159784. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(4-tiazolil)-benzimidazol-származékok előállítására

5 159784 6 ségét oldószerben reagáltatjuk és a reakció befejezésére az elegyet rövid ideig magasabb hőmérsékleten tartjuk. Ez a magasabb hőmérséklet-tartomány előnyösen körülbelül 0—100 C°, vagy közelebbről körülbelül 0 C°-tóI a reakcióban alkalmazott oldószer forráspontjáig terjed. Azt találtuk, hogy a reakció körülbelül 5 perc — 2 óra alatt megy végbe. A reakciót előnyösen úgy hajtjuk végre, hogy reagensként alkoholt vagy az alkálifémalkoxid-szármázékokat használjuk, például a nátrium- vagy káliumalkoxidokat, bármely nem reagáló közömbös oldószerben, például aromás szénhidrogénben, alifás szénihidrogénben, ketonokban, éterekben stb. Kitüntetett oldószerek a benzol, toluol, xilol, tetralin, aceton, dioxán és dimetilszulfoxid. A reakciót végrehajthatjuk savmegkötőszer jelenlétében vagy távollétében. Ebben a vonatkozásban az akceptornak úgy kell hatnia, hogy megkösse a reakció során fejlődött ásványi Savat. Az alkalmazható akeeptor-bázisok lelhetnek szerves bázisok, például piridin, pikolin és trialMlaminok, valamint szervetlen bázisok, például alkáliíémihidroxidok, alkálifémkarbonátok, alkálifémfoikarbonátok és lúgos földfémek hidroxidjai, karbonátjai és bibarbonátjaí. Azt találtuk azonban, hogy a reakció kielégítően megy végibe ilyen bázisos akeeptor^anyagok távollétében is. A reakció végrehajtása során a barbaimiihalogenid kiindulási anyagot célszerűen az oldószerhez adjuk, és ebbe adagoljuk rövid idő alatt az alkoholt; ezalatt enyhe hőfejlődéstészlelünk. A keveréket ezután rövid ideig visszafolyató hűtő alatt tartjuk, majd a teljes kicsapódás elérésére körülbelül 0 C°-ra hűtjük. A csapadékot ezután szűrjük, mossuk és szárítjuk a kívánt karbamát-termék előállítására. Ha a kiindulási anyag Rí csoportként izocianáto-^csoportot (—NCO) tartalmaz, az oldódás elősegítésére a kiindulása anyagot célszerűen alacsony hőmérsékleten (körülbelül —10 — +20 C°) adagoljuk be az oldószerbe. Kitüntetett oldószerek az alkoholok, elsősorban az az alkohol, amelyet az izocianáttal reagáltatunk mivel ez megkerülhetővé teszi a későbbi elválasztási problémákat. Alkalmazható azonban bármely nem reagáló közömbös vivőanyag, például aromás és alifás szénhidrogének, ét&rek, ketonok stb., bár előnyös foganatosítási módot jelent oldószerként alkoholok alkalmazása. Miután körülbelül —10 — +20 C° hőmérsékleten előállítottuk az oldatot, a kívánt alkohol további feleslegét lassan, rövid idő — például 15 perc — 24 óra — alatt adagoljuk a rendszerhez. Az adagolás befejezése után eltávolíthatjuk a hűtőközeget és körülbelül szobahőmérsékleten egy ideig kevertetjük a szuszpenziót. A kivált csapadékot ezután szűrjük, mossuk és szárítjuk a tiszta termék keletkezése közben. Ha a II. általános képletű kiindulási anyagban az Rj szubsztituens karbamido-esoport, a reakciót végrehajthatjuk a szabad alkohol, vagy ennek alkálifémalikoxid-származékai, vagy 5 ennek orto-észter-származékai felhasználásával, bár a különböző alkoholos reagensekhez bizonyos mértékig különböző reakciókörülményeket kell biztosítanunk. Ha reagensként a szabad alkoholt vagy az 10 alkáliífémalkoxidot alkalmazzuk, előnyösen a karbamid-származékot adagoljuk hozzá egy közömbös oldószerhez; ez az oldószer bármely közömbös vivőanyag lehet, például alkoholok, aromás szénhidrogének, alifás szénhidrogének, 15 éterek, ketonok, dimetilszulfoxid stb., 'bár előnyben részesítjük az alkoholos reagenssel azonos alkoholos oldószereket, mivel ez csökkenti a költségeket és a kinyerési problémákat, így, ha a kiindulási anyagot izopropilalkohol-20 lal reagáltatjuk, célszerűen izopropilalkoholt alkalmazhatunk oldószerként. A reakció végrehajtása során a kiindulási anyagot előnyösen autoklávban adagoljuk az oldószerhez és körülbelül 1—.10 atm nyomás 2P alatt körülbelül 90—200 C° hőmérsékletre melegítjük és ezen a hőmérsékleten tartjuk körülbelül 1—24 órán át; a reakcióidő a hőmérséklet és nyomás függvényében változik. Ezen reakció-fázis befejezése után a keveréket kö-30 rül'belül szobahőmérsékletre hűtjük, és a szuszpenziót szűrjük, mossuk és szárítjuk a kívánt termék kinyerése közben. Ha a reakciót az orto-észterrel hajtjuk végre, az eljárást előnyösen úgy vételezhetjük ki, 35 hogy a karfoamid kiindulási anyagot hozzáadagoljuk a kívánt orto-észter feleslegéhez. Az eljárás során nem feltétlenül kell oldószert alkalmaznunk. Ha azonban kívánatossá válik oldószer alkalmazása, bármely közömbös magas 40 forráspontú közeg, mint az aromás szénhidrogének — benzol, toluol, xilol stb. —, tetralin, dioxán stb. alkalmazhatók. A reagensek összehozása után a keveréket körülbelül 100—180 C°-ra, vagy a rendszer forráspontjára melegítjük, körülbelül 1—12 órán át itt tartjuk, majd a formiát-felesleget vákuumban eltávolítjuk; a maradékból átkristályosítás után a tiszta uretán-terméket kapjuk. Valamennyi fenti reakcióban természetesen 50 egyenértékű reagenseket és körülményeket is alkalmazhatunk. Ugyancsak magától értetődő, hogy a reakciók, bár ezek szakaszos kivitelezését írtuk le, folyamatosan is végezhetők a szakember számára ismeretes módon. Továbbá: ahol azt írtuk, hogy a reakciókat atmoszféranyomáson hajtjuk végre, természetesen tetszés szerint az atmoszféranyomásnál kisebb vagy nagyobb nyomást is alkalmazhatunk. Az I. képletű vegyületek savas addíciós sói úgy állíthatók elő, hogy a vegyületeket meg-60 felelő savakkal reagáltatjuk. Ezzel a módszerrel szerves és szervetlen sók állíthatók elő, például a klórhidrát, nitrát, biszulfát, hipoíoszfát, foszfát, dialkilfoszfátok, szaeharát, tikiamat, R5 metánszulfonát, szulfamát, lafetát, malonát, ma-3