halogénatomokkal; a benzoilaeetonátok, glioxi­mátok, kinoleinátok, szalicilaldehidátok, benzil­hidroxamátok; az etiléndiamin, a,a'-bipiridil, o-nitrozofenol, /í-nitrózonaftol, szalicilaldimidin és porfirin származékok; ugyancsak felhasznál­hatók a fémeknek vagy sóiknak koordinációs komplexei például szénmonoxiddal, monoolefi­nekkel, diolefinekkei, poliolefinekkel, acetilén­nel, cilklopentadiénmel, ammóniával, oianidok­kal, nitrogéntartalmú tercier bázisokkal, fosz­finokkal, arzinokkal, sztibinefckel és nitrilek­kel; felhasználhatók végül a szerves fémvegyü­letek, mint az alkilfémek. Különösen alkalmasak a találmány szerinti eljárás megvalósítására az olyan katalizátorok, amelyek a következő képletű csoportok egyi­két tartalmazzak: -M=0 III _M - 0= V _Q—M=0 IV —O—M ~ 0= VI — ezekben a képletekben M a fématomot je­lenti, amelyhez egy vagy több ionos vagy ko­valens kötéssel más atomok csatlakozhatnak. A katalizátorok e csoportjához tartoznak a fémoxidok, a fémek oxosavszármazékainafe sói és észterei, a fémoxidionok sói és kelátok, mint a ^-diketoraszármazékök. A katalizátort alkotó fémvegyület egy hor­dozóra lehet leválasztva. Alkalmas hordozó­ként korlátozás szándéka nélkül megemlíthet­jük az aktív alumíniumoxidot és sziliciuimdi­oxidot, a horzsakövet, a derítőföldet, a kova­földet, az aktívszenet. A katalizátor fémtartalma a reagáló anya­gok súlyához viszonyítva rendszerint megha­ladja a 0,0001 s%-ot, és előnyösen 0,05 és 2 s% között van. Ennél nagyobb mennyiségű katalizátor is alkalmazható, de ennek nincs semmi előnye. A katalizátor a reakcióközegben oldható vagy oldhatatlan lehet. A katalizátorhoz kis mennyiségiben egy katalizátort vagy aktivátort adhatunk. Katalizátorként korlátozás szándéka nélkül megemlíthetjük az alkoholokat, Lewis­bázisofcat, mint az ammónia, aminők, foszfi­nofc, arzinok, sztibinek és bizmutinök, az adott reakciókörülmények között Lewis-toázisokat fel­szabadító vegyületeket, mint az ammóniumsók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom