159901. lajstromszámú szabadalom • Eljárás menta-olajok mentol tartalmának dúsítására

3 159&Ö1 4 rint azonban az észtert ismert fölös mennyi­ségű erős bázis mérőoldattal bontják el. Fölös mennyiségű oldószerként általában 5—10-sze­res lúgot alkalmaznak, ez pedig számos színes és emulziót képző olyan reverziós termékek keletkezéséhez vezet, amelyek az illóolajok izo­lálását igén nagy -mértékben megnehezítik. A 156 712 sz. magyar szabadalom eljárást is­mertet 1-mental kinyerésére menta-fajok és -fajták illóolajából. Ennek értelmében az illó­olajat 100 °C alatti forrásponton, előnyösen víz­zel nem elegyedő, szerves oldószeres közegben borsavval észterifikálják, majd az oldószer el­távolítása után visszamaradó sűrítményből kris­tályosodó trimentil-ortoiborát észterből (TMB) a reagálatlan olajat szűréssel elválasztják, eztkö-­vetően a mentolt vízgőzdesztillációval lepárol­va vízzel nem elegyedő szerves oldószer/víz bi­ner-rendszerben elnyaletve kristályosítják. A szabadalom, szerinti eljárás első szakasza — az 1-mentolnak bórsavval történő észfcerifi­kálása — alacsony mentől és magas észter va­lamint keton tartalmú olajokból ipari méretek­ben körülményes és nehézkes, Ilyen olaj-alap­anyag például a virágzás után, ősszel párolt borsosmenta (M. piperita) késői olaja, amely ebben az állapotban nem felel meg a minőségi követelményeknek. Minthogy a legjobb men­tolforrás, a M. sachalinenzis megfelelő mérté­kű termesztése sok helyen nem lehetséges, e helyeken azonban borsosmentha nagyüzemileg termeszthető — ezért kutatásunk a borson­menta egyébként nem megfelelő minőségű ola­jának dúsítására irányult. A 156 712 sz. magyar szabadalom szerinti el­járás gyakorlati megvalósítása során azt talái!­luk. hogy M. szatíhalinenzis ölajéhez hasonló összetételű mentől nyersanyaghoz jutunk ak­kor, ha általában magas észtertartalmú, pl. vi­rágzás után párolt M. piperita olaját, kevés vízmentes szerves oldószerben oldott számított mennyiségű KOH-vál, 1—2 órát forraljuk, a teljes hidrolizált terméket vízzel hígított ásvá­nyi savval pH 5—7-re savanyítjuk, majd a vi­zes-alkoholos fázis elválasztása után, az olajat mosva vízgőzzel frakcionáltan desztilláljuk. Az eljárás további lehetséges -foganatosítási mód­ját képezi, ha "az észtertartalmat előre számí­tott lúg mennyiséggel egy kívánt koncentráció­ra csak parciálisan bontjuk le, amikor azt gyó­gyászati minőségű illóolajjá alakíthatjuk. A menta olajoknál alkalmazott, mentilace­tátra vonatkoztatott hidrolízis a következő re­akcióegyenlet alapján zajlik le: CioH, 9 • COO • CH3+KOH = Q oHboO+CHaCOOK, (198) "(56) (156) A fenti stö'chkrtnetiriai viszonyok ismeretében a gyakorlat számára igényelt lúg/kg olaj meny­nyiségét a következő képlettel számíthatjuk: KOH g = (A—B)x2,&3, ahol A == az előzetesen meghatározott észtertartalom B = az elérni kívánt észterkoncentráció, (%) (énnek értéke teljes bontás esetén = 0,) 5 a 2,83 pedig a reakcióegyenletből adódó (56/ /198) 1 kg-ra vett stöchiometriai faktor. Figye­lembe véve az olajok szabadsavtairtalmát (sav­szám: 0,5—1,5), továbbá, hogy az olajok nem 10 kizárólag mentilaoetátot tartalmaznák észter­kötésben, teljes bontás esetén, előnyös -f-10% lúgfelesleget alkalmazni, amikoris a stöchio­metriai faktor 3,11-re módosul. 15 Ismeretes, hogy a borsosmenta egyedfejlődé­se alatt illóolajának összetétele jelentősen vál­tozik (Guenther: III. 595, 1952). A szabad men­től tartalom virágzáskor éri el maximumát, ezt követően csökken, az észterként kötött 20 mentől tartalom (mentilacetát) állandóan emel­kedik, a montoriban kifejezett keton tartalom pedig a növény fejlődési periódusa végére le­csökken (1,5%). Miután a borsosmenta olaj összes (szabad + kötött) mentől tartalma a leg-25 alacsonyabb, ezért az ősszel párolt olaj, — ami önmagában illatanyagként nem megfelelő mi­nőségű •— az észterként kötött mentől felsza­badítása után kiváló mentől nyersanyagként' hasznosítható. 30 Vizsgáltuk az észterbontás optimális reak­ció^körülményeit. Reakciósközegként vízmentes szerves oldószereket, előnyösen alacsony for­ráspontú alkoholokat (MeOH, EtOH, PrOH) al-35 kalmaztunk, amelyekben az illóolaj és a lúg is jól oldhatók. Sorozat mérésekkel vizsgáltuk ä lúgos bontáshoz szükséges időt. 1 n rnetano­lös KOH-val és 1 :10 olaj tartalommal, a fe­leslegben alkalmazott lúgos forralás közben 9Ö 40 percet igényelt ahhoz, hogy az esztertartatam 1% alá csökkenjen. Ilyen körülményék között az olajösszététele nem jól reprodukálható. A hidrolízisidőt egy további kísérletben 60 perc­re beállítva változó lúgkoncentráció (0,02—ljO 45 n) függvényében vizsgáltuk az olaj összetéte«­lét. Azt találtuk, hogy parciális, "Vagy teljes­hidrolízis esetén is a fenti képletnek megfe­lelő közel elméletileg számítható lúgmemnyiség •szükséges. Az oldószerek váküuimlepárlásánál 50 azonban illékony komponensek távozását is megfigyeltük. Ezért az olajhoz miért alkohol mennyiségéit a továbbiakba'n 1:1 arányra csök­kentettük, ihogy vizes mosással, távolíthassuk el1 a reakciós rartídteenrlből. Ilyen megiSontoIások . alapján & reakciós elegyet vfezel hígiított ásvá­nyi savval, előnyösen sósavval pH 4—6-ra lö­zimböisétettük, amikor a Mdrolíziiat blokkoltuk, a keletkező alsó fázisnál a KaCi kiépződésével á kisőzási,hatás érvényesül "•'és így afooiiirtotit olaj éles fázis határral különül el a vizoldiható 60 szennyezéseiktől. További vizes imosással ikapótt oliaj iemert módon vízgőzdes'zitillé.cióval tisztít­ható. A teljes bontásit követően fob. 30°,'o elő­párlat szedése utam. .aiz olaj maradék 70%-a t-'S SzaohaHnd miernta olajé-(II)^hoz hasonló össze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom