159952. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szalicilanalidek halogénezésére

159952 3 cióval valósítjuk meg, akkor általában úgy járunk el, hogy a megfelelően szubsztituált szalicilanilidet valamely alkalmas oldószerben két egyenértéksúlynyi mennyiségű halogénnel reagáltatjuk. Oldószerként különösen megfelelőnek találtuk a klórbenzolt, a jégecetet, vagy víz és dioxán elegyét. A „megfelelően szuszbsztituált" kifejezésen azt értjük, hogy-a végtermékben kívánt Y, X és Xi szubsztituensek a kiindulási szalicilanilidben jelen vannak. A szubsztituált szalicilanilidet először feloldjuk az oldószerben, majd a halogént — pl. brómot — lassan hozzáadjuk az oldathoz. Az adagolás általában 20—60 percet vesz igénybe. A reakció hőmérsékletének nincs döntő szerepe; az alkalmazott oldószertől független általában az 5—80 C° közötti hőmérséklettartományban dolgozunk. A végtermék hűtésre •— így jéghűtésre — általában kikristályosodik az oldatból, majd az oldattól szűréssel elkülöníthető. A kapott anyagot átkristályosítással, vagy más, a szakértő előtt ismeretes módon tisztíthatjuk meg. Brómozásnál a szalicilanilid oldatához folyékony brómot adunk. Klórozás esetében a szalicilanilid oldatán kívánt mennyiségű klórt buborékoltatunk át, vagy a gázoldatát alkalmazzuk. Ennél a reakciónál oldószerként célszerűen klórbenzolt vagy jégecetet használunk. Jódozásnál általában a jódot valamely megfelelő oldószerben, így alkoholban oldjuk, majd a jódoldatot adjuk a szalicilanilid oldatához. A leírt eljárások legjobban klórozás és brómozás esetében alkalmazhatók, a jóddal szubsztituált vegyületek termelése azonban gyakran kicsi. Bizonyos esetekben kényelmes úgy eljárnunk, hogy a halogénezési lépést az éppen előállított kiindulási anyagok elkülönítése nélkül valósítjuk meg. Ekkor a szalicilanilidet például úgy állítjuk elő, hogy valamely szubsztituált szalicilsavat foszfortriklorid jelenlétében szubsztituált fenoxi- vagy feniltio^anilinnal reagáltatunk. A frissen készített szalicilanilidet ezután úgy halogénezzük, hogy a szóbanforgó vegyület oldatához közvetlenül hozzáadjuk a halogént, például a brómot. Ezután a halogénezett terméket elkülönítjük és valamely önmagában ismeretes módon tisztítjuk. A szubsztituált szalicilanilidet úgy is jódozhatjúk, hogy a szóbanforgó vegyületet alkoholban jóddal melegítjük, valamely alkálilúg, így nátrium- vagy káliumhidroxid jelenlétében jóddal kezeljük, vagy pedig jóddal és jódsavval reagáltatjuk. A találmány szerinti eljárás jódozott szalicilanüidek előállítására történő kedvező kiviteli formája az, melynél a szubsztituált szalicilanilidet valamely jódszármazékkal, így jódkloriddal vagy jódbromiddal reagáltatjuk. Ekkor a szóbanforgó dijód-vegyületet jobb termeléssel kapjuk. A reakciót általában valamely alkalmas oldószerben, így jégecetben vagy propionsavban 10 \5 20 25 SO 35 40 45 J0 55 60 valósithatjuk meg. A szubsztituált szalicialanilidet oldószerben feloldjuk, majd — például — keverés közben, szobahőmérsékleten, kb. két egyenértéksúlynyi jódkloridot tartalmazó jódkloridoldatot adunk a szalicilanilid oldatához. Az adagolás befejeztével az elegyhez vizet adunk, ekkor a dijód-szalicilanilid általában kiválik az oldatból. Ezután — keverés közben — a reakció hőmérsékletét fokozatosan 50—90 C°-ig emeljük, majd 15—30 percig ezen a hőmérsékleten tartjuk. A melegítés egész időtartama kb. 40—60 perc, ezalatt az idő alatt az elegyet állandóan keverjük. Ezután a kivált szilárd anyagot leszűrjük, és átkristályosítással, vagy a kérdésben jártas szakértő által ismeretes valamely más eljárással tisztítjuk. A jelenlevő szabad jódot a reakcióelegyből úgy távolíthatjuk el, hogy a dijódvegyület kiszűrése előtt 5%-os nátriumszulfit-oldatot adunk az elegyhez. A jódkloridot úgy állíthatjuk elő, hogy fölös mennyiségű jódot tartalmazó desztilláló lombikban a jódba száraz klórgázt vezetünk, miközben a lombikot enyhén rázogatjuk. Miután a lombikba valamivel kevesebb, mint egy egyenértéksúlynyi mennyiségű klórgázt vezettünk, a jódkloridot szokásos desztilláló berendezésben légköri nyomáson ledesztilláljuk, s a 97—105 C° közt forró párlatot felfogjuk. A találmány szerinti eljárással előállítható szalicilanilidet az állatgyógyászatban alkalmazhatjuk. E vegyületek hatásos anthelmintikumoknak bizonyulták, melyek különösen a Fasciola gigantica és Fasciola hepatica fajokba tartozó májmételyek fejlett és fejletlen egyedei ellen alkalmazhatók jó eredménnyel. A fenti fajok birkák és szarvasmarhák leggyakoribb májmétely fajai. A találmány szerinti vegyületekkel májmétely ellen általában már akkor is eredmény érhető el, ha a szóbanforgó vegyületet 1—300 mg/kg állatiSÚlynyi egyszeri dózisban a kezelendő állatba juttatjuk. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket a kezelendő állattól és az anthelmintiküs kezelés típustól függően különböző módon juttathatjuk az állat szervezetébe. Az adagolás módját általában a kezelendő állat, az alkalmazott anyag, és a kiűzendő féreg szerint adják meg. A találmány szerinti vegyületeket — nyilvánvaló vagy feltételezett májmétely vagy fonálféreg fertőzés esetén — célszerű egyszeri hatásos adagban orálisan vagy parenterálisan, előnyösebbe-! orálisan az állatnak beadni. A találmány szerinti vegyületek önmagukban vagy más anthelmintikumokkal, paraziticidákkal vagy antibakteriális szerekkel történő kombinációban alk almazhatóak. Az alábbi példák a találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül világítják meg. 1. Példa 3 -klór-4'-(p-klórfenoxi)-3,5-dibróm-szalicil-65 anilid