159488. lajstromszámú szabadalom • Önszabályozó krómsav-elektrolit és eljárás króm fémekre történő elektrolitos leválasztására
3 fluoridot 'és/vagy ennek sóit, fém-fluorhidrogénsavakat és/vagy ezek sóit vagy bórsavat és/ vagy bórsavas sókat tartalmazhat. A találmány szerinti elektrolit igen széles krómsavkoncentráció-tartományban {kb. 150 g/ 5 /liter és 550 g/liter krómsavanihidrid-koncentráció között) dolgozik igen jó eredménnyel, üzemeltetihető azonban valamivel az említett koncentráció^határok alatt vagy felett is. Különösen előnyös hatást érünk el a fürdő 10 jó fedőképessége és a katalitikusan hatásos anionkoncentráció optimális beállása szempontjából olyan esetekben, ha a fürdőben a krómsavanhidridnek az alkálidikromátthoz, pl. nátrium- vagy káliumdikromáthoz viszonyított 15 mennyiségi arányát bizonyos meghatározott értéken tartjuk. Ez az arány általában kb. 10— 40% dikromát-koncentrációnál van, a fürdő krómsavanhidrid^tartalmára vonatkoztatva. Különösen előnyösnek bizonyult, ha a krómsav- 20 anihidridnek a dikromáthoz viszonyított mennyiségi aránya kb.' 4 : 1 és 5 : 1 között van, vagyis ha a fürdő a krómsavanhidrid-tartalomra számítva 20—í25% dikromátot tartalmaz. Ilyen koncentráció-arányok esetén a nagyobb áramsűrű- 25 ség-tartományokban is lényegesen megjavul a leválasztott fémréteg minősége és megnövekszik a fürdő fedőképessége. A fürdő ól omszulf ártartalma célszerűen kb. «Q 0,5% és 10% között, előnyösen 0,5% és 5,5% között lehet, a krómsavanhidrid-tartalomra számítva. Különösen előnyösnek bizonyult a kb. 2,6% ólomszulfát-tartalom. A találmány szerinti fürdő különös műszaki 35 előnye, hogy rendkívül nagy fedőképesség mellett egységes, minőségileg jó krómbevonatokat ad. A krómbevonat az egész bevonási tartományban nagy fényességű és fátyolmentes, emellett huzamosabb krómozási idő esetén is 4Q megmarad a bevonat selymes fénye. A találmány szerinti fürdővel kapott króm'bevonat semilyen egyenlőtlenséget nem mutat, hanem ellenkezőleg rendkívül sima, dendritektől mentes; e tulajdonságai szempontjából messze felülmúlja az ismert szulf át-tfürdőkből kapott krómbevonatokat. További előny, hogy különleges munkamódok esetében számos különféle kísérő aktivátor alkalmazható, ami az ismert stroneiumszulfát- --tartalmú fürdők esetében nem lehetséges. Az ilyen aktivátorok esetében olyan anyagokról van szó, amelyek nem képeznek a krómbevonatok szempontjából káros lebontási termékeket és nem is épülnek be a króm'bevonatba. Az ilyen anyagok sorában pl. előnyösen a fluorhidrogénsavak és ill. vagy ezek sói, bórfluorhidrogénsavak és/vagy ezek sói, hidrogénszilikofluorid és/vagy ennek sói, bórsav és/vagy ennek sói, valamint a fémfluorhidrogénsavak és/ vagy ezek sói említhetők. Ezeket az aktivátorokat a találmány szerinti fürdőkben a krómsavan'hidrid mennyiségére számítva 0,05%-ot meghaladó mennyiségben al- 65 4 kalmazzuk. Különösen előnyösnek bizonyultak 1—5% hidrogénszilikofluorid és/vagy ennek alkálisói, 0,2—5<y0 bórsav és/vagy ennek sói, 0,1— 3% fémfluorhidrogénsavak és/vagy ezek sói, 0,1—2% fluorhidrogénsav és/vagy ennek sói, vagy pedig 0,1—3% bórfluortiidrogénsav és/' vagy ennek sói. Fémfluorhidrogénsavakként pl. H2 TiF 6 és ennek alkálisói, mint a nátrium- vagy káliumsó alkalmazhatók. A többi említett kísérő aktivátor is egyaránt alkalmazható szabad sav vagy só, pl. alkálisó, mint nátrium- vagy káliumsó alakjában. További előnyként említhető, hogy a találmány szerinti fürdő nem tartalmaz szerves vegyületeket és ezért nincs szükség a fürdő folyamatos analitikai ellenőrzésére, mint pl. a szerves diszulfonsav-alapú ismert fürdők esetében. Megemlítendő továbbá, hogy a fürdőben csak csekély oldatlan anyagnak kell jelen lennie és a katalizátor-tartalom optimális beállítása igen hamar megtörténik, míg az ismert kalcium-, ill/ stronciumszulfát-tartalmú fürdők esetében az oldatlan anyagot huzamosabb ideig kell felszuszpendálni, hogy elegendő mennyiségű szulfát menjen oldatba. A találmány szerinti fürdő kb. 25—60 C° hőmérsékleten és kb. 5—70 A/dm2 áramsűrűséggel üzemeltethető. A krómsav-tartalom, áramsűrűség és üzemeltetési hőmérséklet összefüggését az 1. és 2. ábra szemlélteti a találmány szerinti, különösen dekoratív krómozásra alkalmas fürdő esetében, míg a 3. ábrán a kemény krómozásra alkalmas - fürdő említett viszonyai láthatók. A találmány igen kiemelkedő műszaki haladást biztosít továbbá azáltal, hogy a találmány szerinti elektrolitokból kívánt esetben mikro-repedezéses krómbevonat is előállítható közvetlenül a fürdőből történő leválasztással, mindenkor meghatározott centiméterenkénti repedezés-számmal. Az ilyen krómbevonat korrózióállóbb, mint a repedezésmentes réteg, minthogy ez utóbbi esetében mechanikai igénybevételnél a krómréteg ridegsége következtében nem következik be a húzófeszültség képlékeny folyás általi leépülése és így a krómréteg beszakad. Az ilyen beszakadások helyén galvánelemek képződnek igen nagy anódos áramsűrűséggel, ami korróziót idéz elő; mikro-repedezéses rétegek leválasztása esetén mindezek a hátrányok elkerülhetők. Az ily módon módosított krómbevonatok kialakításának feltételeit az alábbiakban ismertetjük. Tapasztalataink szerint a krómsavkoncentráció döntő befolyással van a krómifelület kiképzésére, így az egész bevonat^felületen eloszló mikro-repedezés hálózatot kapunk kb. 200—400 g/liter krómsav-koncentráció esetén, mimellett e krómsavkoncentráció-tartományon belül a hőmérséklet és a krómsavkoncentráció növekedé-2
