159752. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazol-származékok és azokat tartalmazó fungicid és baktericid szerek előállítására
3 159752 4 míg Ar' előnyösen mono-, d:i- és trihalotfenil-, mono- és di-(rövidszénláncú alkil)-fenil-, rövidszénláneú alkoxifenil-, cianofenil-, mono-és di-nitrofenil-, valamint aminofenilcsoportot jelent. Az I általános képletű aminokat, azaz azokat; a vegyületeket, amelyekben X jelentése NH-csoport, könnyen előállíthatjuk valamely megfelelő II általános képletű l-(aroil-metil)-imidazöl reduktív aminálásával, a képletben RÍ, R2, R', R" és Ar a fentiekben megadott jelentésűek. Eljárhatunk pl. úgy, hogy a II általános képletű ketonokat megfelelő oldószerben, pl. aromás szénhidrogénben, így benzolban, toluolban, xilolban és hasonlókban valamely III általános képletű aminnal kezeljük. Előnyösen a reagensek visszafolyató hűtő alatti forralásával valósítjuk meg az áramlást kis mennyiségű sav pl. p-toluolszulfonsav jelenlétében. Miután a víz keletkezése megszűnt, az aromás szénhidrogén oldószert ledesztilláljuk és a maradékként kapott IV általános képletű terméket rövidszériláneú alkanol oldószerben felvesszük és a megfelelő, la általános képletű aminná redukáljuk. Ezt pl. oly módon valósítjuk meg, hogy a terméket megfelelő redukálószerrel, így egy komplex fémhidriddel, pl. káliuimbórhidriddel, nátriumbórhidriddel és hasonlóval kezeljük, de megvalósítihatjuik katalitikus hidrogénezéssel is, pl. úgy, hogy a terméket hidrogénnel és palládiumozott aktív szén katalizátorral hozzuk érintkezésbe. A kapott amint könnyen eltávolíthatjuk a reakcióelegyből hagyományos eljárásokkal szabad bázis vagy kívánt esetben savas addíciós só alakjában, ha a bázist a megfelelő savval kezeljük. A fenti reduktív aminálási reakciót a csatolt rajz szerinti A) reakcióegyenlet szemlélteti. Az I általános képletű étereket, azaz azokat a vegyületeket, amelyekben X jelentése oxigénatom,, könnyen előállíthatjuk a megfelelő, V általános képletű Gí-Ar-imidazol-1-etanolok O-alkilezésével, a képletben R, R1( R 2 , R', R" és Ar a fent megadott jelentésűek. Eljárhatunk úgy, hogy az V általános képletű alkoholt, amelynek hidroxilcsoportját előzőleg alkálifémsóvá .alak'ítottuk egy megfelelő erős bázissal, így egy alkálifémaimMdal vagy -hidriddel, egy megfelelő, VI általános képletű halogeniddel reagáltatjuk, ahol n a fentiekben megadott jelentésű, Y jelentése halogénatom, előnyösen klór- vagy brömatom és Ar' a fentiekben megadott jelentésű, kivéve az aminofenilcsoportot. Megfelelő oldószerek az O-alkilezéshez az aromás szénihidrogének, pl. benzol, toluol, xilol és hasonlók, a dialkilformamidok, pl. dimetilforimamid és dietilf arm amid, éterek, így a tetrahidrofurán, 1,2-dimetoxietán és hasonlók és a hexametilfoszfortriamid. A reakciósebességet előnyösen növelhetjük a reakeióhőmérséklet emelésével. Az la általános képletű aminokhoz hasonlóan az Ib általános képletű étereket is könnyen kinyerhetjük a reakcióelegyből szabad bázis vagy savas addíciós só alakjában. A fenti O-alkilezési reakciót a csatolt rajz szerinti B) reakcióegyenlet szemlélteti. Azokat az I általános képletű étereket, amelyekben Ar' aminofenilcsoportot jelent, a meg-5 felelő Ib általános képletű nitrofeniléterek redukciójával kapjuk. A nitrocsoportot a hagyo^ mányos eljárásokkal redukálhatjuk aminocsoporttá, pl. katalitikus hidragénezéssel, így pl. oly imádon, hogy a nitro-vegyület etanolban l 1° hidrogénnel és palládiumozott aktív szén katalizátorral hozzuk érintkezésbe vagy pedig nascens hidrogénnel, így olyan hidrogénnel, amelyet egy megfelelő fém és sav, pl. cink és ecetsav, vas és vizes ammóniumklorid, ón és sósav 15 és hasonlók egymásrahatásával állítottunk elő. A kiindulási anyagként alkalmazott II általános képletű ketonokat számos eljárással előállíthatjuk. Példaképpen megadjuk az alábbi eljárásókat, ahol Rí, R2, Y, R', és Ar a fen-20 tiekben megadott jelentésű: A) Az ismert N-acetil-imidazolt [Id. W. Otting, Ber. 89, 1940 (1956)] megfelelő szerves oldószerben, pl. aoetonitrilben, előnyösen visszáfolyató hűtő alatti melegítéssel valamely 25 Y-CH2 -CO-Ar általános képletű vegyülettel reagáltatjuk néhány órán keresztül. Ezt követően az oldószert ledesztilláljuk és a maradékot vízben oldjuk, szükség esetén szűrjük. A vizes oldatot 9-es pH-érték eléréséig egy meg-30 felelő bázissal, pl. nátriumhidrogénkarbonátoldattal kezeljük, hogy lecsapjuk a megfelelő ketont, az 1-aroilmetil-imidazolt. Kívánt esetben a keletkező ketont feloldhatjuk egy megfelelő szerves oldószerben és lecsaphatjuk mint 35 savas addiciós sót hagyományos savas kezeléssel, vagy B) Egy 2-R'-4J(5)-R"-imidazolt megfelelő oldószerben, pl. dimetilformamidban, rövidszénlánoú alkanolban és hasonlókban érintkezésbe 40 hozunk egy Y-C!RiR2 -€0-Ar általános képletű halogeniddel, amely elegyből a kívánt ketont víz hozzáadásával lecsapjuk. Eljárhatunk úgy is, hogy először egy HORiR2 -OO^Ar általános képletű ketont a hagyományos eljárással fo-45 lyékony brómmal brómozunk, és a kapott Br-GRiI^CO-Ar általános képletű vegyületet reagáltatjuk a • 2-R'-4(5)-R"-imMazollal. C) Az ismert etil-5-métilimidazol-4-karboxilátot alkálifém-sója, előnyösen nátrium-sója 50 alakjában visszafolyató hűtő alatti melegítéssel egy megfelelő VII általános képletű 2--brómetiI-2-Ar-l,3^dioxolánnal reagáltatunk megfelelő oldószerben, pl. dimetilformamidban és káliumjodid jelenlétében. Az így kapott VIII 55 általános képletű etil-l-(2-Ar-l,3-dioxolán-2-il-metil)^5-metilimidazol-4-karboxilátot a reakcióelegyből megfelelő oldószerrel, pl. éterrel extraháljuk és az oldószert ledesztillálva kapjuk az észtert, vagy az észtert kicsaphatjuk 60 oly módon, hogy az extraktumot savval, így salétromsavval kezeljük. A keletkező észter vagy észter-só hagyományos hidrolízise adja a megfelelő 4-karbonsav-származékot, amelyet ezután ismert módon dekarboxilezünk, pl. oly 6.r > módon, hogy a sav elegyét paráffinolajban kb. 2
