159805. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-fenil-2,3,3,5-tetrahidro-1H-1,4-benzodiazepino [5,4 b] oxazolidin-2-on-származékok előállítására

159805 enyhítésére minor trankvillánsként alkalmazha­tók. Ezek a hatékony vegyületek pszichoneuro­tikus rendellenességek kezelésiére alkalmazha­tók olyan gyógyászati készítmény alakjában, 5 amely az (I) képletű benzodiazepin-vegyületet .és valamely gyógyászati szempontokiból alkal­mas hordozót tartalmaz. Ennélfogva jelen találmány tárgyát olyan új (I) képletű bénzodiazepin-vegyületek előállítá- 10 sara szolgáló eljárás képezi, amely vegyületek értékes minor-tranikvilláns gyógyszerek. Jelen találmány szerint a fenti (I) képletű benzodia­zapin-vegyületak olyan eljárással állíthatók elő. melynek során egy (II) általános képletű acil- 15 aniino-benzafenon-saármazékot — ahol Rí—ít5 az előbbivel egyező jelentésűek és Q egy. reak­cióképes észter savgyöke — valamely (III) ál­talános képletű etiléniinin-származélkkal — ahol Ü6—R7 az előbbivel egyező jelentésűek — 20 reagáltatunk. A fenti (II) képletben szereplő Q a követke­ző észterek savgyöke lehet: hidrohialogénsav­észterek, kénsavészterek, foszforsavészterek; ilyen savgyök lehet pl. a klór-, torom-, jódaitom, a p-toluolszulfoniloxi-csoport, benzol-szulfonil­oxi-csoport, metáhszulfoniloxi-csoport, difenil­fosziforil-csoport és más hasonlók. A jelen ta­lálmány szerinti eljárás kivitelezésénél a reak­ciót előnyösen valamely siavlekötőszer és egy közömbös szerves oldószer jelenlétében lehet végrehajtani. Közömbös oldószerként bármely olyan szerves oldószer alkalmazható, amely a reakciót nem befolyásolja ellenkező irányba. A közömbös szerves oldószerek példáiként a rö­vidszánláncú-alkanolok, mint az etanol, propa­nol vagy izopropanol; di-(irövidszénlá!ncú-alkil)~ -keton, mint aceton, metiletilketon vagy dietil­keton; éterek, mint dietiléter, tetraihidrofurán vagy dioxán; haHogéniezett szénhidrogének, mint kloroform vagy diklóretán; eoetsavészte­rek, mint etilacetát; aeetonitril; di-(rövidszén­láncú-alkilj-foínmamid, mint dimetilformamid vagy dietilformamid és más hasonlók. A jelen találmány tárgyát képező eljiárásban a reakciót, imiként fentiekben említettük, előnyösen vala­mely savlefcötőszer jelenlétében hajthatjuk viégra. Minthogy a fenti (III) képletű amin­származék savleikötőszerként is működhet, nem szükségszerű követelmény a jelen találmány szerinti eljáráshoz a reakció-rendszerbe külön valaimely más savlekötőszert is bevinni. Ha az amin-származékot azzal a céllal használjuk, hogy mind reakciópartnerként, mind pedig sav­lekötőszexiként szerepeljen, nem döntő, de gya­korlatilag célszerű, hogy a nevezett amint a {II) vegyülettel ekvimolekuláris mennyiséghez képest feleslegben alkalmazzuk. Ha a reakcióban más savlekötőszert alkalma­zunk, ezek pl. szerves és szervetlen bázisok, mint tercier aminők pl. trimetilamin, tributil­amin, N-nmetümorfoHn, N-metilpiperidin, N,N'­-dimetilpiperazin vagy dimetilanilin; telítetlen 30 35 40 45 50 55 60 65 heterociklusos bázisok, mint piridin, pikolin, kinoldn; és más hasonlók, továbbá szervetlen bázisok például bázikus alkálifém-vegyületek, mint alkálifém-hidroxidok, pl. nátriumhidroxid, litiumhiidroxid vagy káliumhidroxid; alkálifém­karbonátok vagy -bikarbonátok pl. nátrium­karbonát, báliumfcairbonát vagy nátriumtoikar­bonát vagy káliumbükarbonát; gyenge kanbon­savak alkálifémsói, pl. nátriumacetát, kálium­aeetát és más hasonlók lehetnek. A jelen találmiány szerinti eljárásban a re­akcióhamérséklet nem döntő, de azt találtuk, hogy a melegítés előnyösen meggyorsítja a ta­lálmány szerinti eljárásban lejátszódó reakciót. Általában előnyös a reakciót az alkalmazott oldószer forrpontján végrehajtani. A reakció időtartaimia több órától néhány napig terjedhet és a kiindulási anyag (fajtája és típusa, vala­mint az alkalmazott oldószer, hőmérséklet és egyéb tényezők szabják meg. Általában a reak­ció időtartama 18 és 50 óra között van. A reakció befejeződése után a kívánt (I) képletű termék ismert módokon könnyen ki­nyerhető a reakcióelegyből. Például az oldószer desztillálással történő eltávolításával, majd a maradék alkalmas oldószerrel, pl. kloiroformimal történő extriahálásával, az extraktumok mosá­sával, szárításával, az oldószer eltávolításával; ha szükséges, az így nyert termék ismert mó­don tisztítható, például átkristályosítással vagy kromatográfiás eljárással. Kimutattuk, hogy jelen találmány szerinti eljárásiban az (I) képlet szerinti benzodiazepin­vegyület a (II) képlet szerinti kiindulási ben­zofenom-vegyületből a közbenső termékként ka­pott (IV) képletű etilénimin-acilamiinobenzofe­nonon keresztül képződik, ahol Rt—R7 az előb­biekkel egyező jelentésűek, továbbá, hogy az (I) képlet szerinti benzodiazepin-vegyület és a (IV) képlet szerinti közbenső termékként ka­pott henzofenon-vegyület különböző arányban képződhetnek az alkalmazott hőmérséklettől és reakcióidőtől függően. Ennélfogva a találmiány szerinti eljárás ki­elégítően végrehajtható a közbenső termék (IV) elkülönítése nélkül is, miként arra fentiekben rámutattunk. És alternatív módon, különösen viszonylag: alacsony hőmérsékleten és rövid idő alatt képződő oly reakció elegyek esetén, ame­lyekben a (IV) közbenső termék részaránya nagyobb, az (I) képletű benzodiazepin részará­nya psd;g kisebb, az eljárás több lépésben, a közbenső terméknek a reakció elegyből hagyo­mányos módon, pl. frakcionált kristályosítássá] vagy feromatogirafálással történő elkülönítéséve] és ezt követően a (IV) közbenső terméknek je­len találmány szerinti (I) képletű foanzodiaze­pin-vegyületté történő átalakításával lehet vég­rehajtani. A találmány fent említett alternatív kiviteli módjának végrehaj tásakor az első lépésben a (II) képletű kiindulási benzofenon-vegyületet a (III) képletű amiin-vegyülettel több órán keresz-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom