159570. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hidroxipivalinaldehid folyamatos előállítására

5 159570 6 vizes nátriumhidroxid-oldatot használunk. Ha a reakcióelegyhez az alkalmazott vízmennyiség­hez hasonló mennyiségű 1—4 szériatomos alifás alkoholt, előnyösen metanolt adunk, akkor ho­mogén reakcióelegyet kapunk. A beadagolt izo­butiraldehid-fölösleg 0—'100%, célszerűen 10— 20% lehet. A katalizátort 0,5—4,0 g előnyösen 0,8—1,2 g alkálivegyület/mól kiindulási anyag mennyiségben alkalmazzuk; ez a mennyiség a képződött hidroxi-pivalinaldahid mennyiségé­nek 1%-át jelenti, tehát az ismert eljárások katalizátor-szükségletéhez viszonyítva kis meny­nyiséget. Katalizátorként előnyösen alkalmaz­hatunk nátriumhidroxidot. A reakcióban részt­vevő izobutiraldehid és formaldehid együttes mennyisége a hígítószerként alkalmazott víz és a metanol együttes mennyiségéhez viszonyítva 0,7—1,3, előnyösen kb. 1. A találmány szerinti eljárást 30—70 C°, előnyösen 45—55 C° között valósíthatjuk meg. A reakció során felszabaduló reakcióhőt a rendszerből folyamatosan elvezet­jük. Áz aldoladdíciós reakció 15—25 perc alatt befejeződik; így a találmány szerinti eljárás­sal 800—1400 g/l hidroxipivalinaldehid reakció­elegy/óra kitermelést lehet elérni. Az alkalma­zott reakcióhőmérséklettől és katalizátormeny­nyiségtől függően a találmány szerinti eljárás­sal azonban ennél az értéknél nagyobb vagy kisebb konverziót is el lehet érni. Ámbár az ismert eljárásoknál az időbeli kitermelésre vo­natkozó adatok nincsenek megadva, a gyakran jelentősen hosszabb reakcióidőből a. találmány szerinti eljárássál elérhető alacsonyabb értékek­re lehet következtetni. A találmány szerinti eljárás tárgya tehát hidroxi-pivalinaldehid meghatározott feltételek között történő folyamatos előállítása, továbbá a tiszta hidroxi-pivalinaldehid elkülönítése a re­akcióelegyből. A formalin és az izobutiraldehid között le­játszódó aldoladdíció befejeztével a reakció­elegybe bevitt alifás alkoholt és a reagálatlan izobutiraldehidet frakcionáló kolonnáin ledesz­tilláljuk, majd a rendszerbe visszavisszük. A szerves savak sóinak és a víz egy részé­nek elválasztására az elegyhez izobutiraldehi­det adunk, s így az elegyet szerves és szervet­len fázisra választjuk szét. A vizes fázis tar­talmazza gyakorlatilag az összes szerves sót, a rendszerben levő víz egy részét, továbbá a re­akciótermékek oldhatóságának megfelelő meny­líyiségű hidroxi-pivaliinaldehidet és hidroxi-neo­peritil-hidroxi-pivalátot. Mivel a vizes fázis térfogata ä szerves fázishoz viszonyítva kicsi, a vizes fázisban oldott reakciótermékek meny­, nyisége sem számottevő. Így tehát nincs szük­ség a vizes fázis további feldolgozására. Kíván­ság szerint azonban ezeket a termékeket is ki­vonhatjuk a vizes fázisból, például izobutiral­déhiddel történő extrakcióval. A kapott extrak­tumot ezután a szerves fázissal elegyítjük. A szerves savak sóitól megtisztított szerves fázis ekkor a hidroxi-pivalinaldéhiden kívül még vizet, izobutiraldehidet és hidroxi-neopen­til-hidroxi-pivalátot tartalmaz, ebből az elegy­ből a vizet és az izobutiraldehidet normál nyo­mású desztillációval eltávolítjuk. Ennél az elválasztási műveletnél hidroxi-piva­linaldehid-vesztesegek nem lépnek fel. Ez a 5 módszer különösen előnyös az ismert eljárások­hoz képest, mivel így a vízgőzzel illó hidroxi­-pivalinaldehid desztiliációja előtt a rendszer­ből a vizet izobutiraldehiddel képzett 59,5 C°­on forró azeotróp elegye formájában eltávolít-10 juk. A fenti azeotróp elegyet kb. 20 C°-on kon­denzáltat juk; ekkor a víz egy része kiválik az elegyből. A vizes fázist elválasztjuk, a vissza­maradó izobutiraldehid-víz elegyet pedig a 15 fázis-szétválasztáshoz a rendszerbe visszaviszi szűk. Ennél az eljárásnál fellép bizonyos kis mértékű izobutiraldehid-veszteség mikor a fá­zisok szétválasztása után a vizes fázist elfolyat­juk, így, ha a vizes fázisban oldott izobutir-20 aldehidet azeotróp desztillációval nem különít­jük el, akkor az izobutiraldehid-veszteséget pó­tolni kell. A víz és a szerves savak eltávolítása elő­feltétele annak, hogy a tiszta hidroxi-pivalin-25 aldehidet az aldoladdíció nyers reakcióelegyé­ből gazdaságosan elkülöníthessük. Ezt a prob­lémát a találmány szerinti eljárás az izobutir­aldehid körfolyaimatával oldja meg. A találmány szerinti eljárásnál a kiindulási anyag 1 mól-30 jára számítva 50—500 g, előnyösen 100—200 g izobutiraldehidet alkalmazunk. Ez a mennyiség elegendő ahhoz, hogy a szerves fázisban vissza­maradó vizet a desztilláció során azeotróp for­májában eltávolítsuk. A fenti módszer további 35 előnye az, hogy az azeotróp desztilláció kolon­nájáról ilyen módon igen tömény, körülbelül 90% hidroxi-pivalinaldehidet tartalmazó fenék­terméket kapunk. Ebből az elegyből a tiszta hidroxi-piivaiinaldehidet további vákuumdesz-40 tillációval különíthetjük el. A hidroxi-pivalinlaldehidet széles körben al­kalmazzák, így például műgyanták kiindulási anyagaként hasznosítják vagy hidroxi-pivalin­savat vagy neopentil-glikolt állítanak elő belőle. 45 A találmány szeriinti eljárást a mellékelt folyamatábrával világítjuk meg. Az egyszerű­ség kedvéért a folyamatábrán nem tüntettük fel a szükséges hűtőket, hevítŐberendezéseket, hőcserélőket és szivattyúkat. 50 Reaktorként a kaszkád-kapcsolású 1. és 2. keverővel ellátott edényzet szolgál. Az 1. edényzetbe a 3. vezetéken keresztül 196 mól izo­butiraldehidet, a 4. vezetéken keresztül 200 mól 55 37%-os vizes formaldehid-oldatot, az 5. és 6. vezetéken keresztül 2,5 mól 50%-os nátrium­hidroxid-oldatot, a 7. vezetéken keresztül 344 mól (11 kg) metanolt és izobutiraldehid-felesle- -get (35 mólt) adagolunk be folyamatosan. Az 1. 60 keverős edényzet reakcióhőmérséklete körülbe­lül 50 C°. A reakcióelegy a, 8. vezetéken ke­resztül a 2. keverős edényzetbe kerül, ahova a 9. vezetéken át 2,5 mól 50%-os vizes nát­riumhidroxid-oldatot adagolunk be. A 2. edény-65 zetben az aldoladdíció kb. 50 C°-os hőfokon 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom