159784. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(4-tiazolil)-benzimidazol-származékok előállítására

9 159784 10 borékoltatumk át rajta. A reakciót nitrogénatmoszférában hajtjuk végre. Az adagolás befejezése után az oldatot semlegesítjük, vákuumban betöményítjük és szűréssel, majd átkristályosítással kinyerjük a szilárd 2-<('4-tiazolil)-5i(t6)-klórkarbonilamino-benzimidazolt. IV. példa: Az izocianát-intermedier előállítása A III. példában leírt re|alkcicit ismételjük meg azzal a különbséggel, hogy az adagolás befejezése után a keveréket két órán át vissziafolyató hűtő alatt tartottuk, majd vákuumban sűrű szuszpenzióvá töményítettük. Szűréssel, mosással és szárítással a 2-(4-tiazolil)-5(6)-izociianáto-Jbenzimidazolt kapjuk. V. példa: A karbamid-intermedier előállítása 0,5 mól II. példa szerint előállított 2-{4-tiazolil)-5'(6)-a.mino4)enzAmidazolt 250 ml 2 N Hö~foen oldunk, hozzáadunk 0,5 mól karbamidot és a keveréket keverés közben 3 órán át visszafolyató hűtő alatt tartjuk. A keveréket forrón szűrjük, és a szűrletet a karbamid-vegyület kicsapására lassan körülbelül 5 C°-ra hűtjük. A kapott szuszpenziót szűrjük, mossuk és szárítjuk a 2-(4-tiazoliI)-(6)-karbamMo-benzimidazol előállítására, VI. példa: A kaíbiamát előállítása a karbamilklorid-intermedierből A) 0,1 mól III. példa szerint előállított 2-(4--tíazolil)-5<6)-klörkairíbo,nilamino-benziiimidaiZol't 500 ml benzolban oldunk és 15 perc alatt 0,1 mól izopropanolt adunk hozzá. Az adagolás alatt enyhe felmelegedés figyelhető meg. A keveréket 30 percen át visszafolyató hűtő alatt tartjuk, majd a kiválás teljessé tételére 0 C°ra hűtjük. A szuszpenziót szűrjük, kevés benzollal mossuk és szárítjuk a nyers uretán előállítására, olvadáspont 238—241 C°. Forró izopropanolból való átkristályosítás a 2-i(4-tiazolil)^5í(6)42Mpropoxikarbonilamino-benzimidazol olvadáspontját 240—242 C°-ra emeli. B) A VI.A. példában ismertetett reakciót ismételjük meg azzal a különbséggel, hogy a reakciót xilolban hajtottuk végre és a keletkezett sósav megkötésére akceptor-bázisiként 0,06 mól piridint adagoltunk. A kinyerési módszer azonos attól eltekintve, hogy a szilárd terméket a só eltávolítására vízzel mossuk. Átkristályosítással tiszta 2-*(4-tiazolil)-5(6)-izopropoxikíarbonilamino-ibenzimidazolt kapunk, olvadáspont 242—244 C°. C) A VI.A. példában szereplő reakciót ismételtük meg azzal a különbséggel, hogy a reakciót alkoholos reagensként nátriumizoipropoxiddal hajtottuk végre, a fejlődő sósav megkötésére akeaptor-bázisként nátriumkarbonátot adagoltunk és a reakciót 90 C°-on vezettük le. Vizes mosás és átkristályosítás után tiszta 2-5 -(4-tiazolil)-5(6)-izo<propoxikarbonilaimino-benzimidazolt kapunk, olvadáspont 240—242 C°. VII. példa: 10 Előállítás izociianátból A) A IV. példa szerint előállított 0,05 mól 2-{4-tiazolil)-5(6)«izodanáto-benziniidazolt 25 ml izopropanolbam oldjuk 0 C°-on és lassan, 1 15 óra alatt, jégfürdőben hozzáadunk még 100 ml izopropanolt. Eltávolítjuk a jeget és a szuszapenziót 1 éjjelen át szobahőmérsékleten kevertetjük. A szilárd terméket szűrjük, kevés izo*propanollal mossuk és szárítjuk. A nyers ure-2o tant kapjuk, olvadáspont 237—240 C°. Forró izopropanolból való átkristályosítás a 2-(4-tiaz.olil)-5(6)-ttzopropox:ikarbonilamino-benzimidazol olvadáspontját 240—242 C°-ra emeM. B) A VILA, példában ismertetett reakciót is-25 metéltük meg azzal a különbséggel, hogy oldószerként Benzolt alkalmaztunk, a reakciót 20 C°-on folytattuk le és az izopropanolt 1—1,5 óra alatt adagoltuk be. Tiszta 2-(4-tiazolil)-5-(6)-izopropoxikarbonilamino-benzimidazolt kap-30 tunk, olvadáspont 240—242 C°. VIII. példa: Előállítás karbamidból «3R A) Az V. példa szerint előállított 2-(4-tiazolil)-5(6)-karbaimMo-ibenzimidazol 0,33 móljához 275 ml triizoipropil-ortoformaátot adtunk. A keveréket 4 órán át visszafolyató hűtő alatt tartottuk (körülbelül 175 C°-on), és a formiát-felesleget vákuumban eltávolítottuk. A maradékból forró izopropanolból való átkriistályosítással az uretánt, a 2-(4-tiazolil)-5(6)-izopropoxikárbonilamino-benzimidazolt kapjuk, olvadáspont 240^-242 C°. 45 B) A VIII. példában ismertetett reakciót ismételtük meg azzal a különbséggel, hogy oldószerként xilolt alkálim áztunk, az oldathoz adtuk hozzá az ortoformiátot és a reakciót úgy hajtottuk végre, hogy az elegyet 6 órán 50 át visszafolyató hűtő alatt tartottuk. Az oldószer és a formiát-felesleg eltávolítása után tiszta 2-(4-tiazolil)-5i(6)-izQpropoxikiartbonilamino-43enzimidazolt kaptunk, olvadáspont 240—242 C° 55 IX. példa: Előállítás karbamidból 60 A) Az V. példa szerint előállított 2-(4-tiazolil)-5(6)-karbamido-<benzimidazol 0,33 mólját 200 ml izopropanolban szuszpendáltuk, és autoklávban 8 órán át 100 C°-on 5 atm. nyomá-65 son tartottuk. A keveréket 25 C°-ra hűtöttük, 5