159976. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biológiai anyagok tartósítására
15Ö976 11 . 12 A második 15' tömítőgyűrű biztonsági feladatokból kerül a dugattyúra. Az utóbbi tömítőgyűrű is az előzőekhez hasonló részekből (16' és 22') tevődik össze, de irikálbb csatlakozó, mint egymás utáni elrendezésben készül, hogy a csúszó súrlódást csökkentsük. Ha ugyanis a két tömítőgyűrű a 15 gyűrűhöz teljesen hasonló kivitelben készül, akkor a csúszósúrlódás túl nagy. A meghajtott dugattyú külső felületének olyan kiképzést kell kapnia, 'hogy az edény belsejével és a gyűrűkkel azonos feladat betöltésére alkalmas legyen. Vagyis a vért nem nedvesítő, könnyen autokláv ózható kivitel szükséges, amely a vörös vértestek esetleges sérülését sem okozhatja. Saválló acélból készült dugattyú megfelelőnek bizonyul erre a célra. Az edény tömítésére és nyomás kifejtése céljából a 17 aeélsjapkát .csavarmenettel illesztjük az edény 18 végéhez. A csavarmenet menetemelkedése tetszés szerinti lehet, azonban a menet mélységének elegendőnek kell lenni a várható belső nyomással szem'beni ellenállóképesség tekintetében. A csavar menetemelkedését illető meggondolás szerint ez jól használható eszköz arra, hogy előkompresszió közben az edény acélsapkáját keresztben elforgassuk. 25 mm-enlként számítva 7 csavarmenet elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a csavart 450 mm hosszú emelőkarral ellátott csavarkulccsal elforgatni lehessen. A 17 acélsapka és a 14 dugattyú között a 19 acélgolyó szolgál súrlódást csökkentő szervként. Mint az ábrából is kitűnik, az acélgolyó jobb beágyazása érdekében mind az acélsapka, mind a dugattyú gömb alalkú mélyedéssel van ellátva. Ilyen elrendezés mellett a dugattyú egyenes vonalban kis szöget bezáró nyomatékkal működtethető. A dugattyú könnyebb eltávolítása céljából egy 20 belső csavarmenetet alkalmazunk, amelyet az ábrán nem látható lehúzó szerszámmal kapcsolunk össze. Az edényen elhelyezett és az ábrán is látható 13 manometer pontosan jelzi az élőkompresszió és a végső nyomás értékét, azonban ez a manometer csak helyi ellenőrzésre szolgál, ehelyett az edény manometer ellátott részén nyomáshatárt jelző indikátort (pl. színjelző dugattyút) is alkalmazhatunk, vagy a nyomásérték mérését teljesen mellőzzük. Ez utóbbi egyszerű eszközökkel elérhető, ha az edény belméretót és a csavar menetemelkedését pontosan beszabályozzuk és az acélsaokát, továbbá az edény külső részeit pontosan megjelöljük, hogy a csavarmenetek és a belső nyomás viszonya a kezelőszemélyzet részére könynyen meghatározható legyen. Így pl. az ábrán szemléltetett kivitelű és 0,55 liter belméretű, továbbá 19,05 mm átmérőjű dugattyúhoz megközelítően 3,10 mm löket szükséges ahhoz 4 C°on, hogy 281 kg/cm2 előkampressziót fejtsem ki. A löket és a nyomás viszonya 4 C°-on tehát az acélsapkán és az edény külső részein megjelölhető. A 11 és 12 nyílások, továbbá a 21 táguló edényrósz közötti távolságnak természetesen elegendőnek kell lepni ahhoz, hogy az eljárás közben a megkívánt legnagyobb előkompresszió mértékének megfelelően a dugattyú mozgását lehetővé tegye. A levett vért a donortól közvetlenül az edénybe visszük át (amelyet előzőleg sterilezünk), vagy közvetett úton egy zárt műanyagrendszerbe visszük és onnan az edénybe atomijuk. Mindkét esetben a műanyag tárolóedénynek, vagy az acél tárolóedénynek elegendő mennyiségben antikoagulánst kell tartalmazni^ ACD (trinátniumcitrát, dextróz, citromsav) antikoiaguíáns alkalmazása esetén 100 ml vérre 15 ml antikoagulánst adagolunk. Egy újabb és az előzőnél talán előnyösebb CPD (trinátriumcitrát, citromsav, mononátriuimfoszfát, dextróz) antiikoaguláns alkalmazásakor 100 ml vérre 14 ml antikoagulánst veszünk. Mindkét esetben a vért úgy öntjük az edénybe, hogy a dugattyú visszahúzott állapotban legyen, vagyis a nyílást az edény üreges része felé szabaddá tegye. Magát az edényt a két függőleges irányban elhelyezett nyíláshoz képest betöltés közben 45--60°-os szög alatt ferdén tartjuk és a vért az alacsonyabb helyzetű nyíláson vezetjük be, míg az az edényt teljesen megtölti. (Az utóbbi esetben a vérszint a magasabban elhelyezett nyílásnál megjelenik.) A vér betöltése után a dugattyút a vérrel érintkezésibe hozzuk és az acélsapkát az edényre rácsavarjuk. Az edény hőmérsékletét lezárás után a lehető leggyorsabb ütemben 4 °C-ra hűtjük. Az edény hűtését legegyszerűbben úgy oldhatjuk meg, hogy azt állandó hőmérsékletű fürdőbe mártjuk. Amint a vér hőmérséklete az edényen belül csökken, térfogatkontrakció is bekövetkezik. A dugattyú szabadon mozog a térfogatkontnaikció irányában, ennek megfelelően a dugattyú-vér közötti érintkezés fenntartható. Annikor az edény és a bennelevő vér hőmérséklete 4 °C-on állandósul, akkor az acélsapkát befelé csavarjuk, míg pl. 415 kg/cm5 pozitív nyomást (előkompresszió) fejt ki a zárt térben elhelyezett vérre. Ez az előkompresszió kb. a térfogat 3,4%-ának felel meg. Az adott hőmérsékleten és nyomáson az edény nettó térfogatában bekövetkező emelkedés egytized "Zónái kisebb. Ez a térfogatnövekedés a nyomás által kifejtett deformációt jelzi, leszámítva belőle a 4 °C hőmérsékletnek megfelelő térfogatkontrakciót. Az előírt előkompressziós nyomást szabályozott ütemben fejtjük ki előnyösen percenként 70 kg/cm2 vagy ennél kisebb nyomásemelkedéssel. A nyomásnövekedés linearitását messzemenő mértékben biztosítjuk, hogy elkerüljük a helyi nyomásnövekedéseket, amely membrán felhasadáshoz, továbbá a sejtek egyensúlyának megbomlásához vezethet. A lineáris nyomás-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 R
