159884. lajstromszámú szabadalom • Eljárás anyagok kapszulázására

159884 3 az a jelenség, hogy vízzel való elegyíthetőségük ellenére fázis elkülönülés megy végbe, ha azokat valamely szervetlen só vizes oldatával keverjük össze. Felismertük továbbá azt is, hogy valamely polimer szerves oldószeres oldatának cseppecskéi szervetlen sók vizes oldataiban szuszpendálhatók anélkül, hogy azzal elkeverednének, alakjukat megtartják a szerves oldószernek a vizes fázison keresztül történő elpárologtatása közben, ha az egész rendszert kissé csökkent nyomás alatt, vagy megemelt hőmérsékleten tartjuk. A találmány szerinti eljárással kapszulázható töltőanyagok (hatóanyagok) széles körből választhatók, pl. ilyen anyag lehet egy hidrofil anyag, vagy annak vizes oldata, továbbá egy hidrofob anyag vagy ennek oldata. Példaképpen megemlítjük a mezőgazdasági vegyszereket, élelmiszereket, parfőmöket, katalizátorokat, ragasztóanyagokat, keményítőszereket, oxidálószereket, színezékeket, lágyító szereket, enzimeket és gyógyszereket. Kapszulázó anyagként a találmány értelmében tetszés szerinti polimer felhasználható, amely szerves oldószerekben oldható. A kapszulázó anyagokra példaként a következőket soroljuk fel: etilcellulóz, nitrocellulóz, cellulózaeetát-ftalát, sellak, poliakrilsav, polimetakrilsav, polivinilklorid, polivinilbutirál, polivinilacetát, viniles kopolimerek, polisztirol, polikarbonát, polimetilmetakrilát, maleinsavanhidrides kopolimer, alkidgyanta, cellulóz többértékű savakkal képzett észterei stb. A felsorolt kapszulázó anyagok közül a cellulóz többértékű savakkal képzett észterei, a poliakrilsav, polimetakrilsav, maleinsavanhidrid és vinilmonomer kopolimerjei, végül a sellak felel meg a leginkább enteroszolvens kapszulák előállításához. Megfelelő polimerekkel való kombinációban tetszés szerinti nagy polaritásutói kis polaritásig terjedő szerves oldószer felhasználható. A találmány szerinti kapszulázási eljárásnál a hőmérsékletet úgy választjuk meg, hogy az a szobahőmérséklet alatti értékektől a felhasznált vizes szervetlen sóoldat forráspontjáig terjedjen. Az oldószerek olyan vegyületek lehetnek, amelyeknek forrpont ja 100 C° alatt van és a betöltött anyaggal szemben indifferensek vagy azt nem oldják. A kapszulázó anyagok szerves oldószereként a következőket említjük: alkoholok, mint etanol, propanol, izopropanol vagy butanol; ketonok, mint aceton vagy metiletilketon; éterek, mint dioxán vagy tetrahidrof után; észterek, mint etilacetát; szénhidrogének, mint pentán, hexán, ciklohexán, kloroform, metilénklorid, benzol vagy nitropentán. Enzimtartalmú enteroszolvens kapszulák előállítása esetén oldószerként ketonok, mint aceton, alkoholok, mint etanol vagy izopropanol, észterek, mint etilacetát, szénhidrogének, mint benzol vagy hexán felhasználása ajánlatos, amelyek alkalmasak arra, hogy az enzimet vizes oldatból kicsapják. Az eljárásban használt szervetlen sóknak nagy vízoldhatóságuk lehet. Emellett azonban semleges sók, mint gyenge savak, illetve gyenge bázisok sói is felhasználhatók azzal a megszorítással, hogy a betöltött anyaggal szemben közömbösek. Ilyenek pl. az ammónia, alkáüférnek vagy alkáliföldfémek szulfátjai, nitrátjai, kloridjai vagy foszfátjai. A könnyen oldható szervetlen sókra példaként a következőket soroljuk fel: nátriumklorid, káliumklorid, ammóniumklorid, kalciumklorid, káliumszulfát, nátriumszulfát, ammóniumszulfát, káliumnitrát, nátriumnitrát, ammóniumnitrát, kalciumnitrát, nátriumfoszfát stb. A kapszulázó anyagnak a szerves oldószerben való koncentrációját úgy választjuk meg, hogy a szerves oldószeres oldat a vizes szervetlen só oldatban cseppecskék alakjában diszpergálható legyen; ez a koncentrációérték általában 5—20 súlyszázalék. Emellett azonban ez a koncentrációérték 5 súlyszázaléknál kisebb is lehet. Ilyenkor azonban az eljárás nem eléggé gazdaságos, mivel nagy mennyiségű oldószert kell lepárolni. A kapszulázó anyagnak szerves oldószerben való koncentrációja 20 súlyszázaléknál nagyobb is lehet, ilyenkor azonban a diszpergált cseppecskék képzése nehezen megy végbe, mivel a koncentráció növelésével egyidejűleg az oldat viszkozitása is emelkedik. A betöltött anyag mennyisége 100 súlyrész kapszulázó anyagra számítva célszerűen 5—500 súlyrész. A szervetlen só vizes oldatának alkalmazandó mennyiségét úgy állítjuk be, hogy ez a polimer diszperzióra számítva kb. 10-szerestől 100-szoros mennyiségig terjedjen, célszerűen 50—20-szoros mennyiség legyen. Ha a vizes szervetlen sóoldat mennyisége ennél nagyobb, akkor ez az eljárás sikeres kimenetelét nem befolyásolja, ha azonban kisebb mennyiséget alkalmazunk a megadottnál, akkor a diszpergált részecskék egymással ütközve összetömörülnek, így pedig gyakran nagyobb részecskék vagy masszaszerű anyag képződik. Az eljárás kivitelezése során ajánlatos kísérletekkel előre meghatározni a szervetlen só vizes oldatának azon koncentrációhatárait, amelyeknél a töltőanyagot és a kapszulázó anyagot tartalmazó szerves oldószeres oldatból álló linér rendszer és a szervetlen só vizes oldatának öszr szekeverésekor megfelelő mértékű fáziselkülönülés megy végbe. A kísérletek igazolták azt, hogy ha a számításba vehető szervetlen sókat a telítettségi vagy közel telítettségi koncentrációnál használjuk, akkor a rendszerben fáziselkülönüléssel számítani lehet. 10 15 20 25 SO 35 40 45 50 55 60 2