159700. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tionotiolfoszforsav-O,S-diészter-amidok előállítására

3 1597'00 4 ságú és jó kitermelés, mert a mai műszaki is­mereteink alapján mindenesetre az volna vár­ható, hogy ammónia és hidroxilcsoport-tartal­mú vegyület együttes hatása foszforsavdiklo­ridra diamid, észteramid és diészter keverék­hez vezet, ahol inkább elképzelhető az előnyös diamid képződés, mint az észteramidé, mert az ammónia savkloridokkal sokkal reakcióképe­sébb, mint hidroxilcsoporttal. Ezért egy szak­ember aligha váírta, hogy éppen az észteramid •mint egyetlen fő term ék keletkezik a reakció­ban. A találmány szerinti eljárás számos előnnyel rendelkezik, ezek közül elsősorban azt kell megemlíteni, hogy egyszerűen megvalósítható. Ugyancsak előnyös, hogy két különböző funk­cionális csoport beépítését egyetlen reakció-lé­pésben sikerül végrehajtani. Ennek következ­tében a végtermék üzemi előállítása is lénye­gesen könnyebbé vált. További előny, hogy a találmány szerinti eljárással a reakció végter­mékét kitűnő tisztaságban, nagy kitermeléssel kapjuk. Továbbá nincs szükség tercier aminra mint savmegkötőszerre. Kiindulási anyagként tionotiolfoszforsav-S­-metilészter-dikloridot és metanolt alkalmazva a reakció lefutását a mellékelt C reakcióegyen­lettel ábrázolhatjuk. Feltételezhető, hogy az összegezett reakció lezajlása két reakciólépésben (A és B) követ­kezik be. Az önmagában nem állandó közbensőtermék erősen megnövekedett reaktivitása következté­ben képződését követően azonnal reagál a re­akcióelegyben levő hidroxilvegyülettel, ami el­lentétben az ammóniával a reakció végrehaj­tási módjának megfelelően állandó feleslegben van. A közibensőtermék fokozott reaktivitásának ennél az eljárásmódnál nagy jelentősége van. A találmány szerinti eljárás kémiai újszerűsé­gét illetően meg kell jegyezni, hogy ammónia helyett első- vagy másodrendű aminokat hasz­nálva az N-szubsztituált észteramidok nem ke­letkeznek hasonlóan jó kitermeléssel. Ebben az esetben a megfelelő közbensőtermék nem ren­delkezik elegendő reaktivitással a hidroxilve­gyülettel szemben, ennek következtében a di­amid képződés kerül előtérbe. Mint ismeretes, az N-szubsztituált amidkloridok szintén állandó és elkülöníthető vegyületek és ebben a tény­ben viszonylag csekély reaktivitásuk jut kife­jezésre. A találmány szerint reagáló tionotiolfoszfor­sav~S-észter-dikloridokat és , hidroxilvegyülete­ket az előbbiekben megadott általános képle­tek egyértelműen meghatározzák. A fenti képletekben az R és R' előnyösen azonos vagy különböző, egyenes vagy elágazott szénlánoú, 1—2 szénatomszámú, mindenekelőtt 1—6 szénatomszámú alkil-, ill. alkenilgyököket jelentenek, amelyek 1—3 halogénatommal, kis szénatomszámú alkoxi- vagy alkilmerkapto cso­portokkal lehetnek szubsztítuálva. Továbbá R és R' adott esetben előnyösen egy vagy töb"b kis szénatomszámú alkilgyökkel vagy halogén­atommal szubsztituált, 5—6 szénatomos ciklo­alkil-gyököt jelenthet, valamint adott esetben egy vagy több halogénatommal, nitro-, kis 5 szénatomszámú alkil-, alkenil-, alkoxi-, alkil­merkapto-, alkilszulfoxil- vagy alkilszulfonil­csoportokkal szubsztituált fenilgyökÖket. A találmány szerinti eljáráshoz alkalmas tio­notiolfoszforsav-S-észter-dikloridok közül pél­daként az alábbiakat nevezzük meg: tionotiolfoszforsav-S-metil-, -etil-, _n-propil-, izopropil-, -n-butil-, -szek.-butil-, -2-klóretil-, -ciklohexil-, -benzil-, -fenil-, -mono-, -di- és -triklórfenil-észterdiklorid. A találmány szerinti eljáráshoz alkalmas hidroxilvegyületek közül példaként az alábbia­kat nevezzük meg: metil-, etil-, n-propil-, izopropil-, n-butil-, izobutil-, szek.-Jbutil-, terc.-butil-, n-amil-, izo­amil-, szek.-amil-, terc.-amil-, n-hexil-, izo­hexil-, 2-metilpentil-, 1,2,2-trimetilpropil-, 2,-2-dimetilbutil-, pinakolil-, n4ieptil-, 3^etilpeh­til-, 2,3-dimetilpentil-, n-oktil-, n-decil-, n-do­„P decil-, 2-etilhexil-, 2-etil-3-metilpentil-, allil-, metoxi-metil-, 2-metoxi-etil-, 2-etoxi-etil-, et­oxi-metil-, 2-n-butoxi-etil-, klórmetil-, 2-klór­etil-, 2,2,2-triklóretil-, 1,3-diklórpropil-, 2^etil­merkaptoetil-, 2-metilmerkapto-etil-, etilmer­kapto-metil-, ciklopent.il -, ciklohexil-, metilcik­lohexil-, benzil-, etilbenzil- vagy diklórbenzil­alkohol. Fenil, 2-, 3- és 4-klór-, 2-, 3- és 4-bróm-, 2,4-, 3,4- és 2,5-diklór-, 2,4,5- és 2,4,6-triklór-, 2-, 3- és 4-metil-, 2-klór-4-metil-, 3-klór-4-me-35 til-, 3-metil-4-klór-, 4-terc-butil-, 2-klór-4--terc.-butil-, 2-, 3- és 4-nitro-, 2- és 3-klór-4~ -nitro-, 2,5- és 3,5-diklór-4r-nitro-, 2- és 3-me­til-4-nitro-, 3-nitro-4-metil-, 4-metoxi-, 2- és 3-_metoxi-4-nitro-, 3-nitro-4-klór-, 3-nitro-4,6-di­klór-, 2-mtro-4-klór-, 4-metilmerkiapto-, 4-me­til-szulíoxil-, 4-metil-szulfonil-, 3-metil-4-metil­merkapto-, 3,5-dimetil-4-metilmerkapto-, 3-me­til-4-metil-szulfoxil-, 3-met'il-4-metil-szulfonil­fenol. 45 A találmány szerinti eljárásihoz kiindulási anyagként szükséges tiohotiolifosziforsav-S-ész­ter-dikloridok (II általános képletű vegyület) az irodalomból ismertek (pl.: Houben—Weyl: Met­hoden der organischen Chemie, XII/2 kötetj 50 682 old; valamint a 175.962, 180.596 és 185.912 szovjet szabadalmi leírások) és ipari méretek­ben is könnyen hozzáférhető. A találmány szerinti eljárást előnyösen meg­felelő oldószer, ill. hígítószer jelenlétében hajt­juk végre. Oldó-, ill. hígítószerként gyakorlati­lag valamennyi inert, szerves oldószer számí­tásba jön. Ide tartoznak az adott esetben kló­rozott aromás és alifás szénhidrogének, mint pl. benzol, benzin, toluol, xilol, klórbenzol, di­fin klórmetán, di-, tri- és tetraklóretán, kloroform, széntetraklorid, továbbá éterek, pl. diet/il- és di-.n-butiléter, dioxán, tetrahidrofurán, de az alacsony hőmérsékleten .forró ketonok és nitri-65 lek is, pl. aceton, metiletil-, metilizopropil- és 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom