159976. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biológiai anyagok tartósítására

15Ö976 11 . 12 A második 15' tömítőgyűrű biztonsági felada­tokból kerül a dugattyúra. Az utóbbi tömítő­gyűrű is az előzőekhez hasonló részekből (16' és 22') tevődik össze, de irikálbb csatlakozó, mint egymás utáni elrendezésben készül, hogy a csúszó súrlódást csökkentsük. Ha ugyanis a két tömítőgyűrű a 15 gyűrűhöz teljesen ha­sonló kivitelben készül, akkor a csúszósúrlódás túl nagy. A meghajtott dugattyú külső felületének olyan kiképzést kell kapnia, 'hogy az edény belsejével és a gyűrűkkel azonos feladat betölté­sére alkalmas legyen. Vagyis a vért nem nedvesítő, könnyen autokláv ózható kivitel szük­séges, amely a vörös vértestek esetleges sérülé­sét sem okozhatja. Saválló acélból készült dugattyú megfelelőnek bizonyul erre a célra. Az edény tömítésére és nyomás kifejtése cél­jából a 17 aeélsjapkát .csavarmenettel illesztjük az edény 18 végéhez. A csavarmenet menet­emelkedése tetszés szerinti lehet, azonban a menet mélységének elegendőnek kell lenni a várható belső nyomással szem'beni ellenállóké­pesség tekintetében. A csavar menetemelkedé­sét illető meggondolás szerint ez jól használ­ható eszköz arra, hogy előkompresszió közben az edény acélsapkáját keresztben elforgassuk. 25 mm-enlként számítva 7 csavarmenet elegen­dőnek bizonyult ahhoz, hogy a csavart 450 mm hosszú emelőkarral ellátott csavarkulccsal el­forgatni lehessen. A 17 acélsapka és a 14 dugattyú között a 19 acélgolyó szolgál súrlódást csökkentő szerv­ként. Mint az ábrából is kitűnik, az acélgolyó jobb beágyazása érdekében mind az acélsapka, mind a dugattyú gömb alalkú mélyedéssel van ellátva. Ilyen elrendezés mellett a dugattyú egyenes vonalban kis szöget bezáró nyomaték­kal működtethető. A dugattyú könnyebb el­távolítása céljából egy 20 belső csavarmenetet alkalmazunk, amelyet az ábrán nem látható lehúzó szerszámmal kapcsolunk össze. Az edényen elhelyezett és az ábrán is lát­ható 13 manometer pontosan jelzi az élő­kompresszió és a végső nyomás értékét, azon­ban ez a manometer csak helyi ellenőrzésre szolgál, ehelyett az edény manometer ellátott részén nyomáshatárt jelző indikátort (pl. szín­jelző dugattyút) is alkalmazhatunk, vagy a nyomásérték mérését teljesen mellőzzük. Ez utóbbi egyszerű eszközökkel elérhető, ha az edény belméretót és a csavar menetemelkedé­sét pontosan beszabályozzuk és az acélsaokát, továbbá az edény külső részeit pontosan meg­jelöljük, hogy a csavarmenetek és a belső nyo­más viszonya a kezelőszemélyzet részére köny­nyen meghatározható legyen. Így pl. az ábrán szemléltetett kivitelű és 0,55 liter belméretű, to­vábbá 19,05 mm átmérőjű dugattyúhoz meg­közelítően 3,10 mm löket szükséges ahhoz 4 C°­on, hogy 281 kg/cm2 előkampressziót fejtsem ki. A löket és a nyomás viszonya 4 C°-on tehát az acélsapkán és az edény külső részein megjelöl­hető. A 11 és 12 nyílások, továbbá a 21 táguló edényrósz közötti távolságnak természetesen elegendőnek kell lepni ahhoz, hogy az eljárás közben a megkívánt legnagyobb előkompresszió mértékének megfelelően a dugattyú mozgását lehetővé tegye. A levett vért a donortól közvetlenül az edénybe visszük át (amelyet előzőleg sterile­zünk), vagy közvetett úton egy zárt műanyag­rendszerbe visszük és onnan az edénybe at­omijuk. Mindkét esetben a műanyag tároló­edénynek, vagy az acél tárolóedénynek elegendő mennyiségben antikoagulánst kell tartalmazni^ ACD (trinátniumcitrát, dextróz, citromsav) anti­koiaguíáns alkalmazása esetén 100 ml vérre 15 ml antikoagulánst adagolunk. Egy újabb és az előzőnél talán előnyösebb CPD (trinátriumcit­rát, citromsav, mononátriuimfoszfát, dextróz) antiikoaguláns alkalmazásakor 100 ml vérre 14 ml antikoagulánst veszünk. Mindkét esetben a vért úgy öntjük az edénybe, hogy a dugattyú visszahúzott állapotban legyen, vagyis a nyílást az edény üreges része felé szabaddá tegye. Ma­gát az edényt a két függőleges irányban el­helyezett nyíláshoz képest betöltés közben 45--60°-os szög alatt ferdén tartjuk és a vért az alacsonyabb helyzetű nyíláson vezetjük be, míg az az edényt teljesen megtölti. (Az utóbbi eset­ben a vérszint a magasabban elhelyezett nyílás­nál megjelenik.) A vér betöltése után a dugattyút a vérrel érintkezésibe hozzuk és az acélsapkát az edény­re rácsavarjuk. Az edény hőmérsékletét lezárás után a lehető leggyorsabb ütemben 4 °C-ra hűtjük. Az edény hűtését legegyszerűbben úgy oldhatjuk meg, hogy azt állandó hőmérsékletű fürdőbe mártjuk. Amint a vér hőmérséklete az edényen belül csökken, térfogatkontrakció is bekövetkezik. A dugattyú szabadon mozog a térfogatkontnaikció irányában, ennek megfele­lően a dugattyú-vér közötti érintkezés fenn­tartható. Annikor az edény és a bennelevő vér hőmérséklete 4 °C-on állandósul, akkor az acél­sapkát befelé csavarjuk, míg pl. 415 kg/cm5 pozitív nyomást (előkompresszió) fejt ki a zárt térben elhelyezett vérre. Ez az előkompresszió kb. a térfogat 3,4%-ának felel meg. Az adott hőmérsékleten és nyomáson az edény nettó tér­fogatában bekövetkező emelkedés egytized "Zó­nái kisebb. Ez a térfogatnövekedés a nyomás által kifejtett deformációt jelzi, leszámítva be­lőle a 4 °C hőmérsékletnek megfelelő tér­fogatkontrakciót. Az előírt előkompressziós nyomást szabályo­zott ütemben fejtjük ki előnyösen percenként 70 kg/cm2 vagy ennél kisebb nyomásemelkedés­sel. A nyomásnövekedés linearitását messze­menő mértékben biztosítjuk, hogy elkerüljük a helyi nyomásnövekedéseket, amely membrán felhasadáshoz, továbbá a sejtek egyensúlyának megbomlásához vezethet. A lineáris nyomás-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 R

Next

/
Oldalképek
Tartalom