159630. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bizonyos allergének ellen hatásos reaginimmunoglobulinek kvalitatív és/vagy kvantitatív meghatározására vizes mintákban és az eljárás kivitelezésére alkalmas reagens-kombináció

3 159630 4 15 20 nélkül alkalmazható és igy az előbbiekben említett hátrányok kiküszöbölhetők. A találmány tág értelemben azzal jellemezhető, hogy a kísérleti mintát, pl. testifolyadékot, mint vérszérumot vagy vérplazmát, in vitro 5 valamely kísérleti allergént tartalmazó vízoldhatatlan polimerrel érintkeztetjük, így a polimerre felvitt kísérleti allergen és a leküzdésére képződött reagin-Ig között reakció játszódik le, amelynek eredményeképpen a reagin a vízoldihíatatlan polimerre felvitt kísérleti allergénhez kötődik, és a kísérleti allergént, valamint reagin-Ig-t tartalmazó polimert valamely a reagin-Ig-nek megfelelő, sugárzást kibocsátó atommal vagy csoporttal jelzett ellenanyaggal, vagy a reagin-Ig-nek megfelelő ellenanyagokkal és sugárzást kibocsátó atommal vagy csoporttal jelzett reagin-Ig-vel érintkezésbe hozzuk, majd a különböző megkötött anyagokat tartalmazó oldhatatlan polimert a folyadékfázistól elkülönítjük és a különiböző anyagokat • tartalmazó oldhatatlan polimer kibocsátott sugárzását vagy az elkülönített folyadékból kibocsátott sugárzást mérjük, vagy ennek hatását megvizsgáljuk. 25 így, ha a mintáiban az allergen leküzdésére képződött reagin-Ig van jelen, akkor a jelzett reagens az oldhatatlan fázishoz kötődik, mely sugárzást bocsát ki. A sugárzás mértéke megnövekedik, ha a kísérleti mintában a reagin-Ig 30 koncentrációja növekszik. A folyadékfázis sugárzása ezzel szemben a reagin-Ig növekvő koncentrációja esetén csökken, mivel az oldhatatlan fázishoz nagyobb mennyiségű jelzett reagens kötődik. Az eljárás során mért sugár- 35 zási értékek összehasonlíthatók a kontrollminták megfelelő értékeivel. A kísérleti allergen hordozóanyagaként vízben oldhatatlan polimereket használunk. A vízben oldhatatlan polimerek pl. különböző alakú és méretű részecskék formájában alkalmazhatók, így pl. síkszerű képződmények, mint tárcsák vagy szalag alakjában levő polimerek ugyanúgy használhatók, mint valamely csőszerű tárgy fala, így pl. kémcső belső fala is fel- *5 használásra alkalmas. A polimer és a kísérleti allergen közötti kötéserősségek olyan mértékűek, hogy a szokásos mosási műveleteknél a kísérleti allergen nem szabadul fel a polimerből. Ilyen tekintetben pl. kémiai vagy célsze- 50 rűen fizikai kötés kialakítása előnyös. A kémiai kötés megfelelő formája lehet, ha a polimer és a kísérleti allergen között kovalens jellegű hídkötéseket képzünk. Ebből a célból a polimert úgy választjuk meg, hogy az már eleve tar- 55 talmaz, vagy ellátható megfelelő reakcióképes csoportokkal, így pl. amino-, hidroxil- vagy karboxilcsoportdkkal és ezáltal lehetővé teszi a kísérleti allergénnek a polimeren való könynyű megkötődését. Az előbbi célra tehát elő- w nyösen kovalens jellegű kémiai kötéseket képzünk a polimer és az allergen között. A polimer kiválasztásánál különösen előnyös, ha háromdimenziós térhálós szerkezetű és ko- 65 valens jellegű kötésekiből álló atomcsoportokat tartalmaz. Az ilyen polimerek — jóllehet vízben vagy vizes közegben duzzadnak — teljesen oldhatatlanok, így nem történhet meg, hogy a polimer, vagy az ahhoz kötött anyagok kioldódjanak vagy felszabaduljanak a szokásos mosási műveletek folyamán. Példaként olyan polimereket sorolunk fel, amelyek több hidroxil-csoportot tartalmazó anyagokból térhálósítással kopolimerizátumok formájában állíthatók elő. Ilyen anyagok a szénhidrátok és cukoralkoihokxk, mint a dextrán, keményítő, dextrinek és más poliszaeharidok, polivinilalkohol, amelyek valamely biifunkciós anyaggal, pl. X—R—Z típusú bifunkciós anyaggal térhálósíthatók, amely képletben X és Z szubsztituensek halogénatomot vagy epoxicsoportot jelentenek, míg R valamely bifunkciós anyag gyökét, például 3—10 szénatomot tartalmazó alifás gyököt képvisel. A vázolt célra a példákban a kereskedelmi forgalomban beszerezhető Sephladex használható. Ez a termék glicerinéter-hidakkal térhálósított dextránból áll és úgy állítható elő, hogy dextránt epiklórhidrinnel reagáltatnak. Az előbbi termék például finom szemcsék alakjában használható. A Sephadex és hasonló módszerrel előállított termékek vízben duzzadó, azonban oldhatatlan gélek és szemcsék formában készíthetők el. A termékek hidroxil-csoportokát tartalmaznak és így könnyen szubsztituálhatök más csoportokkal, pl. amino- vagy karboxilcsoportokat tartalmazó szubsztituensekkel, amelyek igen alkalmasak kovalens jellegű hídkötések képzésére a kísérleti allergénnel. A polimert előnyösen olyan alakban alkalmazzuk, hogy nagy érintkezési felülete legyen; így finom szemcséket használunk. A hordozóanyag és a kísérleti allergen összekapcsolását enyhe reakciókörülmények között folytatjuk le abból a célból, hogy az allergen immunokémiiai reakcióképességét jelentős mértékben ne csökkentsük. Az allergen és a polimer közötti kémiai kötés kialakítása során reakcióképes csoportokként amino-, hidroxil-, merkapto-, amido- és karboxil-csciportokat használunk, így kémiai jellegű hídlkötés képezhető. \ kísérleti allergen és a polimer között kovalens kötésű kapcsolódás, így pl. az alábbi típusú lehet: allergen — NH — CS — NH — polimer allergen — NH — CO — NH — polimer allergen — N = N — polimer allergen — Q —CO — polimer allergen — NH — CO — polimer allergen — NH —C — O •— polimer !i O allergen — NH — C — NH — polimer NH Az allergen és a polimer közötti hídlkötés szerkezetének ismerete lényegtelen, mivel szá-2