159700. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tionotiolfoszforsav-O,S-diészter-amidok előállítására

5 159700 6 metilizobutilketon, aceto- és propionitril, valamint ezeknek az oldószereknek az elegye, ezenkívül karbonsavészterek, pl. ecetsavas etilészter. A reakció hőmérséklete szélesebb tartományon belül változtatható. Általában —10 C° és +E0 C° közötti, előnyösen —5 C° és +10 C° közötti hőmérsékleten dolgozunk. A találmány szerinti eljárás végrehajtása során a reakcióban résztvevő alkoholt vagy fenolt 0,1—1,5 mólos feleslegben hozzáadjuk a fenti oldószerek egyikében feloldott tionotiolfoszforsav-S-észter-dikloridhoz és az így kapott elegyet keverés és hűtés közben ammónia gázzal telítjük. A reakció lezajlásának végét a hőfejlődés megszűnése jelzi, valamint az, hogy az ammónia a készülék légző-nyílásán távozni kezd. A reakció terméket a képződött ammóniumklorid szűréssel történő eltávolítása, a szűrlet mosása és szárítása, valamint az oldószer ledesztillálása útján kapjuk. Legtöbbször színtelen folyadék, ill olajszerű anyag formájában, de esetenként kristályos alakban válik ki a termék. A kis molekulasúlyú végtermékelv csökkentett nyomáson desztillálhat ók. A találmány szerinti eljárással első ízben lehetséges az N-szubsztituált-tionotiolfoszforsav-0,S-diészter-amidokat teljesen simán lezajló reakcióval előállítani. Ezeket mindmáig azokhoz az anyagokhoz sorolták, amelyeket az ismert eljárásokkal nem vagy csak igen rossz kitermeléssel lehetett előállítani, amit az a tény is alátámaszt, hogy magukat a legegyszerűbb I általános képletű vegyületeket (R és R' = kis szénatomszámú alkilgyök) az irodalomban még nem írták le. Amint a fentiekben már említettük, a találmány szerinti eljárással előállítható termékeknek kiváló inszekticid és akaricid hatásuk, továbbá részben jó fungicid hatásuk, valamint madár- és rágcsáló-riasztó hatásuk van, emellett melegvérűekkel szembeni mérgező hatásuk és fitotoxieitásuk csekély. A peszticid hatás gyorsan jelentkezik és hosszantartó. Ezért az eljárással előállítható termékek eredményesen alkalmazhatók a növényvédelemben és a terménytárolás során, valamint az egészségvédelem területén a káros szívó és falórovarok, valamint atkák és fitopatogén gombák irtására. A szívó rovarokhoz tartoznak elsősorban a levéltetvek (Aphidae) pl. a zöld őszibarack levéltetű (Myzus persicae), a fekete bab-(Doralis fabae), zab-i(Rhopalosip!num padi), borsó-(Macrosiphum pisi) és burgonyatetű (Macrosipthum solanifolü), továbbá a feketeribizli-^Cryptomyzus korschelti), alma-i(Siappapihia mali), szilva-^(Hyalopterus arundinis) és fekete cseresznyelevéltetű {Myzus cerasi); ezenkívül a pajzs- és egyéb tetűk (Coccina), pl. a borostyán- (Aspidiotus hederae) és kehelypajzstetű (Lecanium hesperidum), valamint a Pseudococcus maritimus; a hólyagosláfaűak (Thysanoptera), mint a Hercinothrips femoralis és a poloskák, pl. a répa- {Piesma qüadrata), gyapot- (Dysdercus intermedius), ágy- (Cimex lectularius), rablópoloska- (Rhodnius prolixus) és a Triatoma inl'estans, továbbá a kabócák, mint az Euscelis bilobatus és Naphotettix bipuctatus. A rágcsáló rovaroknál említendők a lepkehernyók (Lepidoptera), mint a káposztamoly (Plutella maculipennis), a gyapjaspille (Lymantria dispar), aranyfarú szövő (Euproctis chrysorrhoea), és a gyűrűspille (Malaoosama neustria), továbbá a káposzta- (Mamestra brassicae) és a bagolylepke (Agrotis segetum), a nagy káposztalepke (Pieris brassicae), a kis araszolólepke (Cheimatobiá brumata), a sodrópille (Tortrix viridana), a sereglégy- (Laphygma frugiperda) és az egyiptomi gyapot féreg {Prodenia litura), továbbá a sodró- (Hyponomeuta padelia), a liszt- {Eplhestia Kühniella) és a nagy viaszpille (Galleiia mellonella). A rágcsáló rovarokhoz tartoznak még a bogarak (Coleoptera), pl. a gabona- (Sitop'hilus granarius = Calandra granária), a burgonya(Leptinotarsa decemlineata), a sóska- (Bastrophysa viridula), a tormalevél- (Phaedon coehleariae), a repce- (Meligetihes aeneus), a málna(Byturus tomentosus), az étibabbogár- (Bruchidius = Acanthoscelides obtectus), nyakszegélyes porva (Dermestes friscihi), Trogoderma granarium, a vörösesbarna rizsliszt- (Tribolium castaneum), a kukarica- (Calandra vagy Sitophilus zeamais), a kenyér- (Stegobium panieeum), a közönséges liszt- (Tenebrio molitor) és a lapos gabonabogár (Oxyzaephilus surimamensis); de ide tartoznak a talajban élő fajták is pl. a drótférgek (Agriotes spec.) és a cserebogárpajorok (Melolontiha melolontha); a svábbogarak, mint a német- (Blatella germanica), az amerikai- (Periplaneta americana), a madeira- (Laucopihaea vagy Rhyparobia madeiraeV. a keleti- (Blattá orientális), az óriás- {Bloberus giganteus) és a fekete óriás svábbogár (Blaberus fuseus), valamint a Hensdhoutedenia flexivita; továbbá ortoptérák pl. a tücsök Gyrllus domestieus); termeszek pl. a földi termesz (Reticulitermes flavipes), és himenoptérák, mint hangyák pl. a réti hangya (Lasius niger). A diptérékíhoz tartoznak elsősorban a legyek, mint a harmat- {Drosophila melanogaster), a déligyümölcs- (Ceratitis capitata), a házi- (Musca domestica), a kis-iházi légy (Fannia canicularis), a kék döglégy (Phormia aegina) és a kék dongólégy (Calliphora erytíhrocepihala), valamint a szuronyos istállólégy (Stomoxys calcitrans), továbbá a szúnyogok pl. a sárgaláz(Aedes aegypti), a házi- (Culex pipiens) és a malária szúnyog (Anopheles stephensi). Az atkákhoz (Acarici) tartoznak elsősorban a szövőatkák (TetranyeJhidae), mint pl. a bab(Tetranyohus telarius) = Tetranychus altacae vagy Tetranychus urticae) és a gyümölcsfa szövőatkák (Paratetranyahus pilosus = Panonyahus ulmi), gubacsatkák pl. a ribizli-gubacsatka (Eriophyes ribis) és tarzonemidák pl. a Hemi+arsonemus latus és a ciklámen atka (Tarsonemus paliidus); végül kullancsok, mint pl. a bőrkullancs (Ornithcdorus maubata). 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3