159851. lajstromszámú szabadalom • Eljárás akrilát-butadién alapú kötőanyag előállítására

159851 3 4 zalékban butadiént építettek be, kopolimerizációval vagy ojtásos polimerizációval más monomerekből képezett polimerekbe, a butadién tulajdonságainak kihasználására azaz a kopoli-5 mer rugalmasságának a biztosítására anélkül, hogy veszélyeztetnék az egész polimer öregedésállóságát. Ennek ellenére az előnyben rérszesített kötőanyagok az akriKkopolimerek." Mind a poliakrilát, mind a polibutadién-10 alapú kopolimerek, — főleg ha poláros csoportokat is tartalmaznak, mint —OH, HCOOH —NH2

—NHAlkil, — CH—CH, hőre keményedő \/ O . r

elökondenzátumo'kkal pl. aminoplasztokfeal együtt térhálósíthatók. Az új szövés nélküli technológiák a kötőanyaggal, ill. ragasztóanyaggal szemben támasztott fokozottabb és sokszor speciális igé-20 nyei, a választékbővítés nem utolsó sorban az olcsóbb ár iránti követelmény, mindig új típusok kidolgozását teszi szükségessé. Azt találíuk és ez nem volt előrelátható, hogy ha egy olyan poliakrilát ül. metakrilát „,- alapú kopolimert készítünk, melynek oldallánca i/S-hidroxialkil vagy ^-aminoalkil csoportot tartalmaz azzal, hogy az alkil csoport Cl — C 4 között változhat és ezt a szálon együtt kondenzáljuk 100—150 °C-on célszerűen pH 6—8 érték mellett, egy olyan butadién, kloroprén, dimeitilbutadién, butilkaucsuk alapú kopolimerrel, melyen egyidejűleg kén alkalmazásával merkaptán csoportokat képeztünk — olyan új kötőanyagot ill. ragasztóanyagot nyerünk, mely megőrzi a poliakrilátok előnyeit, mint a stabilitás, öregedésállóság és emellett rugalmas is. Az új eljárás további előnye, hogy a.minőségi javulás mellett olcsóbb ár kialakítását teszi lehetővé. A legcélszerűbb a vizes diszperziójú kopolimerek megfelelő arányban való összekeverése és a szükséges mennyiségű kén bedörzsölése. Itt is a kopolimert alkotó monomereik kiválasztásával, ill. arányaik szabályozásával a legkülönbözőbb tulajdonságok biztosíthatók. De ezenkívül további szabályozás válik lehetővé a poliakrilát és a polibutadién tartalmú kopolimerek arányának változtatásával, célszerűen 90/10—10^90!% között. Ennél az eljárásnál is alkalmazhatók a kötőanyag szárazanyagára viszonyítva 5—20%-ban hőre keményedő előkondenzátumok, mint pl. karbamid, melamin, dietilénkarbamid, fenol és formaldehid vízoldódó előkondenzátumai. A feltételezett és valószínű reakciómechanizmust a mellékelt rajzon szemléltetjük. hezsegeket még fokozza, hogy a kötőanyag összetevői a szövedék különböző szálasanyagaihoz különböző mértékben kötődnek, ami maga után vonja az impregnálás eltérő mértékét. Emellett nem elhanyagolható a diszperzió stabilitása, elhelyezkedése a szövedékben, a kötőanyag öregedési hajlama és nem utolsó sorban annak ára. Amíg a diszperziótól a szállítás és raktározás miatt nagy stabilitást kívánunk, addig a célszerű felhasználás ennek az ellenkezőjét követeli. A kívánalom az, hogy a kötőanyag a felhasználásnál, azaz az impregnálás után közvetlenül instabil legyen, a szálon gélesedjék, kiváljon, mert ellenkező esetben a hő hatására elpárolgó vízzel együtt a felületre vándorol, migrál. Ez a migrálás a tulajdonságok erős romlását jelenti, t.i. a belső rétegek ragasztó kapcsolat nélkül maradnak. A poliakrilát polimerek és kopolimerek teljesen telített lineáris polimerek, nem degradálódnak, szagtalanok és színtelenek maradnak, a monomerek kiválasztásával lágyságuk, keménységük, szilárdságúik tetszés szerint szabályozható. Hátrányuk, hogy a rugalmasságuk és még a lágyabb típusoknál is a relaxációs sebességük kisebb, mint a polibutadineké és azon kívül utóbbiaknál kb. 40%-kal drágábbak is. A polibutadién alapú polimerek ill. stirol, akrilnitrillel stb.-vel képzett kopolimereik, valamint a dimetilbutadién, kloroprén, butilkaucsuk polimerek igen jó ragasztóképességűek és kitűnő a rugalmasságuk. Ehhez mint további előny jelentkezik a jó nyúlás, száraz tisztítással szembeni ellenállásuk. Nagy hátrányuk azonban, hogy öregedésre és oxidációra hajlamosaik, idővel a szövedék színe megváltozik, mechanikai tulajdonságai romlanak, sőt kellemetlen szag is fellép. A hátrányok csökkentése érdekében az U.S.P. 2 384 574 és 2 386 661 (1942) leírják egy butadién-metil^metakrilát kopolimer előállítását, mely akrilamidot is tartalmazhat. Az U.S.P. 2 395 016 (1942) és DBP 1022 008 (1958) valamint S. Maxwell., Ind. Eng. Chem." 47 344 1955 a butadién kopolimerjeit írják le, telítetlen mono- és dikarbonsavakíkal. A Brit, P. 628 348 (1963) egy ojtásos kopolimer előállítását ismerteti azzal, hogy a polibutadienes latexet peroxidok jelenlétében monomerekkel reagáltatja. A Brit. P. 1174 638/1969, és 1181505/1970 vízoldódó kopolimerek előállítását ismerteti butadién-metilmetakrilát és telítetlen karbonsav kopolimerizációjával illetve úgy, hogy kobáltnaftenát vagy difenilbenzol jelenlétében az emulzióba széndioxidot vezetünk; be. Ezekkel kapcsolatban Hans Reinhard „Dispersionen synthetischer Hochpolimere" Teil II. Anwendung, p. 180—181, Springer Verlag, Berlin—Heidelberg—New York, összefoglalót közöl. „Felhasználásukat korlátozta nem kielégítő fény és öregedésállóságuk. Nem hiányoztak azonban olyan kísérletek, amelyeknél kis szá-Akrilsavészter és metakrilsavészterből valamint /?-hi;droxialkilakrilátból vizes közegben, emulgátor jelenlétében, vízoldódó katalizátorral kopolimert készítünk. Használhatunk még stirolt, maleinsavdialkilésztert pl. dibutilmalei^ nátot stb. amikor a monomerek és a víz aránya célszerűen 40/60. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2