159735. lajstromszámú szabadalom • Olvadt anyagok befogadására alkalmas medencét tartalmazó kemence

5 150735 6 szögeléssel ellátni, mely beakadhat a szomszédos blokkok üregébe vagy üregeibe. Ilyen módon a blokkok kölcsönösen illeszkednek egymásba. Ez az illeszkedés szintén csökkenti a könnyű blokkok felemelkedésének veszélyét. Ha egyik vagy másik blokk egész felülete valamely véletlen, folytán érintkezésbe kerül a folyadékkal, akkor a blokkot az illeszkedés visszatartja, s így az nem tud kiszakadni a blokkrétegből. Különösen előnyös a folyadékkal szembeni tömítést olyan nyitott hézagokban megvalósítani, melyek valamely por szemcséi iközött vaininak. A fenti por szemcseméretétől függetlenül a hézagok méretei igen kicsinyek, s így a folyadék riem nedvesíti a szemcsék anyagait és nem hatol be a szemcsék közé. Azt tapasztaltuk, hogy az ilyen tömítés igen megbízható. További tapasztalatunk az volt, hogy a folyadéknál könynyebb szemcsék sem hajlamosak felemelkedni és a folyadék felületén úszni, ha a szemcséket a szóban forgó folyadék nem nedvesíti. A folyadék által nem nedvesített porok alkalmazása még azért is előnyös, mert e porokban a szemcsék egymáshoz képest anélkül mozdulhatnak el, hölgy a tömítés hatásossága csöikfcenirie. így például e porok jól alkalmazhatóak olyan terekhez, melyeknek méretei — esetleg a szomszédságban elhelyezkedő szilárd testekre kifejtett hőhatás következtében — változnak. A fenti port célszerűen a szomszédos blokkok közé helyezzük el. így a blokkok segítségével igen jel definiált felületet alakíthatunk ki, s ilyen módon megszabhatjuk a fürdő határait. Az említett elrendezés további előnye az, hogy nincs szükség a csatlakozások feltöltésére szolgáló fölös lAnnyiségű folyadékra, hogy ha a folyadék szintjét valamely előre megadott értékre akarjuk emelni. A porból is csak annyit alkalmazunk, mely a csatlakozások kitöltéséhez szükséges. E megoldásnál lehetővé válik, hogy a blokkok anyagául — kívánság szerint — valamely nedvesíthető anyagot alkalmazzunk, nemnedvesíthető anyagként pedig csak a port használjuk. Azt is megtehetjük, hogy a nedvesíthető anyagot azokon a felületeken, melyekből csatlakozást kívánunk kialakítani, valamely nemnedvesíthető filmmel vonjuk be, s így a tömítést előnyösen csak ezzel a nem nedvesíthető anyaggal valósítjuk meg. Végül a por elhelyezése a csatlakozásokban biztosítékot nyújt a szemcsék véletlenszerű felemelkedése ellen. Ilyen eset például akkor fordulhat elő, ha a nehezebb folyadékkal érintkezésben levő könnyebb portömeg felső részébe valamely szilárd tárgyat helyezünk. ßizonyos esetekben hasznos vagy szükséges lehet, hogy a port kizárólagosan vagy nem kizárólagosan a blokkok folyadékhoz viszonyított hátulsó felületének, legalább egy mésae menitén helyezzük el. Azt tapasztaltuk, hogy a porral előnyösen meg lehet akadályozni, hogy a folyadék a blokkra felhajtóerőt gyakoroljon, mivel a porral a fenti módon biztosítottuk a blokkok alatt elterülő rész tömítettségét. Ha a porszemcsék sűrűsége kisebb a folyadékénál, akkor a port tartalmazó, blokkok közti csatlakozások célszerűen legalább egy felső és egy alsó zónát tartalmaznak. (A távolságot a csatlakozás hosszában mérve.) Valamely véletlenül fellépő hatás — például valamely erős áramlat — a porszemcsékét felragadhatja és a fürdő szabad felülete felé mozdíthatja. A fenti könnyű szemcséket az említett hatás azonban a zónán keresztül nem ragadhatja fel a fürdő szabad felülete félé. Hogy ezek a szemcsék elérjék a fürdőt, először le kell ereszkedniük a közbeiktatott alacsoinyafclban etöhelyezeitit zónáiban levő 'folyadékba. Ez azonban nem lehetséges, mivel a szemcsék sűrűségié kisebb a folyadéknál így Whát meg tudjuk akadályozni, hogy a Szemcséket valamely hatás a szemcséknél alacsonyabban elhelyezett zónán túlragadja. A csatMoazésok mentén előnyösen, laílkaímas kiugrást képezhetünk ki, melynek negatívja — vízszintesen vagy a fal belső felületére merőleges irányban — valamely szomszédos blokkban van kialakítva. Ez a kettős megoldás két előnnyel is rendelkezik: egyrészt b iztosítja az egymáshoz csatlakozó blokkok összekapcsolódását, másrészt rögzíti a csatlakozásokban a port. így a por a csatlakozásban marad; egyébként azonban bizonyos körülmények között előfordulhat, hogy valamely erő a port felragadja és a folyadék szabad felülete felé szállítja. A leírtak a rajzok ismertetése során jobban érthetővé válnak. Célszerű továbbá, ha a blokkok túlnyomó részének alsó felületét egy vagy több bordákkal határolt bemélyedéssel látjuk el. Ezekbe a bemélyedésekbe bekapcsolódhatnak a lejjebb fekvő réteg kiugrásai. A találmány ezen kiviteli alakjánál a port hasonlóan rögzítjük mint az azonos rétegben levő csatlakozások esetében. A por ennél a megoldásnál is a bemélyedésekben helyezkedik el. Ahhoz, hogy a por a folyadékba kerüljön és ott ússzon, a pornak először le kell merülni a borda alá. A por legalább egy részét valamely kötőanyaggal rögzítjük. Ilyen módon még akkor Is elkerülhető a csatlakozások eróziója, ha síkfelületű csatlakozásokról van szó. Ezzel a megoldással megkönnyítjük a por elhelyezését is a függőleges vagy vékony csatornákban. A szóbanforgó megoldás alkalmazásával biztosítható a por jó térkitöltése is. Kötőanyagként célszerűen valamely szénben dús kötőanyagot alkalmazunk, melyet a folyadék nem nedvesít. Kötőanyagként különösen jól alkalmazhatóak a cukortartalmú oldatok és a nehéz szénhidrogének. Ezek könnyen felhasználhatóak a hevítés során pedig széntartalmú maradékot képeznek. A rögzített por előnyösen nyitott pórusokkal rendelkezik, s így lehetővé teszi a képződő gázok könnyű eltávozását. A gázokat lehetőség szerint nem a folyadék, hanem a kemence külseje felé távolítjuk el. Ilyen módon nemcsak azok a gá-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3