159791. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-szubsztituált-amino-4-ciáno-3-(5'-nitrofur-2'-il)izoxazol származékok előállítására
159791 10 7,7 g (0,116 mól) malontirilt adagolunk olyan náMummetoxid-oldathoz, amelyet úgy állítottunk elő, hogy 2,7 g (0,117 g-atom) nátriumot 140 iml vízmentes metanolban oldottunk. Ezt az oldatot lassan hozzáadtuk 22 g (0,118 miól) 5-initrofuril-2-iklóraldoxim 140 ml metanollal előállított hideg, kevertetett oldatához olyan sebességgel, hogy a hőmérséklet me emelkedjék —35 C° fölé. A reakicfóelegyet egy éjjelen át szobahőmérsékleten hagytuk állni, és csökkentett nyomáson eltávolítottuk a metanolt. 200 ml vizet adagolunk, és a keveréket szűrjük. A sötétszürke szilárd anyagot vízzel, majd 200 nil forró etilacetáttal mossuk és szárítjuk. A szilárd anyag súlya 13,4 g, olvadáspont 235— 240 C°. A célszerű kiviteli módok leírása. 1. példa: Az 5-(N^metilamiino)-4-tíano-3-(5'-náitiroífur-2 '-il)-izoxazol és az 5-(N,N-dimetilianiino)--4--tíaino-3-j5'-niitrotfur-i2'-dl)-daoxazol előállítása 5,5 g (0,025 mól) !3-(5'-1 niitrofur-2'-il)-4-ciaino-5-<aminoizoxazolt részletekben hozzáadtunk nátriumhidrid (1,13 g 58%-os olajos szuszpenzió, 0,0275 miól) 50 ml saámz tetrahidrofuiránnal előállított alaposan kevertetett, jéghideg szuszpenziójához száraz initrogén^ataioszfénában úgy, hogy a hőmérsékletet 10 C° alatt tartjuk. A reakció befejeződése után a sötétvörös keveréket részletekben hozzáadtuk 8,9 g metiljodid (0,0625 mól) 30 ml száraz tetrahidrofuránnal előállított erőteljesen kevertetett jéghideg oldatához. A reafcoióelegyet visszafolyatás közben 4 ónán át melegítjük egy kevés (8,9 g: 0,0625 mól) metüjodid hozzáadásával. A reakcióelegyet csökbentett nyomáson bepároljük, 50 ml vízzel eldörzsöJjük és 3 x 50 ml etilaoetáttal extcaháljuk. Az egyesített etilacetátos rétegeket miaginéziumiszulfát fölött szárítjuk színtelenítő aktív szén hozzáadásával, szűrjük és az oldószert eltávolítjuk. 2,5 g sárga szilárd anyagot kapunk, olvadáspont 175—220°. Etilacetáthexán-elegyből való átferfetélyosítás két frakciót eredményez, amelyek összsúlya 1,7 g. Ezt az anyagot 300 nil Fischer szilikagél-oszlopon kromatografáltuk 9:1 klortforrn-etilaeetát eluensiként való felhasználásval és 500 ml-es frakciókat fogtunk fel. A frakciókat betöményítettük és a IV-spektrumdk és az olvadáspontok alapján azonosítottuk. Az 1—3. frakcióban csak nyomnyi mennyiségű anyag volt jelen; ezeket felvettük. A 4. és 5. frakciót, amelynek súlya 0,9 g, etilacetátból kristályosítottuk; így világossárga kristályokat kaptunk, olvadáspont 161—164°. Az infranspektrum a dimetilaminnal állt összhangban: 3100 cm-1 fölött abszorpciós sávok nem voltak megfigyelhetők. A héxadeuterodimetilszulf oxidban felvett. NMR-spaktrum ugyancsak egyezésben állt a feltételezett szerkezettel. Két düblet volt megfigyelhető a t 2,2 és T 2,7 környezetében koncentrálódva (kapcsolási állandó J = 4 cps): ezeket a nitrofurán-gyűrű C3 és C 4 protonjainak tulajdonítottuk, T 6,8-nál 5 éles szingulett jelent meg az —N—(CH3 ) 2 — csoporttal kapcsolatban; az integrált tierületarány 1:1:6. Á 6—9. frakciót egyesítettük: ezek súlya 0,65 g. Ennek a mintának az NMiR-spektruhia 10 hexadeuterodiimetilszulfoxidból arra mutatott, hogy ez a következő anyag keverékét tartalmazza : 5-N,N-idimetilamino-4-ciiano-3-(5'-m; trofur-2'-il)-oxazol; szingulett x 6,8-nál az —N— —(CH3 ) 2 csoporttal kapcsolatban; 5-N-metil-1 "j amiino-4-cianoH3-í(5 '-nitrofur-2 '-41)"izoxiazol; dublett (kapcsolási állandó J = 5 cps) x 7,0 körül az, —NH—CH3 csoporttal összefüggésben: és 2-.m.etil^5-imdno-4-ciano-3-(5'-!nitrofur-:2'-il)-izoxazol, szingulett x 6,68-nél a 2—N—CH:3 -20 csoport miatt. A 6—9. frakciókból az előzőekben leírt módon izoláljuk az 5-(NHmetilamiino)-4-ciiano-3--(5'Hnitrofur-r2'-il)-izoxazolt és az 5-(N^N-dimetiMmino)-4-ciano-3'-(5'-nitroifur-i2'-il)-izioxazolt; 25 az anyagokat etilaeetát-hexánból való átkiristályosítással tisztítjuk. Az 5-(N,N-dimertilamino)^4-ciianio-3-i(5'-nitriofur-2'-41)-4zoxazol esetében mieghiajtároztuk a minimális gátló koncentrációkat (MIC). Az 30 eredményeket a következő táblázatban foglaljuk össze: I. táblázat 35 MIC Organizmus (mikrogramm/ml) S. aureus Smith .8 40 M, ranae >12,5 E. coli Juhi 3,1 Rs. aeruginosa >50 Pr. inirabilis 50 Str. faecalis 1,6 45 C. albicans >12,5 K. Pneumoniae 1,6 Sal. enteritidis 3,163 Tr. mentagrophytes >25 M. canás >25 50 T. vaginalis .04 T. foetus 1,25 C. neoformans >25 Candida tropicalis 100 Candida krusei 1O0 55 60 65 A vizsgált vegyület tehát aktivitást mutatott Gram-negatív baktériumok és Trichomonas ellen. Az in vitro .aktivitást T. foetus-szal és T. vaginaliis-sizal szemben turbidimetriás vizsgálattal határoztuk meg; az a dózis, amely 50%os növekedés-gátlást okoz i(ID50) 0,08 illetve 0,004 mikrogramm/ml. Az in vivo antimikróbás aktivitást olyan egerekben mutattuk ki, amelyeket intraperitoneálisan K. pneumoniae túlnyomóan letalis adag-5
