159953. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szalicilanalidek előállítására

199953 tekké redukáljuk. A redukciót bármely, a nitrocsoport amino-csoporttá alakítására képes redukáló szerrel vagy rendszerrel, így pl. sztannoklorid-sósavas, vaspor-híg ecetsavas, vaspor-híg sósavas rendszerrel, vagy katalitikus hidrogénezéssel végezhetjük. A redukciót célszerűen katalitikus hirdogénezés útján hajtjuk végre, oldószer, pl. dioxán, alkohol, aceton, etilacetát, éter vagy hasonló anyagok jelenlétében. Katalizátorként pl. Raney-nikkelt, palládiumot vagy platinát alkalmazhatunk és a hidrogénezést szobahőmérséklet és 150 C° közötti hőmérsékleten végezhetjük. A reakció kb. 3 ekvivalens hidrogén felvétele után általában leáll — ellenkező esetben a reakciót leállítjuk, majd a katalizátort rendszerint szűréssel eltávolítjuk és a szűrletet a diazotálási lépéshez használjuk fel. A diazotálási lépésben felhasználásra kerülő oldószer minőségétől függően a szűrletet közvetlenül tovább reagáltathatjuk, vagy az oldószert eltávolítjuk és a maradékot a diazotálási lépéshez alkalmas oldószerben oldjuk. Nyilvánvaló, hogy ha a megfelelően helyettesített amino-vegyületek készen a rendelkezésünkre állnak, úgy a redukciós lépést elhagyhatjuk és az eljárás első lépése a diazotálás lesz. Az amino-vegyületek diazotálását úgy hajtjuk végre, hogy a megfelelően helyettesített, III általános képletű aminofeniltio- vagy aminofenoxiszalicilanilid-származékokat salétromsavval reagáltatjuk. Az egyik előnyös eljárásváltozat szerint a szalicilanilid-származékot megfelelő oldószerben, pl. acetonitrilben, dioxánban, tetrahidrofuránban, rnetilcelloszolvban vagy izopropanolban oldjuk, és az oldatot keverés közben kb. 1 ekvivalens kívánt fémsót tartalmazó, nitrogénoxiddal telített oldathoz adjuk. A felhasznált fémsó minősége attól függ, hogy klóratomot, brómatomot, vagy ciano-csoportot kívánunk bevinni az aromás gyűrűbe. A fémsók kationja pl. réz, kobalt vagy vas-ion lehet. Fémsókként előnyösen rézsókat, pl. kuprikloridot, kupribromidot vagy kupricianidot alkalmazunk. A reakciót finoman eloszlatott réz^, cinkpor, vagy rézszulfát-oldat hozzáadásával gyorsíthatjuk ezeket a vegyületeket katalitikus mennyiségben használhatjuk fel. Ha salétromossavat szolgáltató vegyületként nitrogénoxidot alkalmazunk, a reakciót általában szobahőmérsékleten, nitrogénoxid-atmoszférában végezzük, és a rakció teljessé tétele érdekében 1—2 órán át keverjük az elegyet. A reakciót azonban 15 és 50 C° közötti hőmérsékleteken is végrehajthatjuk. Ezután a reakcióelegyhez vizet adunk és így a képződött IV általános képletű fémkomplex közbenső termékeket elbontjuk, majd a kapott oldatot savval, pl. híg sósavval vagy híg brómhidrogénsavval megsavanyítjuk. A vizes oldatot megfelelő oldószerrel, pl. klórbenzollal extraháljuk, az extraktumot betöményítjük, és a maradékból megfelelő oldószerrel, pl. petroléterrel kiesapjuk a kapott I általános képletű helyettesített szalicilanilid-származékot. A nyers terméket összegyűjtjük, és szűréssel, átkristályosítással, vagy más ismert módszerrel tisztítjuk. 10 15 20 35 40 45 50 55 60 A diazotálási savas vizes oldatban, pl. vizes sósavoldatban, ecetsavban, vagy vizes kénsavoldatban is végrehajthatjuk. Savas vizes oldószerek használata esetén a teljes reakciót 0 és 70 C közötti hőmérsékleten végezzük, előnyösen a diazotálási lépést 0 és 5 C° közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Ha vizes oldatokat jelenlétében dolgozunk, salétromossav-forrásként fémnitritet, pl. nátrium- vagy káliumnitritet alkalmazunk. A fémkomplexeket úgy bontjuk el, -hogy a reakcióelegyet 40—80 C°-ra melegítjük, eközben nitrogén szabadul fel. Ha klorid-aniont kívánunk a gyűrűbe vinni, fémsóként valamely fémkloridot, pl. rézkloridot alkalmazunk, és a reakciót sósav jelenlétében végezzük. Ha bromid-aniont kívánunk a gyűrűbe vinni, úgy az amin-vegyületet kénsavas oldatban diazotáljuk, és a kapott aril-diazoniunnszulfátot valamely fémbromid, pl. rézbromid fölös mennyiségű brómhidrogénsavval képezett oldatával reagáltatjuk. Ha nitril-szubsztituenst kívánunk a gyűrűbe vinni, a diazoniumsót rézcianid-oldattal reagáltatjuk fölös mennyiségű káliumcianid jelenlétében. Salétromossav-forrásként nitrogénoxidon és fémnitriteken kívül salétromossavésztereket pl. etilnitritet vagy amilnitritet is alkalmazhatunk. A vizes oldatot megfelelő oldószerrel, pl. klórbenzollal extraháljuk, és a szalicilanilid-származékot isimert módon tisztítjuk. A fenti eljárással előállított szalicilanilid-származékdkat az állatgyógyászatban használhatjuk fel. A vegyületek hatékony anthelmintikus szerek, és elsősorban a juhok és szavarsmarhák leggyakoribb májmétely-parazitáinak, a Fasciola gigantica és Fasciola hepatica kifejlett és kifejletlen egyedeinek leküzdésére használhatók fel. Egyetlen, 1—300 mg/kg-os dózis beadásával is nagy hatást érhetünk el. A vegyületeket általában az anthelmintikus anyagoktól és a kezelendő parazitás fertőzéstől használjuk fel. A készítmények hatóanyagtartalma, és a hordozóanyagok minőség.e a kezelendő megbetegedéstől, az állat fajától, és a kezelés fajtájától függ. A találmány szerinti eljárással előállított készítményeket az állat fajától, az állaton végezhető anthelmintikus kezeléstől, a felhasznált anyagoktól és a kezelendő paraiztás fertőzéstől függő an különféle módon adhatjuk be. A vegyületeket elő ryösen egyetlen hatásos, orális vagy parenterális dózisban adjuk be a parazitás fertőzés észlelésekor vagy akkor, ha parazitás fertőzés gyanúja merül fel. A vegyületeket célszerűen orálisan adjuk az állatoknak. A készítmények a találmány szerint előállított hatóanyagot önmagában, vagy egyéb anthelmintikus, paraziticid vagy antibakteriális szerrel együtt tartalmazhatják. A találmány szerinti eljárást az oltalmi körkorlátozása nélkül az alábbi példákban részlete-65 sen ismertetjük.