159735. lajstromszámú szabadalom • Olvadt anyagok befogadására alkalmas medencét tartalmazó kemence

159735 3 4 úgy választjuk meg, hogy az áthatolást megaka­dályozzuk. A találmány segítségével tehát meg lehet ta­karítani vagy csökkenteni lehet azokat a termé­ketlen beruházásokat, melyeket annak következ­tében kell eszközölnünk, hogy a folyadék a csat­lakozásokban áll, továbbá, hogy az említett fal­ban megfagyott folyadék a kemence fűtésének megszűnte után vagy kárbavész vagy pedig ne­hezen gyűjthető össze. Ennek elkerülésére a fa­lakban alkalmas helyeken üreges tereket létesí­tettünk. Ezzel az intézkedéssel nagy mértékben csökkenteni lehet a falelemek folyadék által ki­váltott korrózióját, illetve ezt a korróziót a fal­elemek felületére korlátozhatjuk. A korrózió csökkenése következtében olyan anyagokat al­kalmazhatunk a fenti helyeken, melyeket kü­lönben nem használhatnánk. A fenti megoldás alkalmazásánál a kemence tartalma — különö­sen pedig a kemencében levő folyadék — nem szennyeződik többé az oldott vagy szuszpendált anyagokkal, gázokkal vagy a folyadék és bizo­nyos fajta fal-alkotórészek érintkezéséből ke­letkező üvegszerű kiválasztódással — feltéve, hogy a fenti anyagok nem kerülnek érintkezés­be a folyadékkal. Ezenkívül ha a folyadék össze­tételét kisebb vagy nagyobb mértékben meg akarjuk változtatni, akkor kerülnünk kell, hogy a folyadék hosszabb ideig érintkezzen a csatla­kozásokban levő folyadékkal. A fenti megoldással elkerüljük továbbá a fel­hajtóerő ébredését. A felhajtóerő akkor jön lét­re, ha a fenti elemek alsó felületének elég nagy része áll érintkezésben a csatlakozásokat megtöl­tő folyadékkal. A folyadéknál könnyebb ele­mekre ható felhajtóerő a tervezőket többé-ke­vésbé költséges kerülőmegoldások alkalmazásá­ra kényszeríti. Ilyen megoldások a találmány al­kalmazásával szükségtelenné válnak. Ha a folyadék jól vezeti a hőt és/vagy az elekt­romosságot, akkor a találmány — mivel segítsé­gével megakadályozhatjuk, hogy a fenti folya­dék a falba behatoljon — lehetővé teszi, hogy az energiaveszteségeket és az ezzel kapcsolatos szükség-intézkedéseket elkerüljük. A medencefal elemeit a csatlakozások környe­zetében előnyösen főkép szénből készítjük, azaz a különböző mérettel és alakkal rendelkező fenti elemeket kívánság szerint teljes tömegükben vagy csupán felületükön szénből alakítjuk ki. Szénen mind grafitot mind pedig amorf szenet értünk. A szén tartalmazhat továbbá különböző szennyezéseket és szokásos adalékanyagokat. Azért alkalmazunk szenet, mert a szenet sem a folyékony fémek, sem az üveg nem nedvesíti. A tömítés biztosítására legalább egy olyan ré­teget helyezünk el, mely kizárólag vagy főképp blokkokból áll. A „blokk" kifejezésen olyan, meglehetősen nagy, azonban viszonylag vékony darabokat is értünk, melyeket burkolólapoknak is neveznek. Azt tapasztaltuk, hogy a csatlakozá­sok számát előnyös csökkenteni, azaz nagyobb méretű elemeket alkalmazni. Ha a folyadék kis távolságon behatol valamely darab oldalfala alá, akkor fenti darab annál könnyebben emel­kedik fel, minél kisebb méretekkel rendelkezik. A blokkok közti tömítést a blokkokat egymástól elválaszitó oíldalisió csatlakozások révén tudjuk biztosítani; a tömítést biztosíthatjuk azonban valamely alkalmas réteggel, mely a blokkok há­tulsó oldalával, azaz a blokkoknak a kemencé­ben lévő folyadékkal ellentétes irányban fekvő oldalával áll kapcsolatban. A találmány egy kiviteli alakja szerint a blok­kok közöttá csatlakozások nyitottak, azaz nem tartalmaznak kötőanyagot. E csatlakozások azon­ban legalább részben vékonyabbak annál a kri­tikus vastagságnál, melynél blokkot alkotó anyag esetében a folyadék még át tud folyni a résen. A szomszédos felületek közti maximális távolságot úgy választhatjuk meg, hogy kisebb legyen annál a kritikus távolságnál, melyen ke­resztül a folyadék még be tud folyni a résbe. A hatékony tömítéshez azonban az szükséges, hogy a blokkok felülete eléggé sík legyen. Ez a megol­dás különösen akkor előnyös, ha a túlságosan erős folyadékáramlás a töltőanyagot magával ragadná. Ilyen módon szükségtelenné válik, hogy a csatlakozásokban tökéletesen záró tömí­téseket alkalmazzunk. A szomszédos blokkokra előnyösen nyomóerőt fejtünk ki, s így a blokkokat összeszorítjuk. Ilyen módon megakadályozzuk, hogy a csatlakozások — például annak hatására, hogy a fém tartó­szerkezet hőkiterjedése nagyobb, mint a tömí­tett rétegé — kinyíljanak. Ha a nyomóerő léte­sítésére valamely szabályozható vonóvasat alkal­mazunk, akkor a csatlakozásokra kifejtett nyo­mást a hőmérsékletváltozás, ill. a kemence sze­rint állíthatjuk be. Bizonyos esetekben előnyös, ha annak meg­akadályozására, hogy á folyadék a blokkok mö­gé behatoljon a blokkoknak a folyadékkal átel­lenes irányban fekvő, szóbanforgó felület men­tén végighúzódó, alkalmas méretű, megfelelő fe­lületi feszültséggel rendelkező csatlakozásokat létesítünk. Erre a hátulsó tömítésre azért van szükség, hogy elkerüljük a drága rögzítési meg­oldásokat, melyeket tömítettlen csatlakozású Hykkokfcafl; kéül aüikaiknazraunk. A femiíá megoldás biztonsági szempontból is előnyös, ha félő, hogy a hődeformációk következtében a blokkok közti csatlakozások kinyílnak. Egyébként a csatlako­zások ellenállása a folyadék behatolásával szem­ben a folyadéktól eltávolodva egyre nő, mivel a hőmérséklet csökken. Egyébként egy kemen­cefenék esetében a függőleges csatlakozás job­ban le van terhelve, mint a blokkok vízszintes csatlakozása, mivel a függőleges csatlakozások esetében a nehézségi erő is elősegíti a folya­dék behatolását, továbbá, mert a fenti behato­lást akadályozó könnyű szilárd vagy gáznemű részecskék sokkal könnyebben eltávoznak a füg­gőleges csatlakozásból. Bizonyos esetekben előnyös a blokkok kerü­letét egy vagy több olyan kiugrással vagy ki-10 IS 20 2S SO 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom