159789. lajstromszámú szabadalom • Eljárás S,S-szubsztituált 2,2-tio-, szulfinil- és szulfonil-alkanál és -alkanon N-szubsztituált karbamoiloximok és azok karbamoil számazékainak előállítására
159789 V 2-farmiJ-2,4-dÍ!ÍzopropiW ,3-ditiolán VI a,a-bisz(alliltio)propionaldéhid-oxim VII a,a-biisz(n-butilitio)propionaldehid-oxÍ!m VIII 2-foimil-2-metil-l ,3-ditiol-oxim IX 2-formil-2-(n^butil)-4-etil-l ,3-ditiölán-oxim-tetraoxid X 5-formil-5Hmetil-4,6-ditieprn-oxim XI 2-formil-2,6-diimetil-l,3-ditián-oximmonoxid Az aldehid és keton kiindulási vegyületek alkalmasak a megfelelő oxim-származékok előállítására az ismert módon, pl. a-ketóaldehid és merkaptán reakciójával, mint ahogy ezt Tomas L. Fridinger doktori disszertációjálban (University of Maryland, 1967) leírja (feltalálta, hogy ez a reakció a-diketonokra is alkalmazható), vagy formilezéssel, vagy ditio-^helyettesített szénatom alkilezésével erős bázis jelenlétében, mint ahogy ezt E. J. Corey és munkatársai leírják [Angewandte Chemie, International Eddition, 4, 1075 (1965)]. Ha az a-ketoaldehidek és merfcaptánok reakciójához szimmetrikus a-diketont alkalmaznak, úgy csak egy izomer ketomerkaptol keletkezése lehetséges. Ha viszont a reakcióhoz asszimmetrikus a-diketont használnak, úgy a ketomerkaptol izomérek keverékei keletkeznek, melyeket egymástól el kell választani. A találmány szerinti karbamoil-oxkn vegyületek különböző úton állíthatók elő, a megfelelően helyettesített oximból. A kívánt vegyület előállítására az egyik szintézisút: izocianát és a megfelelően Rí, R2 , R3 és R^csoporttal helyettesített oxim reakciójával történik, melyet az 1. sz. reakcióegyenlet szemléltet és amelyben Ai, A2 , Rí, R2, R3, R4 és R5 jelentése megegyezik az előzőekben megadott csoportokkal. Az izocianát és az oxim reakcióját célszerű általában inert szerves oldószerben végezni, előnyösen tercier-amin katalizátor jelenlétében. A reakciót kb. 10 C°-tól 130 C°-4Íg terjedő hőmérséklettartományban hajtjuk végre, célszerűen a szobahőmérséklet és 80 C° közötti hőmérsékleten. Általában a 130 C° körüli hőmérséklet alkalmazása felesleges, mivel számos karfoamoil-oxim vegyület ezen a hőfokon bomlásra érzékeny. A reakció .nyomása 1 att-től 10 att-ig terjedhet, előnyös azonban a reakciót 1—3 att nyomáson végezni, mely nyomás azonban függ az izocianát koncentrációjától és a reakció hőmérsékletén fellépő gőznyomástól. A reakcióban inert szerves oldószerként olyan oldószerek használhatók, melyek izocianátra vonatkoztatva inertek, vagyis pl. szabad hidroxil- vagy amino-csoportot nem tartalmaznak. Ilyen oldószerek lehetnek pl. alifás ketonok, így aceton, alifás és aromás szénhidrogének, így hexán, heptán, oktán, benzol, toluol és más oldószerek, így a dietiléter, etil-propiléter és egyéb hasonló oldószerek. A reakcióhoz alkalmazott tercier-amin katalizátor mennyisége általában 0,1-től 1,0 súlyszázalék, a kiindulási izocianát és oxim-vegyületre vonatkoztatva. Alifás és/vagy aromás tercier-aminként erre a célna alkalmas pl. dimetilatólfiin, trietilamiin és hasonló vegyületek. Az izocianát és oxim rnól-5 aránya kb. 0,25 :1-től kb. 2 : l-ig változhat, de előnyöseibb az izocianátból az ékvimoláris mennyiséghez viszonyítva csekély feleslegét alkalmazni azért, hogy az oxim biztosan lereagáljon. A reakció ideje 5 perctől 7 napig ter-10 jedően változhat, de a teljes reakcióhoz — az előnyösen alkalmazott hőmérséklettartományban — fél órától 5 óráig terjedő idő is elegendő. A karbamoil^oxim szilárd vagy olajos for-15 mában keletkezik, melyet a reakciókeveréktől ismert módon különítünk el, így pl. vákuumban az oldószert és a feleslges izocianátot ledesztilláljuk. A másik előállítási mód a helyettesített oxim 20 és foszgén reakciójával történik, amilkoris az oxim klórszénsavésztere keletkezik, melyet reaktív amino-csoportot (>NH) tartalmazó vegyület — pl. primer vagy szekundér amin, helyettesített hidroxilamin vagy más hasonló ve-25 gyület — reakciójával alakítjuk át a találmány szerinti oxim-karbamáttá. A szintézis útját a 2. sz. reakció-egyenlet szemlélteti, melyben Ai, A2 , Rí, R2, Ha, 1*4, Rr> és R 6 jelentése megegyezik az előbbiekkel. 30 A 2. sz. reakcióegyenlet első lépését úgy hajtjuk végre, hogy az oxim-vegyület oldatát, pl. etiléteres oldatát, lassan hozzáadjuk a foszgén toluolos, etiléteres vagy más, hasonlóan alkalmas szerves oldószer oldatához, sósav-meg-35 kötő vanyag, így megfelelő amin, mint pl. dimetilanilin jelenlétében. A reakció kivitelezhető —30 C°-tól kb. 40 C°-ig terjedő hőmérséklettartományban, bár általában sokkal előnyösebbnek találtuk a —10 C° és a szobahő-40 mérséklet közötti hőfobtartományt. A reakció egy kissé exoterm, ezért csekély külső hűtést kell alkalmazni a megkívánt hőmérséklet biztosítása céljából. Reakciókeverékből a melléktermék amin-hidroklorid eltávolítása vizes mosással történik és a klórszénsavészter-oximot tartalmazó szerves oldószerréteget a továbbbi reakcióhoz felhasználjuk. A 2. sz, reakcióegyenlet második lépésében a klórszénsavészter oldatához a reaktív amino-csoportot tartalmazó reagenst oldószeres oldatban — pl. víz-50 ben, dioxánban, tokióiban vagy kloroformban — adagoljuk, kb. —40 C° és »0 C° közötti hőmérsékleten, de előnyösen 40 C° alatt, amenynyiben a reakció simán végbemegy alacsony hőmérsékleten, és ha a reakció 40 C° fölött 55 már olyan gyors, hogy az alacsony forrpontú oldószer vesztesége és a termék bomlása következik be. A találmány szerinti szulfinil- és szulfonilkötésű vegyületeket a megfelelő szulfid-kötésű karbamoil-oxim vegyületékből oxidálással állítjuk elő perecetsav vagy náttriumperjodát hígított oldatával. Az oxidációs lépést végrehajtjuk az alkanál-, alkanol- vagy oxim-interme-65 dier alkalmazásával az ismert szelektív körül-45 60 2
