159759. lajstromszámú szabadalom • Síknyomólemez készítésére alkalmas, fényérzékeny anyaggal bevonható réteghordozó

199758 legesítés után a szilikátréteg, vagy esetleg a szilikátoldatból a mosás ellenére visszamaradt alkálinyomok a tárolhatóság bizonyos fokú romlását okozhatják. Ha az említett vizes kromátoldatokat használják úgy a közvetítő réteg nem elég hidrofil, s ennek kromáttartalma a fényérzékeny réteget — valószínűleg az oxidációs hajlama miatt — igen hátrányosan befolyásolja, amennyiben a réteg elszíneződik, ami a fényáteresztőképességét rontja, s így a réteg fényérzékenysége csökken. Hasonló a helyzet az alumíniumoxid-felületnek vasammóniumoxaláitoldattal való kezelése esetén, ahol a vasrtartalom sötét színeződést okozhat. Az alumíniumoxidfelülettel kémiailag reagáló színező anyagok vizes oldatait használva, az alumíniumoxidréteg hidrofil jellege bizonyos fokig romlik, aminek az a következménye, hogy az ilyen módon előkezelt réteghordozóval előállított nyomólemezanyag árnyalatai könnyebben változnak meg, mint az olyan nyomólemezé, amelynek alumíniumoxidalapját ilyen színezőoldatokkal nem kezelték. Ezenkívül a színezőanyagokkal kémiailag átalakított alumíniumoxid-alapok kevésbé könnyen korrigáihatók. A találmány célja, hogy az ismert, felületi réteggel ellátott alumíniumlhordozóból kiindulva, mely legalább 0,0002 mim vastag, anódos oxidációval előállított, kémiai úton átalakított alumíniumoxidréteggel rendelkezik,' jobb felületi tulajdonságokkal bíró réteghordozót alakítsunk ki, ahol az ismert réteghordozók hátrányait kiküszöböljük, vagy igen nagy mértékben csökkentjük. A találmány tárgya síknyomólemez készítéséhez alkalmas, fényérzékeny anyaggal bevonható réteghordozó, amelynek felületi rétege valamely polivinilfoszfonsavoldatnak és az alumínium legalább 0,0002 mm vastag, anódos oxidációval készült alumíniumoxidrétegének reagáltatása útján van kialakítva. A találmány szerinti réteghordozó elkészítéséhez szalag alakú vagy lemezekre szabott alumíniumfólián anódos oxidációval viszonylag vastag, 0^0002—0,01 mm-es oxidréteget hozunk létre. Ez a művelet ismert módon történik, az anódos oxidációt például 2—6 amp./cm2 áramsűrűségű és 10—20 volt feszültségű árammal, 25 súly% kénsavat tartalmazó kénsavas fürdőben végezzük. Ezzel a módszerrel az oxidréteg kb. 5—10 perc alatt kialakul. Ezt követően az oxidált alumíniumfelületet polivinilfoszfonsav — előnyösen forró — vizes oldatával kezeljük. Az oldattal való kezelés például az oldatnak ecsettel, szivaccsal, permetezéssel vagy pergetővel való felhordása útján történhetik. Általában a legcélszerűbbnek mutatkozik a lemeznek vagy a legöngyölt fóliatekercsnek forró, vizes polivinilfoszfonsavoldatban való bemerítése. A felhasznált polivinilfoszfonsav polimerizációfoka például 100 egység nagyságrendű, amit mintegy 10 000 molekulasúlynak felel meg. Víz helyett víz és vízben oldódó, könynyen illó szerves oldószerek, pl. etilalkohol, tetrahidrofurán, aceton vagy metilglikolacetát keverékét is használhatjuk. Äz alkalmazott hőmérséklettől és a polivinilfoszfonsav koncentrációjától függően a kezelés ideje néhány má-5 sodperctől több percig tarthat, de általában 2 mp—10 perc, előnyösen 30 rap—5 perc kezelési időt alkalmazunk. A hőmérséklet ekkor 40—95 C°, a polivinilfoszfonsavoldat koncentrációja kb. 0,01—2%. A polivinilfoszifoBsávas kezelés előtt 10 vagy után, vagy akár a kezelés előtt és után is, forró vízzel ill. vízgőzzel a pórusokat részben elzárhatjuk (Sealing-eljárás). A polivinilfoszfonsavoldat felhordása után az alumíniumoxidfelület még nedves és feles-15 légben levő, vagyis szabad, az alumíniumoxidfelülettel nem reagált polivinilfoszfonsavat tartalmaz, Ha a nyomtatandó kép fotomechanikai előállításához szükséges fényérzékeny réteget azonnal fel akarjuk vinni, akkor tanácsos a 20 polivinilfoszfonisavtól nedves felületet vízzel leöblíteni és megszárítani, amit előnyösen 50— 150 C° hőmérsékleten végzünk. Ha viszont a fényérzékeny réteget csak később szándékozunk felhordani, akkor előnyösebb, ha a feles-25 légben levő polivinilfoszfonsavat a felületen megszáradni hagyjuk és az ily módon szárított felületről a feleslegben levő polivirálfoszfonsavat csupán rövid idővel az nyomdafestéket felvevő kép, ill. a fényérzékeny réteg fel-30 hordása előtt távolítjuk el vizes öblítéssel. Feltételezhető, hogy a polivinilfoszfonsav és az alumíniumoxid reakciója a kapilláris szerkezeten belül hidrofil közvetítő réteget hoz létre. Ezt a réteget a felületnek vízzel való le,5

törlése (nyomtatásnál a nyomólemez nedvesen való tartása céljából) vagy a nyomólemez előállításánál a megvilágított anyag előhívásához használt savas vagy lúgos előhívóoldatok sem oldják le. 40 A találmány szerinti réteghordozóra felvihető fényérzékeny másolórétegként számításba jöhetnek általában az összes ismert rétegek, amelyek látható, ultraibolya vagy infravörös fény, vagy pedig megmelegített testek hatásáig ra kémiai Vagy fizikai tulajdonságaikat megváltoztatják. Igen előnyösnek mutatkozott például nyomólemezek előáUíitásához azoknak az előárzékenyített anyagoknak a használata, amelyek a réteghordozón fényérzékeny anyaggá ként az o-naftokinondiazidszulfonsiav valamely észterét vagy amidját, a p-diazodifenilamin valamely sóját vagy magban szubsztituált termékét vagy e diazóniumsók formaldehiddel alkotott kondenzációs termékét tartalmazzák. Ezenkívül alkalmasnak bizonyult a p-benzokinondiazid-származékok és szerves fényvillamos-vezetők mint fényérzékeny anyagok használata is. A másolórétegek a fényérzékeny anyagon kívül természetesen ismert módon más alkatrészeket, így' gyantákat, színezékéket, lágyítókat stb. is tartalmazhatnak. A nyomólemezek készítéséhez alkalmas, fényérzékeny anyaggal bevonható alumíniumréteghordozók polivinilfoszfonsavval való kezer-65 lése önmagáiban ismert. Azt is lehetne mon-55 60 2