159581. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkanolamin-származékok előállítására

159581 8 karbodiiimidek) jelenlétében a savakat alkal­mazhatjuk. A kiindulási anyagokat alternative oly módon is előállíthatjuk, hogy valamely (III) általános képletű vegyületet i(ahol R2, R 3 és X jelentése a fent megadott) valamely NHR^R5 képletű aminnal reagáltatunk (mely képletben R1 és R 5 jelentése a ifent megadott) vagy vala­mely (IV) általános képletű vegyületet (ahol R2 és R 3 jelentése á fent megadott) valamely O Y-CH2 -GHOH-.CH 2 NR 1 -R5 vagy CH 2 —OH-CH-j­•NR^R5 képletű vegyülettel hozunk reakcióba (ahol R1 , R 5 és Y jelentése a fent megadott). A találmányunk tárgyát képező eljárás má­sik foganatosítási módja szerint az R1 helyén —CHR7 R 8 általános képletű csoportot (ahol R 7 jelentése hidrogénatom vagy aíkil-gyök és R8 jelentése alkil-gyök, mely adott esetben az R1 értelmezésénél megadott módon helyettesítve lehet, vagy R7 és R 8 a szomszédos szénatommal együtt, melyhez kapcsolódnak, cikloalMl-gyököt képezhetnek) tartalmazó <I) képletű alkanol­amin-származékokat oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely (VII) általános képletű amino­vegyületet (ahol R2 és R r< jelentése a fent meg­adott) vagy savaddiciós sóját reduktív körül­mények között R7 -CO-R 8 képletű karbonilnve­gyülettel reagáltatjuk. A reduktív körülményeket előnyösen hidro­génnel és hidrogénező katalizátorral (pl. plati­na) biztosíthatjuk; A reakciót inert hígító-vagy oldószerben végezhetjük el. E célra pl. vizet, etanolt és/vagy — amennyiben R7 helyén al­kil-csoportot tartalmazó kiindulási anyagot használunk — a karbonil-vegyület feleslegét alkalmazhatjuk. Eljárhatunk oly módon is, hogy a reduktív körülményeket alkálifémbór­hidriddel (pl. nátriuimbórhidriddel) inert hígító­vagy oldószertben (pl. vízben, etanolban, meta­nolban vagy a kiindulási anyagként felhasz­nált karbonil-vegyület feleslegében) biztosít­juk. Megjegyezzük, hogy amennyiben a kiindu­lási anyagban R3 jelentése halogénatom. vagy alkiltio-, acil- vagy ciano-csoport, a redukció­nál olyan körültnényeÉet kell alkalmaznunk, hogy R3 ne hidrogéneződjék; ezért hidrogénnel végrehajtott katalitikus hidrogénezést nem al­kalmazhatunk. A kiindulási anyagként felhasznált amino­-származékokat a megfelelő epoxidok vagy ha­lohidrinék és ammónia reakciójával állíthat­juk elő. A találmányunk tárgyát képező eljárás to­vábbi foganatosítási módja szerint az (I) kép­letű alkanolamin-származékokat oly módon ál­líthatjuk elő, hogy. valamely (VII) általános képletű amino-származékot (mely képletben R2 és R3 jelentése a fent megadott) vagy savaddi­ciós sóját valamely R4 Z képletű vegyülettel reagáltatjuk (ahol R'Z valamely R^H képletű alkohol reakcióképes észtere, mimellett R1 je­lentése a fent megadott). 10 IS 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 Z jelentése előnyösen klór-, bróm- vagy jód­atom vagy tolual^p-szulfoniloxingyak vagy —OSO2OR1 képletű gyök, ahol R 1 jelentése a fent megadott. Az R*Z "képletű vegyület külö­nösen előnyösen izopropilbromld lehet. A reakciót előnyösen valamely bázis (pl. szervetlen bázis, mint nátriumkarbonát vagy káliumkarbonát)-, katalizátor (pl. káliumjodid) és hígító- vagy oldószer (pl. etanol vagy izo­propanol) jelenlétében végezhetjük el. A reak­ciót előnyösen magasabb hőmérsékleten (pl. 50 C° és 200 C° közötti hőfokon, különösen mint­egy 70 C°-on) hajthatjuk végre. A találmányunk tárgyát képező eljárás to­vábbi foganatosítási módja szerint az (I) kép­letű alkanolamkuszármazékök észtereit olymó­don állíthatjuk elő, hogy a megfelelő észtere­zetlen alkanolamin-származék savaddiciós só­ját acilezőszerre! reagáltatjuk. Arilezőszerként előnyösen legfeljebb 20 szén­atomot tartalmazó alifás'karbonsavak vagy leg­feljebb 10 szénatomos aromás karbonsavak savhalogenidjeit vagy savanhidridjéit alkal­mazhatjuk. E célra előnyösen pl. ecetsavanhid­ridet, acetiíkloridot vagy benzoilkloridot alkal­mazhatunk. Az acfflezést hígító- vagy oldószer­ben végezhetjük el. Amennyiben savanhidrid­del aeilezünk, a reakciót előnyösen az anhid­ridnek megfelelő savban hajthatjuk végre. A találmányunk tárgyát képező eljárás má­sik foganatosítási módja szerint az (I) képletű alkanolaminok oxazolidin-származékait oly mó­don állíthatjuk elő, hogy a megfelelő alkanol­amin-származékot vagy savaddiciós sóját R^CHO képletű aldehiddel reagáltatjuk (mely képletben R4 jelentése a fent megadott). A reakciót hígító- vagy oldószerben (pl. eta­nolban) adott esetben katalizátor (pl. sósav, ecetsav vagy jód) jelenlétében végezhetjük el. Az átalakulást hő alkalmazásával gyorsíthatjuk vagy tehetjük, teljessé. A reakcióban képződő vizet adott esetben megfelelő oldószer felhasz­nálásával végrehajtott azeotrop desztillációval (pl. benzollal, toluollal vagy kloroformmal) tá­volíthatjuk el. Eljárhatunk oly módon is, hogy a víz eltávolítását vízelvonószerek (pl. vízmen­tes káliumkarbonát) segítségével hajtjuk végre. Az (I) képletű alkanolamin-származékokat, észtereiket vagy aldehidekkel képezett konden­zációs termékeiket savaddiciós sókká alakíthat­juk. A sóképzést a bázis és a megfelelő sav reagáltatásával, 'önmagában ismert módon vé­gezhetjük el. A találmányunk tárgyát képező eljárássall előállított .alkanolamin-származékok a gyógyá­szatban .szívbetegségek kezelésére vagy megelő­zésére használhatók. Az (I) képletű alkanol­amin-származékok több képviselője ezenkívül szelektív ß-adrenerg blokkoló hatással rendel­kezik. E szelektív hatást mutató vegyületek a szív ^-receptorait -nagyobb specifitással blok­kolják, "mint a perifériás véredények és a hörg-4

Next

/
Oldalképek
Tartalom