159696. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-tritil-imidazolok előállítására

3 159696 4 E vegyületeket tehát például a következőképp állíthatjuk elő: először szokásos módon előállítjuk a monoszubsztituált benzol Grignard-vegyületét. Az így kapott monoszubsztituált fenilmagnéziumbromidot ezután benzofenonnal reagáltatjuk. Ilyen módon fémorganikus komplexvegyületeket lálMtunk elő,., melyeket hidrolizálva, a megfelelő karhinolokat kapjuk, [lásd J. Org. Ghem. 7 332 (1942)]. A kar'binolokból a kloridokat egyszerűen előállíthatjuk, vízmentes sósavval vagy tionilkloriddal történő reakcióval. A reakció során a hidroxilcsoport klórra cserélődik ki (lásd J.- Org. Chem. 7 392 (1942). A találmány szerinti eljárásnál a szubsztituált tritilhalogenid és imidazol reakciójának hígítószereként kémiailag közömbös poláros oldószereket alkalmazhatunk. Ilyen oldószerek lehetnek például nitrilek, így acetontiril, szulfoxidok, így dimetilszulfoxid, formamidok, így dimetilformamid, ketonok, így aceton, éterek, így dietiléter, nitroalkánök, így nitrometán, továbbá aszimmetrikus klórozott szénhidrogének, így kloroform. Ilyen kémiailag közömbös poláros oldószerként különösen azok az anyagok alkalmasak, melyek dielektromos állandója 2,4-nél nagyobb. A szóbanforgó reakciót valamely savmegkötő jelenlétében valósítjuk meg. Előnyösen, alkalmazható erre a célra az imidazol megfelelő feleslege, de a realkcióelegyhez adhatunk valamely tercier amint is, így trietilamint vagy dimetilbenzilamint. Használhatók azonban a szokásosan alkalmazott szerves savmegkötők is. A reakció hőmérséklete tág határok közt változhat. Általában 0—400 C°, előnyösen 45—90 C° közötti hőmérsékleten dolgozhatunk. A találmány szerinti eljárás megvalósításiánál a kiindulási anyagokat kb. 1:1 mólarányban alkalmazzuk, s a savmegkötőből is 1 mólnyi mennyiséget, használunk. A reakció ideje a reakció hőmérsékletétől függően 3—24 óra lehet. A reakcióelegy feldolgozásánál először eltávolítjuk az oldószert, majd vizes mosással az amin-hidrokloridot. Ha az amin-hidroklorid vízben nehezen oldódik, eltávolítására valamely szerves oldószert alkalmazunk. A találmány szerinti vegyületek erős fungicid hatással rendelkeznek. Mivel, melegvérű élőlényekre nézve csak kevéssé mérgezőek, kiválóan alkalmasak nemkívánatos gombák irtására. A magasabb rendű növények e vegyületeket jól elviselik, s így ezek gombák okozta növényi betegségek ellen növényvédőszerként alkalmazhatók. A szóbanforgó hatóanyagok különösen a növényeket a föld felett megtámadó, illetőleg a növények földfölötti részén élősködő fitopatogén gombák ellen használhatók eredményesen. Ezek a hatóanyagok rendkívül hatásosak az Erysipibacea családba tartozó lisztharmatgombák ellen, így az Erysiphe, Oidum és Podosphaera nemzetségbe tartozó gombák ellen. A találmány szerinti eljárással előállítható hatóanyagokat azonban eredményesen használhatjuk más fitopatogén gombák ellen is, így a rizs és a különböző dísznövények betegségét okozó gombák ellen is. A hatóanyagok hatásosak a rizs háromféle betegségokozó gombája, 5 a Piricularia oryzae, a Pellicularia sasakii és a Coöhliobolus miyabeanus ellen, továbbá Cercospora musae ellen is. Gátolják továbbá a szekfűt a föld felett megtámadó Phialospihora cinerescens nevű gomba növekedését. l0 A hatóanyagok más hasonló anyagok közül azzal tűnnek ki, hogy igen kis koncentrációban is hatásosak, és a növények igen jól tűrik őket. A tévedésből eredő túladagolás nem jár különösebb veszéllyel. l5 A találmány szerinti eljárással előállítható hatóanyagokat a szokásos formában szerelhetjük ki, így oldatok, emulziók, szuszpenziók, porok, paszták és granulátumok alakjában. A kiszerelés önmagában ismeretes módon történhet, „ így a hatóanyag és töltőanyag, azaz folyékony oldószer és/vagy szilárd hordozóanyag összekeverésével, esetenként felületaktív szerek, azaz emulgeáló és/vagy diszpergálószerek jelenlétében. Ha töltőanyagként vizet használunk, segédoldószerként például szerves oldószereket is alkalmazhatunk. Folyékony oldószerként főképp az alábbiak jönnek számításba: aromás szénhidrogének, így xilol és benzol, klórozott aromás oldószerek, így klórbenzol, paraffinok, így különböző kőolajfrakciók, alkoholok, így metanol és butanol, erősen poláros oldószerek, így dimetilformamid és dimetilszulfoxid, továbbá víz. Szilárd hordozóanyagként alkalmazhatóak: természetes kőlisztek, így kaolinok, agyagföldék, talkum, kréta, továbbá szintetikus 35 kőörlemények, így nagy diszperzitásfokú kovasav és szilikátok. Emulgeálószerként az alábbiak használhatóak: nemionos és anionos emuigeátorok, így .polioxietilén-zsíralkoholéterek, mint például arilalkil-poliglikoléterek. Ezenkí-40 vül alkalmazhatóak különböző alkilszulfonátok is. Diszpergálószerként használható például lignin, szulfitszennylúgok és metilcellulóz. A találmány szerinti eljárással előállított hatóanyagok kiszerelt formában más szerves és 45 szervetlen fungieid és/vagy inszekticid szerrel képzett keverékben is előfordulhatnak. Kiszerelt formában a készítmények általában 0,1—95%, előnyösen 0,5—90% hatóanyagot tartalmaznak. 50 A~ szóbanforgó hatóanyagokat önmagukban, kiszerelt formában, vagy a kiszerelt készítményből előállított alkalmazási formában használhatjuk fel, így használatkész oldatok, emulziók, 55 szuszpenziók, porok, paszták, és granulátumok alakjában. Az alkalmazás a szokásos módon történhet, például permetezés, porlasztás, öntözés és elszór ás útján. Az alkalmazási koncentráció tág határok közt 60 változhat. Általában 0,00001 és 2%, előnyösen 0,0001 és 1% között változhat. Ha az anyagokat, valamely különleges eljárás, így péulául ,,ultra-low-voIume-Veilfahren" néven ismert módszer-65 rel használjuk fel, akkor a koncentrátum ha-2